Sarah Waters A kis idegen című könyvét egyszerre lehetnek horrornak vagy drámának hívni, melyben nyomon lehet követni a brit birodalom darabjaira hullását. Egyszerre félelmetes és érzelmes, és majdnem egyszerre könyv és film is – ugyanis A kis idegenből film is készült, melyet elvileg augusztus legvégén kellett volna bemutatniuk a hazai moziknak, ám végül előttünk ismeretlen okok miatt mégsem tették meg. Egy igazán rejtélyes könyvet ajánlunk .
A kis idegen a második világháború utáni Angliában játszódik. A történetet, mintha csak egy klasszikus krimiről lenne szó, egyes szám első személyben dr. Faraday meséli el, akit egy vidéki kúria megbetegedett szolgálólányához hívnak.
Az orvosban nosztalgikus, ám keserédes érzéseket kelt életre az egykoron impozáns ház, ahol pár évtizeddel ezelőtt még Faraday édesanyja is dolgozott. Gyerekkori emlékeimben még élettel nyüzsgő, vidám házként élt az Ayres család birtoka, mely a második világháború után teljesen összeroppant.
Hiába, változóban van a világ: Anglia megsínylette a háborút, munkáskormánya van, aki a hétköznapi emberek, kétkezi munkások érdekeit nézi, az olyan nagy múlttal rendelkező, ősi családok, mint az Ayresék pedig lassan de biztosan a múzeumok polcára kerülnek. A pénz már nem a földben, hanem az iparban van, a birtokokat fölaprózzák, a kastélyokat szállóvá alakítják, a nemesi családok pedig vagy alkalmazkodnak az új világhoz, vagy az enyészet martalékává válnak megkopott otthonukban.
Dr. Faraday egyből rájön, hogy az Ayres család egyetlen bentlakó alkalmazottjának semmi baja, inkább csak menekülni szeretne a kísérteties hangulatú házból. Az orvos azonban nem távozik feladat nélkül, ugyanis fejébe veszi, hogy meggyógyítja a ház urának, Rodnak a lábát, aki a második világháborúban szerzett sebesülései miatt csak nagy fájdalmak árán tud közlekedni.
Roderick vállát nyomja a súly, hogy megmentse a birtokot, melyben a szintén egyedülálló húgával és idős anyjukkal lakik. Helyzete nem egyszerű, ugyanis nemcsak a kor és a munkáskormány dolgozik Rod ellen, de maga a ház is, ahol rengeteg megmagyarázhatatlan esemény történik…
A könyv elején az írónő könnyedén megteremti azt a bájosan szomorú hangulatot, mely a könyv egészére jellemző , s míg a cselekményt szép lassan építi fel, a könyv közepéig, onnantól kezdve kissé ellaposodik a történet, a feszültség alábbhagy és a könyv műfaja is megváltozik: horrorról szerelmes regénnyé alakul.
Ez a könyv legnagyobb hibája is: mintha nem tudta volna eldönteni Waters, hogy egy King-fél horrorsztorit akar-e írni, vagy inkább egy szenvedélyes és kusza szerelmi történetet, mint amilyen az Üvöltő szelek is. Az biztos, hogy a könyv végén már nincs semmi félelmetes jelenségekből, annál több van azonban a melankolikus, letargikus szerelemből.
A könyvvel kapcsolatos legnagyobb bosszúságunk mégis az, hogy a hazai mozik minden magyarázat nélkül levették a műsorokról a filmet, még a premier előtt, pedig a filmváltozat előzetese alapján a rendezőnek nagyszerűen sikerült megragadni a könyv hangulatát.
Ha egy vérbő horrorsztorit akarsz olvasni, csalódni fogsz. Ha egy romantikus női regényt, akkor is. Ha azonban kedveled a műfajok között elhelyezkedő olvasmányokat, szereted a félelmes, ugyanakkor drámai könyveket is, A kis idegennél jobb könyvet nem is választhatnál.
