Azzal eddig sem volt gond, hogy nem olvastunk eleget, de ebben a szomorkás téli időben még vonzóbbnak érezzük a könyvek társaságát. Mivel a karácsonyra kapott köteteket már kiolvastuk, szétnéztünk a könyvesboltokban, hogy kiválasszuk februári olvasmányainkat. Már mutatjuk is, miket fogunk olvasni a következő hetekben.
Elisabeth Noreback: Vér a véremből
Stella elégedett az életével: szerető családja és kielégítő munkája van. Ám amikor a pszichológusnőhöz az egyik napon egy új páciens érkezik, a halottnak vélt lányát véli felismerni vele. Vajon csak a képzelete játszik vele? Vagy elsőszülött gyermeke, akiről azt hitte, a csecsemő korában vízbe fúlt, mégis életben van? Stella nem képes megnyugodni, míg ki nem deríti az igazságot, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy mindent, a házasságát, a gyerekét és a karrierjét is veszélybe sodorja ezzel.
Noha egy svéd szerző krimijéről van szó, a könyv nem annyira illeszkedik a skandináv krimiktől megszokott keretekhez. A Vér a véremből a társadalomkritikus szemlélet helyett az érzelmekre apellál: a történet fókuszában egy kétségbeesett anya mindenre elszánt küzdelme áll, mely néhány oldal után magába szippantja az olvasót.
Misima Jukio: Egy maszk vallomásai
Misima Jukio önéletrajzi ihletésű regénye megrázó dokumentuma annak, ahogy egy fiatal fiú önnön másságára eszmél a harmincas-negyvenes évek Japánjában: kortársaival ellentétben nem csupán saját neméhez vonzódik, de a vér, az erőszak, a halál is elválaszthatatlanul összefonódik számára az erotikával. A világháború felé sodródó tradicionális társadalomban nem vállalhatja fel igazi énjét, s egy idő után már maga sem tudja, meddig tart ő, és hol kezdődik az álarca. Misima Jukio a hagyományosan nem individualista keleti kultúrában addig szinte példátlan mélységgel és nyíltsággal tárja fel ezt a belső harcot: szembenéz önmagával, miközben pszichológiai szigorral boncolja az egyén és a világ viszonyát. Ez teszi az Egy maszk vallomásait a modern japán irodalom megkerülhetetlen alkotásává, mely – tér- és időbeli távolsága ellenére – ma is érvényes, húsba vágó kérdésekre keresi a választ.
Laura Marshall: Ismerősnek jelölt
Nem mindenki rajong az osztálytalálkozókért. Különösen akkor, ha az esemény előtt az egyik régen meghalt osztálytársad bejelöl Facebookon.
Louise egyedülálló anyuka és egyben sikeres belsőépítész. Sosem volt a figyelem középpontjában a gimnáziumban, ám amikor az évekkel korábban meghalt osztálytársnője, Maria ismerősnek jelöli őt a közösségi oldalon, muszáj újraélnie életének legsötétebb korszakát. Vajon Maria mégis él? Ha igen, mit akar tőle? És legfőképpen: mi vár rá, ha elmegy az osztálytalálkozóra?
Az Ismerősnek jelölt egy lebilincselő krimi, amiből kiderül, hogy a régi bűnöknek sokszor túlságosan is hosszúra nyúlik az árnya. A könyv nemcsak krimiként értékes olvasmány, arra is felhívja a figyelmünket, mennyire fals képet mutatunk magunkról a közösségi oldalakon, és mindez mennyire torz helyzetekhez vezethet.
Nora Roberts: Biztos menedék
A portlandi plázában egy teljesen átlagos este kezdődött. Három kamaszlány a film kezdetét várta a moziban. Egy fiú flörtölt egy napszemüveget árusító lánnyal. Anyák és gyerekek együtt járták a boltokat. Egy videojáték-üzlet vezetője a vevőivel foglalkozott. Aztán három fegyveres érkezett a plázába.
A káosz és az öldöklés csak nyolc percig tartott, mert a három ámokfutót gyorsan leterítették. De akik átélték ezt a nyolc percet, örökre a hatása alatt maradtak. A következő években az egyik túlélő a rendőrség kötelékében találja meg a hivatását. A másik magába zárkózik, megpróbálja eltemetni az emléket, amikor a női mosdóban rejtőzködve kétségbeesetten szorongatta a mobiltelefonját, míg végül rájön, hogy a művészetben tudja kifejezni az érzelmeit.
De egyvalaki nem volt elégedett a DownEast Mall-béli mészárlás halálos áldozatainak számával. És miközben a túlélők lassan meggyógyulnak, menedéket találnak, és újjáépítik az életüket, rá kell döbbenniük, hogy egy újabb merénylő les rájuk. És most már talán tényleg nem lesz biztos menedék, ahol elrejtőzhetnek.
Dalos György: Az utolsó cár – A Romanov-ház bukása
A Romanov-dinasztiát, több mint háromszáz éves uralmának fontos szereplőit, valamint a korszak végét rengeteg mű ábrázolja klasszikus történelmi munkáktól kezdve olcsó ponyvakönyvekig. A mozgókép feltalálása óta számos néma- és hangosfilm is született e témáról, s ezek minőségi spektruma is a legmagasabb színvonaltól a giccsig terjed. Különösen az uralkodóház utolsó képviselőinek, mindenekelőtt II. Miklós cárnak és feleségének, Alekszandra hessen-darmstadti nagyhercegnőnek, valamint gyermekeiknek a sorsa foglalkoztatja mindmáig a szerzők irodalmi és művészi fantáziáját. Nem csupán a szűkebb család és a mellettük hűségesen kitartó szolgák egy részének bestiális meggyilkolásáról van szó. Az uralkodóház hatvanöt tagjából végül is tizennyolcat öltek meg különböző helyszíneken és negyvenhatot kényszerítettek száműzetésbe a bolsevikok. Ami a cári párral és gyermekeikkel 1918. július 16-ról 17-re virradó éjszaka Jekatyerinburgban történt, máig foglalkoztatja az orosz történelmi emlékezetet. A szovjet publicisztika úgy próbálta igazolni a gaztettet, hogy a cárt a „Véreskezű Miklósként”, minden rossz forrásaként diabolizálta, másfelől elhallgatta, illetőleg tabusította a mészárlás fontos mellékkörülményeit. Oroszország utolsó, „Isten kegyelméből” uralkodó cárjának pályafutását főleg nyugati szerzők próbálták kiegyensúlyozottan elemezni.
Bernhard Schlink: Olga
Olga árva, szeretet nélkül nő fel nagymamája mellett a tizenkilencedik század végének Pomerániájában. Hátrányos helyzetből indulva sikerül kiharcolnia, hogy tanítóképzőbe járhasson, és korát megelőzve önálló egzisztenciára tegyen szert. Olga beleszeret a szomszédben élő magányos fiúba, Herbertbe, és kapcsolatuk egész életükön át tart. A fiú gazdag szülei ellenzik Herbert viszonyát a szegény falusi lánnyal. Herbert fantasztikus terveket forgat a fejében: előbb háborút akar vívni a gyarmati Afrikában, azán vakmerő expedíciót indítana a sarkvidékre. Ahogy ebben az időben sokan, Herbert is csak kudarca tükrében szembesül a valósággal. Herbert alakját valós személy ihlette: Herbert Schröder-Stranz német felfedező 1912-ben tűnt el a Spitsbergákon. A történet főszereplője, Olga pedig élete végéig küldi csodaszép szerelmesleveleit a messzi északra.
Anna Politkovszkaja: Orosz napló