„A legtöbb sorozatgyilkos mind női ruhát viselt, úgyhogy biztos te is az vagy!” – írta egy kommentelő Csalár Bence divatújságíró, stylist, influencer egyik képe alá. Milyen érzés ilyen beszólásokat kapni csak azért, mert egyedi a stílusod? A Sprite „Oltsd a szomjad! Ne engem.” kampányának egyik arca őszintén mesél, milyen, ha azért bántják az embert, mert kilóg a sorból. És azt is elárulja, hogyan zárhatjuk ki az életünkből a zaklatókat.
Emlékszel, mikor bántottak először személyesen és mikor online?
Az első alkalom, amire konkrétan emlékszem, általános iskolában volt, amikor beszóltak nekem, hogy hogy nézek ki. 7-8 éves fejjel nem is értettem, hogy mi a bajuk, hiszen gyerekként a legtöbben olyan ruhát viselünk, amihez kedvünk van, ilyenkor még nem számítanak a konvenciók. Így nyilván megviselt. És ez idővel csak egyre rosszabb lett. Aztán ahogy nőttem, elkezdett egyre kevésbé érdekelni mások véleménye. Minimalizáltam azt az időt, amit arra szánok, hogy próbálok megérteni olyan embereket, akik ítélkeznek felettem, de a szándék, hogy igazán megismerjenek, nincs meg bennük.
Az online világban leginkább 2012 után, a blogom elindítását követően kaptam mindenféle megjegyzést, főképp egy-két outfit posztom kapcsán, de addigra immunissá váltam a gúnyolódásra és a gyűlölettel teli megjegyzésekre, képes voltam ignorálni azokat. Később rájöttem, hogy szeretnék segíteni azoknak, akik elsőre “nem tudnak hova tenni”, ezért mostanában szívesen válaszolok negatív kommentekre bizonyos kereteken belül. Hiszem, hogy a kommunikáció rengeteg problémát, feszültséget képes megoldani.
Ért olyan atrocitás, ami különösen mély nyomot hagyott benned?
Az elmúlt években igyekeztem inkább a jó és inspiráló dolgokra koncentrálni. Ami a maga módján emlékezetes, az az az érzés, amikor kisiskolásként vagy tiniként megaláztak, és még az osztályteremből sem mertem kimenni a szünetekben Ez a görcsös érzés több mint tíz évig gyötört, de aztán eldöntöttem, hogy nem fogok senkitől elnézést kérni azért, mert nem illek bele az ő világképébe.
Kértél – és kaptál – segítséget másoktól a zaklatók ellen?
A családom mindig biztos pont volt ezekben a dolgokban, különösen a nővérem és a legjobb barátnőm, hiszen amíg egy iskolába jártunk, sokszor megvédtek. A szüleimnek akkoriban nem mertem mindent elmondani, mert tisztában voltam azzal, hogy ezeken a dolgokon nekem kell felülkerekednem, míg rajtuk csak azt látnám, hogy éjjel-nappal aggódnak értem. Természetesen, ha komoly életveszélyben lettem volna, ezt jeleztem volna feléjük – és ezt fontosnak is tartom hangsúlyozni, hogy ne féljünk segítséget kérni, ha úgy érezzük, egyedül nem fog menni.
Hogyan kezeled, ha kommentben sértegetnek?
Tudom, elsőre fura lehet, de a kommenteken nagyon jókat nevetek – némelyik annyira abszurd. A legutóbbi ilyen meghökkentő megjegyzés az volt, hogy a kommentelő szerint a legtöbb sorozatgyilkos mind női ruhát viselt, és akkor én is biztos az vagyok, mert én is hordok genderless darabokat. Valahol azért ijesztőek is ezek, hogy az emberek képesek egy számukra ismeretlen személyre így tekinteni.
Az utóbbi időben többnyire egy szívvel válaszolok az ilyen jellegű megjegyzésekre, olykor azt is megkérdezem, hogy miért érez így velem vagy egy adott témával kapcsolatban, mert tényleg érdekel, mi zajlik ilyenkor bennük. El tudom képzelni, hogy csak hallgató fülekre vágynak. Nincs olyan ember, akinek valaha ne szóltak volna be, szóval lehet, hogy ők épp ezt kompenzálják.
A Sprite „Oltsd a szomjad! Ne engem.” bullying elleni kampánya is pont arról szól, hogy vágjunk vissza a szeretet erejével a zaklatóknak.
Igen, pont ez fogott meg benne. Egy olyan megmozduláshoz csatlakozhattam, amellyel ezer százalékosan tudok azonosulni. Amikor először olvastam a felkérést, újra-újra átmentem rajta, mert nem hittem el, hogy egy ilyen szuper kampány részese lehetek. Ez én vagyok, bátran lehetek önmagam, és ami a legfontosabb, tudok segíteni olyan fiataloknak, akik ugyanabban a cipőben járnak most, mint én 13-14 évvel ezelőtt. Pont előtte olvastam egy idézetet, amire azóta egyfajta misszióként tekintek: “Légy az, akire neked is szükséged lett volna fiatalabb korodban!” Ilyen egyszerű. Ezzel a kampánnyal pedig egy fontos lépést tehettem a célom felé.
Mit tanácsolnál azoknak, akiket szintén a különleges stílusuk miatt bántanak?
Az első lépéseket a legnehezebb megtenni ahhoz, hogy igazán önmagunk lehessünk. Ez vonatkozik az öltözködésünkre is, így azt üzenném nekik, hogy bátran hordják a mintát mintával, a kockásat csíkossal és nyugodtan tegyenek hozzá még egy pár neon zoknit is, mert egyszer élünk!
