Elég sok baklövést kell uralkodóként elkövetned ahhoz, hogy az országod annyira utáljon, hogy háborút vívjon ellened, lefejezzen, majd halálod után a királyság intézményét is eltörölje. I. Károlynak angol királynak mégis sikerült mindezt elérnie, így 1649-ben ő lett az első olyan uralkodó, akit saját népe végzett ki.
Az önkényúr
I. Károly kellemetlen természetű uralkodó volt: szentül hitt abban, hogy Anglia első embereként hatalmát az Istentől kapta, éppen ezért ő is félig-meddig isteni eredetű. Bár az ország politikai hagyományai szerint az uralkodónak a parlamenttel együtt, azzal egyetértésben kellett volna kormányoznia, Károly csak akkor hívta össze az országgyűlést, ha pénzre volt szüksége, melyet meg akart szavaztatni a politikusokkal. Ha pedig ez nem jött össze, újabb és újabb adókat vetett ki a népére, hogy tudja folytatni a spanyol és francia flotta elleni küzdelmeit.
Túlcsordult a pohár
Amikor Károly már sokadjára is kudarcba fulladt az adók megszavaztatásával, feloszlatta az országgyűlést, és Nottinghambe hívta össze a híveit, akikkel háborúra készült. Ekkor, 1642-ben tört ki a háború, mely csak 1649-ben, a király kivégzésével ért véget. Ahogy azt némi logikával kikövetkeztetheted, a háborúban a parlamentpártiak győzedelmeskedtek. Ekkor tűnt fel Oliver Cromwell csillaga is az égen, aki a királyellenes erők legtehetségesebb hadvezére volt.
A hóhér előtt
Hiába fogták el a királyt a parlamentpáriak, nem tudták, hogy mit kezdjenek vele, elvégre hogyan is foghatnának perbe egy koronás főt? A problémát Oliver Cromwell oldotta meg, aki elzavarta a parlamentből azokat a politikusokat, akik ódzkodtak attól, hogy vér tapadjon a kezükhöz. A megcsonkított parlament hazaárulással vádolta Károlyt, akinek bűnösségét meg is szavazták, majd végül az ítéletet is meghozták: halál.I. Károlyt lefejezték, így ő lett az első európai uralkodó, akit a saját népe ítélt halálra, és űzte el utódjait a trónról.
Az, hogy ezután kihez kerüljön a hatalom, nem volt kérdés: a legnagyobb hadsereggel rendelkező Oliver Cromwell irányította az országot, nem mint király, hanem mint lordprotektor. (Ez a titulus korábban is létezett, de csak akkor neveztek ki ilyen személyt, ha a király még kiskorú volt és gyámra volt szüksége.) Oliver Cromwell 11 évig irányította az angol népet, melynek államformája ezen idő alatt királyságról köztársasággá változott. A puritán gondolkodású férfi kiforgatta sarkaiból az országot: eltörölte a karácsonyt és a különböző nép mulatságokat (elvileg erkölcsi megfontolások miatt), majd vad háborúkba kezdett Spanyolország és Franciaország ellen. Bár ezekben a harcokban szép sikereket ért el, az angolok mégsem kapták meg azt a nyugalmat és gazdasági erősödést, amit a Cromwelltől vártak.
Vissza a régi kerékvágásba
Bár Oliver Cromwell fiát nevezte ki utódjául, és úgy is nevelte őt, hogy erőskezű uralkodó váljon belőle, 1690-ben, amikor Cromwell meghalt, senki nem vette számításba az ifjabb Cromwellt. Ehelyett a királypártiak unszolására visszahívták Franciaországból I. Károly legidősebb fiát, akit II. Károly néven királlyá koronáztak.
Bár az uralkodótól azt várták, hogy rendet tesz a káoszban és helyrehozza Nagy-Britannia romokban heverő külkapcsolatait, feleannyira sem volt tehetséges uralkodó, mint a lefejezett apja. Vele ellentétben azonban őt szerencsére a fejével együtt tudták eltemetni 1685-ben.
