Kezdd a napot egy mosollyal és fejezd be egy pohár borral – tartja a mondás. Arra viszont már nem tér ki, pontosan melyik bor a legideálisabb erre a célra. Október végén a Flaska Borbárba látogattunk, ahol kizárólag naturális borokat töltenek a betérők poharába, és megtudtuk, miért kellene mindenkinek jobban megismerkednie ezekkel az italokkal.
A Tompa utcai borbár aprócska ugyan, de annál részletgazdagabb. Magán viseli a tulajdonospáros, Méh Szilvia és Almási Ádám kézlenyomatát, hiszen a hely kettejük megvalósult álma. A berendezés modern, de klasszikus stílust idéz, a borosüvegekből álló csillár saját készítésű, és az élő növényfal, benne 144 zöldellő növénnyel, szintén a tulajdonosok családtagjainak munkáját dicséri.
Ugyan az étterem-látogatás alkalmával az ételekre helyeződött a hangsúly, a borbárt menedzselő fiatal pár nagyon fontosnak tartja a hazai naturális borkészítők népszerűsítését, mert, ahogy mondják, az ő termékeik a valódi megmutatói annak, valójában milyen egy-egy borvidék. Egyszerűen azért, mert nem használnak adalékanyagokat (Ádámtól megtudtuk, hogy 831 ilyen anyagot lehet ma legálisan használni), szulfitokat és más, színt vagy ízt fokozó anyagokat, amivel befolyásolnák a végeredmény milyenségét.
Egy ablak melletti asztalhoz ültünk le, onnan figyeltük az útra hulló őszi faleveleket. Mielőtt túlzottan elmerültünk volna a nyugalmat sugárzó látványban, házi szörpből készült limonádé (levendula és bodza) érkezett az asztalunkhoz, benne sok-sok narancs, citrom és lime szelettel, darált nádcukorral. Miközben kortyolgattuk, a havonta változó étlapról megtudtuk, hogy minden rajta szereplő tétel szezonális, magyar alkotóelemekből készül, és nagy hangsúlyt kapnak a friss összetevők. A kacsatea leves zöldségszigettel nevű előétellel kezdtük a kóstolást; ez az étel gazdag, tartalmas ízvilágú, és ezt már ránézésre meg lehet mondani, mert a leve olyan sötét, hogy akár tea is lehetne.
Második fogásként mangalicaszűz mignonok kerültek terítékre grillezett bébizöldségekkel (kukorica, paradicsom, cékla, répa, brokkoli) és paprikás csicsókakrémmel. Utóbbival kapcsolatban fontos, hogy nem fűszerpaprika került bele, hanem kápia és kaliforniai paprika húsából készült püré.
A tálalás nagyon csábítóra sikerült, és ahogyan a látványban, az ízekben sem kellett csalódnunk. A mangalica ízletes volt és jól átsült, a zöldségek roppantak, amikor rájuk haraptunk, a püré pedig olyan finom volt, hogy szívesen kértünk volna még belőle. Nem mellékesen itt jegyeznénk meg, hogy a borbár konyhája igyekszik úgy egyensúlyba hozni az ételeket a borokkal, hogy minimális fűszerezést alkalmaznak. Jobbára csak sót és borsot használnak, valamint olyan apró kis íz-trükköket, mint például a pisztácia forgács, így hagyják érvényesülni a hozzávalók egyéni karakterét.
Desszertre fel!
A menüsort és azzal együtt látogatásunkat a havi étlap ínycsiklandó nevű desszertjével, csokoládé mousse-szal zártuk, amit sós karamell szósszal és kókuszos ropogóssal tálaltak. A légiesen krémes édességet kókuszreszelékkel hintették meg, és kekszszerű süteménnyel díszítették, ami nevéhez hűen ropogós volt. Azt a gondolatot juttatta eszünkbe, ami szerint a főzés afféle meditációs gyakorlat, de azért enni sem kevésbé kellemes. Különösképpen akkor, ha az ételek mellé hozzájuk illő borokat is fogyaszthatunk.
Tudj meg többet a Flaska Borbárról a hely közösségi oldalán, és ha náluk jársz, ismerkedj meg a ház különleges forró csokijával és kávékínálatával is. Érkezés előtt foglalj asztalt!
1094 Budapest, Tompa utca 17/b
flaskaborbar.hu
Fotók: Egy jó kép rólad (Németh Kriszti)