Ezt olvassa a FUNZINE szerkesztősége – Ma van a költészet világnapja

Ma van a költészet világnapja, mely a FUNZINE szerkesztősége sem tud elmenni szó, vagyis inkább vers nélkül. Ezért most megmutatjuk nektek, melyek a kedvenc, külföldi szerző tollából származó verseink.

Shakespeare: LXXV. szonett

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;

Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;

Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.

(Mező Dóra, online szerkesztő kedvenc verse)

Tim Burton: Az ággyá lett lány

Barkát szedett aznap,
mintha az neki járna.
De arca felpuffadt ,
mint egy puha párna.

Teste kifehéredett,
hibáit nem őrzé.
A valódi bőr most
tiszta pamutdzsörzé.

Ahogy jött egykor
formás test létre,
most úgy cserélődött
rugós ágybetétre.

Megsirattam e szörnyű lényt,
sírjatok ti is,rajta ni.
De végre van hol
fejemet álomra hajtani.

(Kertész Réka, social media manager kedvenc műve)

Shakespeare: Sok hűhó semmiért

Benedetto  (előjön a lugasból)
Ez nem lehet beugratás. Komolyan folyt az egész tanácskozás, Heróra hivatkoznak – ez is bizonyíték. Látszik, hogy megesett a szívük Beatricén. Szegénykét alighanem elragadta a szenvedély, Szerelmes belém! Ezt viszonozni kell! Csak füleltem, amint kárpálnak… Azt mondják, én majd pöffeszkedem, ha megtudom, hogy az a lány belém szeretett! Azt mondják, hogy Beatrice inkább meghal, mint hogy kimutassa, mit érez… Sohasem gondoltam a házasságra. De ne lássanak pöffeszkedőnek! Örüljön az ember, ha fülébe jut, hogy mi a hibája, s jóváteheti. Azt mondják, szép a lány. Ez igaz, ezt én is tanúsíthatom. És erényes. Úgy van, ezt sem cáfolom. Eszes is – csak abban nem, hogy épp engem szeret. Igaz, hogy ez nem vall bölcsességre, de azt sem bizonyítja, hogy bolond volna, mert majd én leszek az ő bolondja. Nyilván fejemhez vágnak majd egy-két sületlen tréfát, ócska szellemességet, merthogy eddig lefitymáltam a házasságot, mert nem tetszett… De hát az ízlés tán nem változik? Az ember fiatalon odavan egy ételért – aztán idősebb korában rá se tud nézni. Hát holmi sziporkák, szentenciák, papirosböcsességek letérítsenek egy férfit a tulajdon pályájáról? Nem! Be kell népesíteni a földet! Amikor azt mondtam, hogy agglegényként halok meg, még nem tudtam, hogy megérem a házasságom napját.”

(Németh Kriszti, grafikusunk kedven verse)

William Blake: A tapasztalás dala

Minden éj s napon pedig
Lesz, ki búra születik.
Minden nappal s éjszakán
Lesz, kit sorsa kéjre szán.
Lesz, kit sorsa kéjre szán,
S lesz, kit örök éjre szán.
Tévhitre vezettetünk,
Ha nem éber a szemünk,
Az éjszülöttek az éjbe enyésznek,
Mert a fényben aludt a lélek.
Isten jő, s ő a szegény
Éjlakó lelkeknek a fény;
De ember-formát ölt magára,
Ha Napfény-ország népe látja.

Nebuchadnezzar 1795-c. 1805 William Blake 1757-1827 Presented by W. Graham Robertson 1939 http://www.tate.org.uk/art/work/N05059

(Tegdes Péter, online szerkesztő kedvenc verse)