Az 1849-es világosi fegyverletétel után sok gerillacsapat bujkál az erdőkben, akik még nem tudják, hogy a szabadságharc elbukott, és sebesültjeiket ápolván készülnek az újabb összecsapásra. Kárpáti György Mór Guerilla c. egyedülálló filmje a huszonéves Barnabás útját követi, aki a sorozás elől megszökött, így helyette öccse állt katonának, de most mégis felkerekedik, hogy hazavigye testvérét. A főszerepben a Színház- és Filmművészeti Egyetem most harmadéves hallgatóját, Váradi Gergelyt láthatjuk, aki megosztott velünk néhány izgalmas kulisszatitkot a forgatásról.
Te játszod a Guerilla c. film főszerepét, Barnabást. Hogy talált meg ez a lehetőség?
Volt egy vizsgánk az egyetemen az első félév után, amikor egyéni létezéseket kellett csinálnunk, egy állapotváltozást bemutatnunk szavak nélkül. Kárpáti Gyuri is megnézte, majd elhívott egy próbaforgatásra. Alig tudtam elhinni, mikor felkért a szerepre. Meséltem Eriknek (Major Erik, színészhallgató – a szerk.), mivel ő már forgatott néhány sorozatban (Aranyélet, Egynyári kaland), és biztosított, hogy király lesz. Fogalmam sem volt, mire számítsak, szerepeltem már néhány vizsgafilmben, de ez volt az első komoly filmes munkám.
Hogyan készültél a forgatásra?
Gyuri segített felkészülni, már a forgatókönyvírás folyamataiba bevont, sokat beszélgettünk, ötleteltünk együtt. Ajánlott néhány filmet – főként háborús témájúakat –, amikben a színészek érzelemábrázolásait kellett megfigyelnem. Kialakult közöttünk egy bizalmi viszony, ezt mindenkinek elmondom, de tényleg így volt. Bíztunk egymásban, higgadtan tudtunk együtt dolgozni.
Gyuri mondta, hogy nem akarja, hogy a film a poros történelemkönyveket idézze, de én azért elővettem őket, és átolvastam az 1848-49-es szabadságharcról szóló fejezeteket. Olvastam katonanaplókat és korleírásokat is. Sokat próbáltunk, mivel 16 mm-re forgott a film, és nagyon drága a nyersanyag, a költségvetés fele erre ment el. Egy jelenetet maximum háromszor-négyszer vettünk fel.
2017 nyarán 27 napig tartott a forgatás. Milyen hangulatban telt?
Viszonylag kevés pénzből készült a film, emiatt nagyon családias hangulat volt a forgatáson. Kicsi volt a stáb, ha épp költöztünk át az egyik forgatási helyszínről a másikra, mindenki együtt cipekedett. Az utolsó napokban le kellett taposni egy mezőt, úgyhogy az egész stáb nekiindult taposni (nevet – a szerk.).
Feltöltött a filmforgatás. Fárasztó volt persze, reggel 5-re jöttek értem. Főként Dömörkapunál forgattunk, de voltunk Sóskúton is. Volt, hogy tanúi voltunk egy pár veszekedésének, akik az erdőben sétálgattak. A stáb a bozótban megbújva várta, hogy abbahagyják, vicces volt.
Voltak nehéz pillanatok?
Több is. Amikor a németek a film elején lelövik Lazók Matyit, az egyik sáros arcú rabot, a lelövés pillanatában csak az arcom látni a képernyőn. Ezt a jelenetet egyszerűen nem tudtam megcsinálni. Haladni kellett volna tovább, nagy volt a nyomás, befeszültem. Gyuri hozatott egy pisztolyt, hátha segít; elsütötték, nagy hang, füst, minden, de továbbra sem sikerült. Adott nekem pár percet, hogy összeszedjem magam, mondta, ha bólintok, elkezdjük. Emlékszem, ahogy rátámaszkodtam a térdemre, összegörnyedtem, és próbáltam felspanolni magamat.
