A váratlanul lecsapó, könnyekkel végződő szakítás élményét valószínűleg már mindannyian megtapasztalhattuk, ahogyan legtöbben azt is tudjuk, mi jön ezután. Keserűség, bosszúság, harag, majd az önmarcangolás. Én rontottam el? Ha igen, hol? Mit kellett volna másképp csinálnom?
A Rossz versek főszereplője, Merthner Tamás is egy ilyen szituációban találja magát, és meglehetősen viccesen és szórakoztatóan próbálja megtalálni a válaszait a fenti kérdésekre.
Reisz Gábor négy évvel első filmje, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan után tér vissza a mozikba Rossz versek című vígjátékával, mely bár saját tapasztalatain alapul, fiktív történet. A harmincas éveiben járó, filmrendezőként dolgozó Tamás Párizsban tudja meg az ösztöndíjjal ott tanuló barátnőjétől, hogy szakítani akar vele – a lány kint marad Párizsban, Tamás pedig hazajön Magyarországra, hogy keserű letargiába zuhanjon.
A férfi (akinek felnőttkori énjét Reisz Gábor alakítja) visszarepül az időbe, hogy megkeresse azt a pillanatot az életében, amikor letért a helyes ösvényről, melynek most a végére ért: egyedül maradt, magányosan és céltalanul.
A filmben Tamás három fiatalkori énjét három színész, Seres Donát, Prukner Mátyás és Prukner Barnabás alakítja. Az mindhárom idősíkból kitűnik, hogy Tamás mindig rajongott a szerelemért, és mindent megtett azért, hogy kivívja az éppen általa kiszemelt hölgy figyelmét, aki jó esetben meg is ajándékozta ezzel.
A három fiatalkori én egyben három különböző korszakot is megjelenít a filmben: a rendszerváltás utáni időszak emelkedett hangulata, és a mára retrónak tűnő ’90-es évek korszelleme is visszaköszön a filmben, ahogy a minket foglalkoztató társadalmi kérdések, nevezetesen a külföld vs. itthon dilemma is tetten érhető a Rossz versekben.
A film persze nem (csak) erről szól, hanem elsősorban a szerelemről, az odáig vezető és az onnan elvezető kifürkészhetetlen utakról. Bár a kisgyerek Tamást még nem érdekelték a nők, legkedvesebb időtöltése a rajzolás volt, az mégis felbosszantja, hogy az iskolában a lányok egészségügyi felvilágosító órájáról kiküldik a fiúkat. Kiskamaszként azonban már azért akarta abbahagyni a vízilabdázást, hogy több időt szentelhessen az osztálytársnőinek. A felnőttkor küszöbén kopogtatva szenvedélyesnek gondolt verseket írt, melyekről végül a szerzője is belátta, hogy azt az érzést, mely a szívében oly hevesen tombol, valójában nem tudja olyan megnyerő sítlusban papírra vetni, mint szerette volna. A heves érzésekből csak rossz versekre, több évvel később pedig keserű tapasztalatokra futja.
A történetben Tamás családja is megjelenik időről időre. A bölcs nagynéni, aki arra buzdítja, hogy küldje el verseit egy folyóiratnak, vagy a zsémbelődő apuka, aki ha kell, még Párizsba is elmegy a fiáért, végig támaszt jelentenek az érzelmektől túlfűtött fiúnak.
Vagyis a szeretet, legyen az bármennyire is láthatatlan, mindig jelen van Tamás életében, akinek valahogy mégis mindig többre van szüksége belőle. Legnagyobb szerencséjére azonban mindig meg is kapja, még ha picit többet is kell szenvednie érte, mint szerette volna.
A Rossz versek tényleg egy olyan film, amit mindenkinek látnia kell, hiszen szereplői nagyon is hétköznapi figurák, akik nagyon is átlagos problémákkal küzdenek. Olyanok, mint mi, akik izgatottan figyeljük a moziteremben, hogy mi fog velük történni.
Merthner Tamás, ha költőnek nem is vált be, saját életének narrátoraként szórakoztató és tanulságos élményt nyújt a nézőknek.
A Rossz versek december 27-től látható a mozikban. Forgalmazó: Cirko Film.
A Rossz verseket premier előtt december 20-tól angol felirattal vetítik a Cirko-Gejzír moziban.
Borítókép: Szemerey Bence