Tragédiákkal teli élete ellenére elképesztő sikereket ért el a halál- és gyászkutatásban, lefektette a játékterápia alapjait és megalapította a Magyar Hospice Alapítványt. A ma száz éve, 1922. október 7-én született Polcz Alaine-re emlékezünk.
Ibolya és az első szerelem
Polcz Alaine 1922. október 7-én született Kolozsváron, különleges francia nevét édesapja, Polcz Rudolf adta neki, ám gyerekkorában leginkább az anyakönyvezett keresztnevén, Ibolyának szólították.
A városi élet mindennapjait élő lány 14 éves korában ismerkedett meg első férjével, akivel 19 évesen kötöttek házasságot, ám a frigy a kezdetektől fogva tele volt problémával, Alaine férje már a nászútjukon megcsalta őt. A lapszerkesztőként dolgozó János a folyamatos félrelépés mellett az italt sem vetette meg, felesége továbbtanulási álmait pedig egyáltalán nem támogatta.
Későbbi visszaemlékezéseiben Alaine arra is panaszkodott, hogy a legkisebb dolgoktól kezdve a legfontosabb ügyekig mindent neki kellett intéznie, többek között így szökött el Erdélyből Magyarországra 1936-ban, hogy előkészítse a terepet önmaga és férje számára.
A második világháború borzalmai
Az ügyintézést megszakította a második világháború kitörése, amikor a fiatal lány anyósával két front között, egy kis városban rekedt hosszú időre, ahol folyamatos nélkülözéssel és elképzelhetetlen nehézségekkel kellett szembenézniük.
A nem szűnő fázás és éhezés mellett rengeteg traumát kellett elszenvedniük: az orosz katonák egymás után erőszakolták meg az itt lévő lányokat és asszonyokat, órán mérve, hogy mindenkire ugyanannyi idő jusson. Az itt átéltekről később kendőzetlen őszinteséggel írt az Asszony a fronton című regényében, amit 1991-ben Az Év Könyvének választottak.
A felmérhetetlen lelki trauma mellett számos fizikai problémával is szembe kellett néznie, hiszen a háború után hashártya- és mellhártyagyulladást kapott, illetve a tuberkolózisa és a katonáktól kapott nemi betegségei is kezeletlenek maradtak gyógyszer- és orvoshiány miatt.
A háború alatt átélt borzalmak meglepő módon nem összetörték, hanem inkább megerősítették abban, hogy kezébe vegye élete irányítását és a hónapok alatt átélt tapasztalatait jó célra fordítsa. Az akkor benne kavargó érzésekre később így emlékezett vissza:
Amikor azt hittem, hogy számomra vége az életnek, akkor nyíltak meg a nagy utak. Aztán lassan, sokára megértettem: minden egyes szenvedés, ami lecsapott rám, azért volt, hogy tovább lépjek, mert valamit már megtanultam, jobban értettem az embereket, új út nyílt előttem.
Éppen ezért, hazaérve beadta a válópert és egyedül Magyarországra költözött, amivel új fejezet nyílt az életében.
Mészöly Miklós és a halálig tartó szerelem
Élete egyik meghatározó része a 20. század egyik leghíresebb magyar írójával kötött házassága, ami szintén nem csak örömöt tartogatott Alaine számára. 27 éves korában ismerkedett meg közös barátoknak köszönhetően dr. Mészöly Miklós újságíróval a Darling kávéházban, akivel hamar megtalálták a közös hangot.
A jóképű, humoros, a hölgyek között is nagy népszerűségnek örvendő írótól sokáig tartózkodott, sikertelen házassága és a Miklóshoz hasonló férfiakkal szerzett korábbi tapasztalatai visszatartották attól, hogy belemenjen egy komoly kapcsolatba.
Egy váratlan esemény azonban megváltoztatta a dolgokat: amikor Alaine a kezeletlen tuberkolózisa miatt kórházba került és sokáig élet-halál között lebegett, Miklós végig mellette állt, látogatta és gondoskodott róla. Ekkor derült ki az is, hogy a sugárkezelés miatt a lánynak nem lehet gyermeke, amit Miklós szintén támogatóan fogadott, ezzel gyökeresen megváltoztatva Alaine róla alkotott képét.
