Megjelent Paula Hawkinsnak, A lány a vonaton szerzőjének a legújabb könyve, A víz mélyén. Minden írónál hatalmas vízválasztó lehet a második könyv megjelenése: vajon hozza a várt színvonalat, vagy egykönyves szerzőként könyveli el az olvasóközönség? Paula Hawkinsnak volt mitől félnie, ugyanis A lány a vonaton hatalmas siker volt, könyvben és filmben is.
Ha már elfelejtetted volna, itt egy kis background info: A lány a vonaton 2015 elején robbant be az eladási listák élére az írónő szülőhazájában, Angliában, majd lassan megérkezett hozzánk is, 2016 októberében pedig Emily Blunt főszereplésével készült film belőle, ami a nézettségi adatokat tekintve siker lett, és összességében tényleg nincs rajta sok kifogásolnivaló.
És máris jött a folytatás
A fentiekből kiderül, hogy Paula Hawkins nem pihent sokat: két évvel az első könyve után máris jelentkezett a folytatással, egy újabb krimivel, A víz mélyén című könyvvel.
A történetben egy kis városka folyója kerül a középpontba: rengeteg boldogtalan nő és lány vetette magát a sötét víz mélyébe, és lelte itt halálát. Legutóbb egy tinédzser, Katie, és Nel Abbott, író, aki éppen a folyó történetét kutatta fel. Nel egyedülálló anyuka volt, akinek halála után lánya, Lena árván maradt, és Nel húgának, Julesnak kellett gondozásába vennie a lányt.
És itt el is érkezünk a történet legérdekesebb részéhez: Nel és Jules évek óta nem beszéltek egymással, most pedig már nem tudnak: Julesnak egyedül kell szembenéznie fájdalmas múltjával, melynek gyötrelmeit nagyban köszönhette nővérének. Persze a könyv második felében kiderül, hogy Nel sem volt annyira gonosz és önző, ahogy azt a kishúga sok-sok éven át keresztül hitte róla. Hab a tortán, hogy Nel makacs tinédzserlányát, Lenát is Julesnak kell szárnyai alá vennie, akinek semmi tapasztalata nincs a gyereknevelés terén.
És ekkor jött a fordulat
Szóval ez a szál lehetett volna az, amitől A víz mélyén izgalmas pszicho- vagy lélektani krimivé válhatott volna, ha Hawkins az egész történeten továbbviszi a két főszereplő lelki vívódását és a múltbéli tragédiák feldolgozásának folyamatát, mer kockáztatni, és bevállalja, hogy kilép a komfortzónájából és kicsit máshogyan, másról ír, mint amit az egyetlen megjelent könyvét olvasva megszokhattunk tőle.
Ezt azonban nem tette meg, így A víz mélyén nagyjából ugyanolyan könyv lett, mint A lány a vonaton. Izgalmas, fordulatos, (túl)tagolt, több szereplő nézőpontjaiból ábrázolt történet, aminek a vége kicsit toldozott-foltozott érzést keltett bennem. Bár a végén volt váratlan fordulat, izgalom és csavar, ha az utolsó 20 oldalt kettőben foglalta volna össze az írónő, mindenki jobban járt volna – főleg mi, olvasók.
És mégsem tettem le elégedetlenül a könyvet
Elvégre egy izgalmas könyvet akartam olvasni, és megkaptam. Nem volt filozofikus, elgondolkodtató, a műfajon csak egy icipicit is túlmutató, de mindezektől függetlenül izgalmas és kerek történetre sikeredett. Volt benne sok érdekes karakter, például a félőrült Nickie, aki mindent tudni vél, mégsem veszi senki komolyan, Mark, a kétes erkölcsű tanár, és Louis, az egyik áldozat gyásztól sújtott anyja.
Nem hiszem, hogy A lány a vonaton hírneve nélkül A víz mélyén is széles olvasóközösséghez jut(hatna) el, de ha már egyszer szembetalálkozunk a könyvvel a boltban, érdemes levenni a polcról, hazavinni és elolvasni. És ki tudja, talán egy év múlva ennek a történetnek is elkészül a filmadaptációja.
És ha így alakul, arra is érdemes lesz befizetni.
A könyv a 21. Század Kiadónál jelent meg.