Meghatározó pillanat volt, ahogy az egész stáb arra várt, hogy felnézzek, bólintsak, és elkezdjük.
Végül megcsináltam, és annyira jól sikerült, hogy ez a jelenet került be a főcím elé az előzetesben.
Mi a közös benned és Barnabásban?
Azt hiszem, vannak helyzetek, amikben hasonló döntéseket hozunk. Magamra találtam abban, ahogy Barnabás felkerekedik, hogy megkeresse és hazavigye a testvérét. Tapasztalatlansága miatt útközben elkezd félni, és konfliktuskerülő lesz, hogy mentse a bőrét. Ez rám is igaz, de dolgozom rajta. Az egyetem első évében kimondottan konfliktuskerülő voltam, de később rájöttem, hogy ha nem tetszik valami, meg kell próbálnom kifejezni magam.
Az a düh, már-már állatság, ami a végén megöleti vele az oroszt, Vizi Dávidot, bennem is megvan. Az a jelenet is közel áll hozzám, amikor megismeri Lucát (Mészáros Blanka – a szerk.).
És miben különböztök?
Barnabás próbál megfelelni, ami miatt belekeveredik egy lavinaszerű hazugságsorozatba. Én nem szoktam hazudni, vagy ha igen, akkor csak azért, hogy hecceljem az osztálytársaimat (nevet – a szerk.).
Kárpáti György Mór rendező azt mondta rólad, hogy akárcsak Barnabásban, benned is ott van a hős, de keveredik egy kis félelemmel.
Szerintem a konfliktuskerülésre gondolt. Féltem, hogy az emberek nem olyannak látnak, ahogy szeretném, és attól, hogy rosszat gondolnak rólam.
Ha most kellene katonának állni, mit tennél? Vállalnád, vagy elmenekülnél, mint Barnabás?
Ha olyan ügyért kellene harcolni, ami mögé szívvel-lélekkel oda tudnék állni, természetesen bevonulnék. De ha számomra értelmetlen lenne kockára tenni az életem, inkább kihagynám.
Az egyik jelenetben Páll-Gecse Ákossal vívtok egymás ellen. Mennyi időtök volt felkészülni?
Egy kaszkadőr tanította be nekünk a koreográfiát a jelenetek közötti szünetekben, és párszor elpróbáltuk. Élesben persze elrontottuk a koreográfiát, de mivel nem akartunk leállni, Ákos elkezdett improvizálni. Az volt a dolga, hogy támadjon rám, de véletlenül lecsúszott a kardja, és kivágott egy darabot a kezemből, azóta is megvan a helye. A végén már az életemért küzdöttem (nevet – a szerk.).
Változtatnál valamit az alakításodon?
Csak néhányszor tudtam visszanézni a felvételeket a helyszínen, így persze vannak dolgok, amiket utólag máshogy csinálnék. Könnyebb lenne őket felidézni, ha peregne előttünk a film. Főként nézések; sokat nézek például lefelé, de mások is – azt hiszem, ez lett a film egyik sajátossága. Más tempókat vennék sok helyen. Legközelebb jobban át kell gondolnom, hogy milyen lelkiállapotban van a karakter, amikor például elsétál, hogy jobban passzoljon a mozgása egy adott jelenetbe.
Milyen érzés volt először végignézni a Guerillát?
Januárban láttam először. Gyurival és Blankával ültünk egymás mellett a vetítőben, Gyuri karba tett kézzel ült, mi pedig Blankával sokszor összenéztünk, vihogtunk, mint a gyerekek. Fura érzés volt, kicsit sokkoló, ahogy magamat néztem másfél órán keresztül. Semmit nem fogtam fel a filmből.
A képet megszoktam egy idő után, de a hangom teljesen kicsinál.
Fura magamat hallani felvételen, sokkal magasabbnak tűnik a hangom, mint ahogy gondoltam.
A Guerilla c. drámafilmet március 7-től vetítik a magyarországi mozikban.
Képek: Németh Kriszti – Egy jó kép rólad