Interjú a 19. ARC pályázat győztesével

Szeptember 27-én nyitotta meg képzeletbeli kapuit a KLÍMARIADÓ! 19. ARC közérzeti kiállítás, melynek központi témája ebben az évben a klímaválság. A közkedvelt szabadtéri tárlat kapcsán az első díjat elnyert Unikornis alkotóját, Puskás Marcellt kérdeztük. 

Mivel foglalkozol a mindennapokban? 

Civilben favágó vagyok. Ügyfelek kérésére irtom a kreatív ipar erdőit. Ez sajnos, vagy nem sajnos nem olyan, mint az esőerdő. Sosem fogy el. Sőt egyre több lesz. Viccet félretéve szabadúszóként, illetve ügynökségek megbízására dolgozom, mint grafikus. Ezek mellett saját szórakoztatásomra gyakran készítek kreatív, kísérleti projekteket valamilyen társadalmi kérdésre vagy problémára reflektálva, legyen az a közösségi média hatásai, a divatvilág visszásságai, vagy a nemi identitás kérdésköre. A grafikán belül a könyv- és betűtervezés foglalkoztat a leginkább, ezen ötleteim főleg kísérleti, konceptuális könyvek formájában öltenek testet.

Hogyan érintett az idei győzelem híre?

Egy klasszikust idézve: “Jót éreztem. 4 lába van, asztal, de nem szék; kecske!”

Honnan jött az Unikornis ötlete?

Az első inspirációm az az internetes videó volt, ahol egy teknős orrából egy hosszú szívószálat húznak ki az állatvédők…

Másfelől viszont próbálok pozitívan állni a dolgokhoz és rengeteg “Hát nem baj, végül is így is jó…” kezdetű mondatot használok a mindennapi szomorúságok túlélésére. És valahogy ennek a kettőnek az ötvözete ihlette az idei plakátom. A munkám valahol végtelenül szomorú, beletörődő, de egyben bizakodó is lett, amiben a teknős elfogadja a jelenlegi szörnyű sorsát és ironikusan, humorral próbálja a szenvedéseit túlélni.

Hogyan készült a győztes pályamű?

Semmiképp sem szerettem volna valódi, élő állatot használni a munka elkészítése során, viszont a fotómontázs, vagy az illusztrációs műfaj nem tudta volna visszaadni azt az élethű ábrázolást, amit a fénykép. Így végül egy játékboltban vásárolt műanyag teknősre esett a választásom. A plasztik teknős ráadásul ad egy harmadik olvasatot is a plakátnak, miszerint az óceánban élő állatok testében már annyi mikroműanyag van, hogy szinte ők maguk is műanyagok.

Milyen üzenetet szerettél volna átadni az alkotásoddal?

A munkám üzenete szerintem valahol a két klímatábor álláspontja között van. Negatív olvasatban értelmezhetjük úgy, hogy beletörődünk a sorsunkba és elfogadjuk azt, ami jelenleg van: az erdő leég, a világ 20 év múlva elpusztul és az emberiség elveszik. Pozitív szemlélettel viszont úgy is értelmezhetjük, hogy ugyan elfogadjuk a jelenlegi helyzetünket, de nem beletörődünk, hanem megpróbálunk belőle valami jobbat kihozni.

Magánemberként teszel valamit a környezet megóvásáért?  

Igen: ahová tudok, próbálok gyalog eljutni, és kerülöm a műanyagból készült zacskók használatát.

Miben látod a fő problémát a világ környezetvédelemhez való hozzáállását illetően?

Grafikusként sajnos nincs elegendő tudásom a kérdés megválaszolására. A kreatív ipar működését jól átlátom, a világ működését azonban nem. Így fölösleges lenne értelmetlen okoskodásba kezdenem.

Kinek ajánlanád az idei ARC kiállítást?

Mindenkinek, aki szereti. :)