November 21-én tartják a nemzetközi tévénapot. A nemes nap alkalmából felelevenítjük a magyar tévétörténet fordulópontjait, és néhány filmklasszikust is összegyűjtöttünk.
Noha a magyarok jócskán kivették a részüket a legelső tévékészülékek megalkotásában (azt például tudtad, hogy Goldmark Péternek köszönhetjük az elő színes televíziót, amit 1940-től árultak?), hazánkban elég komótosan terjedt el a tévézés.
Az első tévéadó, az M1 1954-ben kezdte meg működését, néhány év alatt pedig viszonylag el is terjedt, hiszen egy átlagos tévékészülék ára egy bányász fizetésének csupán a tizedét tette ki.
A magyar rádió első adása 1957. május elsején csendült fel, mely természetesen a május elsejei ünnepi felvonulás részleteiről számolt be. Az ’50-es években a héten csupán két napon, kedden és pénteken sugároztak adást. A televíziózás csak akkor lendült fel igazán, amikor a kádári politika ráébredt, hogy a tévéadások segítségével tudnak a legközelebb kerülni az emberekhez.
Ezt felfedezvén megalapították az M2 tévécsatornát is, hogy még hatékonyabban terjeszthessék propagandájukat a hétköznapi emberek körében. A tévékészülékek ára annyira alacsony volt, hogy 1960-ra már majdnem 80.000 otthonban voltak megtalálhatóak. Ekkora már heti öt napon volt adás, hétfő és péntek kivételével.
A tévévásárlások legnagyobb mozgatórugója az 1960-ban, a Rómában megrendezett olimpiai játékok volt, melyet mindenki látni akart – ha élőben nem is, legalább a tévékészülékek képernyőjén. Az 1970-es évekre már a háztartások többsége rendelkezett tévével, több mint 1,7 millió előfizetője volt a tévécsatnornáknak, ráadásul a készülékek többsége már színes kijelzős volt.
Az 1980-as évekre már az emberek hétköznapjának részévé vált a tévézés, ebben az időben indult el alighanem mindenidők legismertebb magyar sorozata, a Szomszédok. A rendszerváltás után, 1992-ben indult útjára a Duna TV, az első kereskedelmi csatornák megjelenéséig pedig 1997-ig kellett várni: ekkortól sugárzott adást az RTL Klub és a TV2.
A magyar filmtörténet 5 ismert alkotása
Hyppolit, a lakáj 1930
Az 1930-ban mozikba kerülő Hyppolit a lakáj egyike volt az első magyar gyártású hangosfilmeknek. A komédia főszereplője a legendás Kabos Gyula, egy módos vállalkozót, Schneider Mátyást alakít, akinek még lakájra is futja. Ő Hyppolit, alias Csortos Gyula, akit nem is Mátyás, hanem a felesége fogadott fel, aki státuszszimbólumként tekint a háziszolgára. Arra bezzeg senki sem gondolt, mennyire felfordítja majd a család mindennapjait az új jelenség.
Valahol Európában 1948
A második világháború sanyarú éveit és sorsait dolgozza fel a Valahol Európában, melynek szereplői nincstelen árvák, akik a vidéket járják, hogy élelemre és hajlékra leljenek. A fiatalok, akik ellen körözést is kiadtak, egy látszólag lakatlan, romos kastélyban találnak menedéket. Igen ám, csakhogy egy lakója mégis van a háznak, Simon Péter, egykori karmester él benne. A karmester és a gyerekek között hamar különleges és bensőséges viszony alakul ki.
Szindbád 1971
Krúdy Gyula örökzöld regényén alapuló történet egy középkorú utazó, Szindbád történetét meséli el, aki számtalan múltbéli szerelmi afférját eleveníti fel. A filmben felesleges keresni bármilyen kronologikus sorrended, Szindbád gondolatai össze-vissza csaponganak, melyet a film ütemének a ritmusa is felvesz. A film érdekessége, hogy a rendező Huszárik Zoltán eredetileg Vittorio De Sicát nézte ki a főszerepre, ám a szűkös költségvetés miatt egy hazai sztárral, Latonivits Zoltánnal kellett beérnie.
Az ötödik pecsét 1976
Sánta Ferenc azonos című regénye alapján Fábri Zoltán egy különleges hangulatú filmet rendezett. 1944, Budapest, a nyilaskeresztesek uralmának ideje. A világháború utolsó napjaiban, amikor az ország sorsa már eldőltnek látszik, néhány hétköznapi figura, egy órás, egy könyvügynök, egy asztalos, egy fényképész és egy kocsmáros iszogat egymással és a bár tulajdonosával, amikor egy idegen csatlakozik hozzájuk. Végül az órás egy olyan kérdést intéz hozzájuk, mely még sokáig nem tudja nyugodni őket.