Ezen a napon, 78 éve született Cseh Tamás, akinek dalai nemcsak életében, hanem halála óta is ikonikusak és emlékezetesek az idősebb és fiatalabb generációknak egyaránt.
Cseh Tamás számos esetben megénekelte a szerelmet, de ugyanennyiszer feltűnik dalaiban kedvenc városa, Budapest, és annak jól ismert, megkerülhetetlen helyei. Hiszen mi inspirálhatná jobban a művészt, mint az őt körülvevő környezet és közeg?
Tanulmányai és lakhelyei a Villányi úthoz, a Gellérthegyhez, majd később a vízivárosi Iskola utcához és annak környezetéhez kapcsolódtak, innen gyűjtötte élményeit, amelyek dalaiban rendre feltűnnek. Iskola utcai lakását emléktábla jelzi, egykori törzshelyét, a vörös neonfényben úszó Isolabella kávézót már a Battyhány térről is könnyen kiszúrhatjuk, de a Gellért tér is őrzi emlékét, ahol 2013-ban avatták fel bronzszobrát.
Az, hogy megénekelte Budapestet tagadhatatlan, így születése évfordulójának apropóján összegyűjtöttük Bereményi Gézával közösen alkotott, fővárosról szóló dalszövegeinek részleteit:
Az utolsó villamos
Hé, miféle villamos ez itt, merre jár, merre megy.
Talán leges-legutolsó éjjeli járat visz engemet.
A leges-legutolsó éjjeli villamoson megyek.
Én vezetem, mégis arra megy, amerre viszi a sín.
Aluljáróérzés
Az ott meg könyveket árul,
a metrókijárón kidől a szél.
Jönnek lobogó hajjal,
minden befér, minden befér.
Battyhány tér
A HÉV-ben lámpa ég,
az állomás sötét
csend lett és rohadt sötét
az asszonyt és gyerekét
elvitte valami HÉV
nincs pénzed, hogy igyak még
nincs pénzed, hogy igyak még
nincs pénzed, hogy igyak még
Budapest
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itt, neve is van: Budapest.
Budapest 2
Hívjuk jobb híján megint csak ennek,
Itt van a város, hívd Budapestnek.
Ácsorog itten folyónak szélén,
Az arcán siklik a víz
Az arcán siklik a víz.
Itt van a város, folyóba bámul,
Az arcán siklik a víz,
Az arcán siklik a víz.
Lánchíd
Nézz le a Lánchídról a vén Dunára,
nézd meg a vén folyót, megvan-e még,
hisz ma az ember még azt is csudálja,
hogy el nem vették már rég mindenét,
nézz csak utána apádnak, anyádnak,
asszonyod vizsgáld, hogy asszony-e még,
másodpercenként kell ellenőrizd,
hogy a tiéd-e még, ami tiéd.
Úristen, hol vagyok?
És Ecsédi rohant egyre az utcákon, hogy:
– Nem látták a barátomat, nem látták, nem látták?
És sejtelme sem volt róla, hogy azon a sorsdöntő
éjszakán Vizi elhagyta lakását, lement az utcára,
és sietős léptekkel a Keleti pályaudvar felé indult.
Mosolygott magában, és mondta, hogy:
– Igen, itt hagyok mindent.
Új életet kezdek, új irányban.
Úgy, mint Arthur Rimbaud,
ez a sajátos világú, fiatal francia költő.
Széna tér
A Széna tér fényben ég, ott várnak az oroszok,
mindenük a fegyverük és a parancsnokok.
Ég a tér, látom, hogy ég, ég a Széll Kálmán tér,
nincs sötét, nincs esély, nem fut ki egy egér,
és a tisztjeik fölemelt kezekkel,
és az utcákra szegezve a fegyver.
Nem jutnak át, nem jutnak át, a Széna téren át,
nem jutnak át, nem jutnak át, a Széna téren át.
Nyitókép: Cultura.hu
