Minden korszaknak megvannak a toplistái. Top 10 zeneszerző, a 10 legismertebb író, a 10 leghíresebb kortárs képzőművész. Utóbbi listán Erwin Wurm, osztrák művész biztosan szerepel, állítja Készman József, a Ludwig Múzeum főosztályvezetője.
Szeptember 23-ig látogatható Erwin Wrum: Egyperces munkák. A szobrászat mint program című kiállításán sétálva Józseffel a különleges műalkotásokról beszélgettem, melyek újraértelmezik a művészet fogalmát.
Milyen munkafolyamatok előzték meg azt, hogy itt állhassanak most ezek a művek?
Minden kiállítási intézménynek általában évekre előre megírt programja van. A Ludwig Múzeum igazgatója, Fabényi Júlia személyes és szakmai kapcsolatrendszerének segítségével lépett kapcsolatba Erwin Wurmmal, a tavalyi Velencei Biennálén. Wurmnak egy évben általában 5-6 kiállítása is van, Bagdadtól Zürichig, de szerencsére az idei beosztásába még be tudott szorítani minket, személyesen is eljött megnézni a múzeumot.
Mi történt azután, hogy igent mondott a múzeum felkérésére?
Többszörös személyes látogatás és hosszas levelezés alapján válogattuk ki, mely alkotásai legyenek itt. A múzeum minden szintjéről készítettünk egy méretarányos makettet és egy 3D-s tervet is, hogy láthassa, mit hova helyeznénk el. Az például már ekkor kiderült, hogy az egyik darab, Wurm Mini Morrisa be sem fért volna az épületbe.
Minden kiállításnál ez a rutineljárás?
Minden intézménynek más a munkamódszere, valaki óriásira nagyított alaprajzzal dolgozik, abba helyezi be a munkákat. Mi azért szeretjük a 3D-s megoldást, mert így egy digitális sétát tudunk tenni a múzeumban, sokkal jobban el lehet képzelni, mi hova kerül majd. Miután a művész elfogadja a tervünket, következik a kommunikációs stratégia kialakítása, a sajtóanyag, esetlegesen a kiállításról szóló kiadványok elkészítése. Az is ennek a kommunikációs tervnek a része volt, hogy 6-8 újságírót elvittünk Wurm műhelyébe, még a kiállítás előtt, hogy a saját munkakörnyezetében láthassák a művészt, alkotás közben. Wurm Bécstől 70 kilométerre él, egy középkori kastélyt vásárolt meg magának, azt alakította át a stúdiójává.
Említetted, hogy Wurmmal közösen válogattátok ki a kiállításra szánt darabokat. Mi volt a koncepció?
Mindenképpen az Egyperces munkáknak szántuk a központi szerepet, mivel a művészetének ez szegmense a legismertebb. Ennél viszont picivel többet szerettünk volna, egy életmű kiállítást terveztünk, ami az egész munkásságát bemutatja.
Mitől annyira különlegesek ezek az egyperces szobrok?
Egyrészt azért, mert teljesen hétköznapi tárgyakat, például asztalt, kefét, tollat használ hozzájuk, másrészt azért is, mert ezek az egyperces szobrok nem örök darabok, az előbb említett tárgyakat mindig a kiállítást megrendező múzeum vásárolja meg. Az egyperces szobrok lényege, hogy maguk a látogatók valósítják meg őket, az emberek is szerves részét képezik a műalkotásnak, ha követik a szöveges vagy képi utasításokat. Ilyen utasítás például az is, hogy érett narancsokra vagy teniszlabdákra úgy kell a látogatóknak lefeküdniük, hogy a testünk ne érjen a földhöz.
Mennyire éreztek rá ennek az ízére a magyar látogatók?
Ez országonként különbözik. Wurm elmondta, a német nyelvű országokban inkább szigorúbban, tiszteletteljesebben viselkednek a tárgyakkal, itt inkább a távolságtartás a jellemző a vendégekre. A megnyitón azért már érződött, hogy ez nem egy hagyományos, merev kiállítás lesz, sokan le is részegedtek.
Lerészegedtek?
Van egy úgynevezett leitató terem. Wurm itt különböző bútorokat alakított át, melyek mindegyikében alkohol található. Csak az egyikben van víz, ez a „tisztító bútor”, amire rá is kell térdelni, mintha éppen gyónni készülnénk. Elég kényelmetlen pozitúra. Míg az egyperces szobroknál egy perc kell a szobrok megvalósításához, itt akkor tudjuk kivitelezni a feladatot, ha részegre isszuk magunkat. A kihelyezett italok már a megnyitón elfogytak, sokan még azt sem várták meg, hogy tiszta poharat vigyünk nekik, az üvegből ittak.
Rejt még hasonlóan bizarr termeket a kiállítás?
Talán a ruhaszobros termet említeném, melyek közül az egyik kabátot egy másik kiállított tárggyal együtt nekünk ajándékozta Wurm. Amikor a művész a Hermès divatháztól egy krokodilbőrből készült ruhát vásárolt, és meglátta a számlát, nagyon meglepődött. Elgondolkodott, vajon mi került rajta ennyibe. Ekkor találta ki az ebben a teremben látható ruhaszobrokat, melyeket felnagyítva, geometrizálva ábrázol. Az, hogy hogyan öltözködünk, rólunk is sok információt közöl. Nemcsak anyagi vonatkozásban, de a stílusunkról, a minket ért kulturális behatásokról is árulkodik. Kicsit azt szeretné kifejezni Wurm ezekkel a szobrokkal, hogy a mindennapi viseletünkkel mi is megalkotjuk a saját társadalmi szobrunkat.
Mi az a másik tárgy, amit a művész úr a Ludwig Múzeumnak ajándékozott?
Azt mi dönthetjük el, de valószínű, hogy az egyik egyperces szobor kellékét választjuk, ami egy kacsaalakú WC-tisztító flakon. A tárgynak a hétköznapi értéke pár száz forint, de mivel itt a kiállítás része, mostantól műtárgynak minősül. Ki tudja, ha mi nem csapunk le rá, lehet a londoni Tate Gallery vásárolná meg, pár száz millió forintnyi fontért.
Képek: László Benedek