Nem sokkal ezután, 1949-ben összeköltöztek a fővárosban, majd szűk körben, csakis az anyakönyvvezető és a két tanújuk jelenlétében összeházasodtak. Házasságuk kívülről nagyon harmonikusnak tűnt, Örkény István egy levelében ki is emelte, hogy ilyen szép emberpárt sosem látott még.
Zárt ajtók mögött azonban közel sem volt minden tökéletes: korábbi férjéhez hasonlóan Miklós sem vetette meg a nőket, ami nem kevés feszültséget okozott kettejük között. Amikor idővel Alaine elfogadta, hogy ez ellen nem tud harcolni, veszekedéseik pedig nem vezettek sehova, Miklós kibérelt magának egy dolgozólakást, ahol szeretőit fogadta és többször hetekre is átköltözött oda.
A kettejük levelezéséből kivehető se veled, se nélküled kapcsolat ellenére végig kitartottak egymás mellett, Alaine odaadóan ápolta Miklóst utolsó, beteg időszakában és férje 2001-es haláláig vele maradt.
Játékterápia és gyászfeldolgozás
Abban, hogy a párkapcsolati problémákon felül tudott emelkedni, feltehetőleg az is közrejátszott, hogy miután megtalálta saját hivatását, egy egészen új világ nyílt meg előtte, amiben sikert sikerre halmozott.
Miután a háború utáni fizikai problémája miatt belátta, el kell engednie azt az álmát, hogy orvos legyen, beiratkozott az ELTE pszichológia szakára, diplomája megszerzése után pedig művészetterapeutaként kezdett el dolgozni. Fókusza hamar a játékterápiára terelődött, amiben igazi úttörőnek számított a hazai gyakorlatban, csakúgy, mint a halál- és gyászfeldolgozás területén tett kutatásban. Így mesélt hivatásáról:
Az életveszély, a halálközeli élmény, a betegségeim, mindez fölkészített arra, hogy tudjak súlyos betegekkel, haldokló gyerekekkel, majd felnőttekkel foglalkozni.
1970-ben a Tűzoltó utcai II. számú Gyermekklinikán kezdett el dolgozni, ahol a súlyosan beteg és haldokló gyermekek pszichológusa lett, majd a hozzátartozók lelkivilágával is elkezdett foglalkozni. Számos eredményei közé tartozik, hogy kezdeményezésére bevezették a kórházban, hogy a szülők ne csak hetente egyszer találkozhassanak haldokló gyermekeikkel, hanem akár napi pár órát is velük tölthessenek.
A hospice ellátás hazai úttörője
Szintén mérföldkőnek számított, hogy 1976-ban Magyarországon elsőként hozott létre klinikai osztályon játszószobát, illetve egy külön szobát, ahol a gyermekek és szüleik együtt lehettek, emellett ő fektette le a világjáték és a bábjáték alapjait is, amiket máig is használnak a gyermekek pszichológiai ellátásában.
A tanatológia (halál- és gyászkutatás) területén szerzett tapasztalatait és az azokból levont következtetéseket könyveiben gyűjtötte össze. Ezek közül az egyik legjelentősebb az 1989-ben megjelent A halál iskolája című esszéregény, amiben külön kitért arra, hogy mit tudnak a halálról a más-más korú gyermekek, milyen gyászreakcióik lehetnek és ezekben milyen módon lehet segíteni nekik.
Az életről és halálról szerzett tapasztalatainak és az éveken át tartó kitartó munkájának megkoronázásaként 1991-ben megalapította a Magyar Hospice Alapítványt, ami a mai napig azon dolgozik, hogy emberséges és szakszerű segítséget biztosítson a végstádiumú betegek és hozzátartozóik számára. Fáradhatatlan munkájáért számos elismerést kapott, többek között 2001-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.
Polcz Alaine 84 évesen, 2007. szeptember 20-án hosszas betegség után hunyt el, emléke az általa kidolgozott, máig használt játékdiagnosztikai módszerekben és az egyre növekvő hospice ellátás sikereiben tovább él.