Arató András, alias Hide the Pain Harold világszerte milliók kedvence. Egyáltalán nem akart híres mém lenni, viszont idővel elfogadta és megszerette a kialakult helyzetet. Külföldi és magyar reklámokban szerepel, kiáll a jó ügyek mellett, előadásokat tart, egyszóval zajlik körülötte az élet, és ezt nagyon élvezi. Nemrég egy angliai felkérésnek eleget téve újra iskolapadba ült, és mivel az élmény friss, megkértük, ossza meg velünk gondolatait az egyetemista létről. Mit csinálna másként, ha visszautazhatna az időben? Kiderül a cikkből!
„A mából visszanézve úgy gondolom, az egyetemi évek alatt rengeteg felesleges dologgal kellett teletömni a fejünket, amire soha nem volt szükség. Ma persze már teljesen más az oktatás, de ha újrakezdhetném az akkori egyetemet, akkor a szükséges és elégséges (vagyis 2-es) minimál feltételek teljesítését tartanám szem előtt a „muszáj tárgyakból”, és a fennmaradó időt a kedvenc tárgyaimban való nagyobb elmélyülésre, TDK-munkára, még több és jobb nyelvtanulásra, hazai és nemzetközi baráti kapcsolatok kiépítésére fordítanám. Akkoriban szinte elképzelhetetlen volt, hogy legalább egy évet idegen nyelvi környezetben, gyakornoki munkával töltsünk. Ha elölről kezdhetném, ez is biztosan a terveim között szerepelne.
A műszaki egyetemre járva, hiányoltam az élethez szükséges olyan humán dolgokat, mint pl.: a beszédtechnika, ember- és önismeret, csapatépítés, tárgyalási stratégiák, színjátszás. Sajnálom azt is, hogy nem tanultam meg valamilyen hangszeren játszani, pedig lett volna rá lehetőségem. A legemlékezetesebb élmények a külföldi utazások voltak, egy barátommal beutaztuk az akkori NDK-t, egy másik alkalommal társas úton voltunk a Szovjetunióban.
Nem kell elképzelnem, hogy mit csinálnék, ha egy napra újra egyetemista lehetnék, mert szerencsére most tavasszal megadatott ez a lehetőség. Angliában kitalálták, hogy a diákigazolványt összekapcsolják egy vásárlási kedvezménykártyával, és ezt velem kívánták népszerűsíteni. A történet szerint mémszakra iratkozom be a manchesteri egyetemen, és az ottani diákéletet élem: előadás, könyvtár, menza, bulizás, konditerem, moziba járás, és még a szobatársammal való veszekedés sem hiányzott. Nagyon élveztem.”
Légy részese András sikertörténetének, kövesd Facebook– és Instagram-oldalát!