Március vége óta vártam türelmetlenül, hogy láthassam az ExperiDance Cinderella című előadását, ekkor készítettem ugyanis interjút a táncegyesület művészeti igazgatójával, Román Sándorral. Bár a művész elég szűkszavúan, a legnagyobb titoktartással beszélt az akkor még csak éppen formálódó előadásukról, már akkor sejteni lehetett, hogy egy nagyszabású produkcióról van szó.
Kétség sem fér hozzá: a Cinderella egy mérföldkő az ExperiDance történetében. A tánctársulat minden produkciójában a tradicionális magyar táncokat értelmezi újjá, friss, modern körítéssel tálalva a magyar tánclépéseket. A Gyöngyhajú lány legendája, a Fergeteges vagy a Nagyidai cigányok előadásaikban szinte tapintható a magyar virtus. Ezért is a legnagyobb erénye az ExperiDance-nek: helyet talált a régi magyar hagyományoknak a 21. században is. Az ExperiDance idén nyáron a Budapesten megrendezett vizes VB megnyitóján is fellépett, ami azért is különösképpen jó választás volt a szervezők részéről, mert így a sportesemény nagyszámú külföldi nézőserege egy kis ízelítőt kaphatott az ExperiDance segítségével arról, hogy mi fán terem is a magyarság.
A Cinderella előadásról viszont ez már nem mondható el.
A show nézésekor két dologra tudtam gondolni. Egyrészt arra, hogy hatalmas munka és rengeteg fárasztó próba előzhette meg a bemutatót, másrészt arra, a hihetetlenül látványos performansz kicsit talán eltévedt, vagy legalábbis eltér az ExperiDance eddigi hagyományaitól. Úgy éreztem, jelen esetben a hangsúly nem a táncon (és főleg nem a magyar néphagyományok prezentálásán) van, hanem a látványon, a show-n van, és ebből nem is volt hiány: szemkápráztató LED-fal, pompás díszlet és fényűző kosztümök tették az estét egy felejthetetlen élménnyé.
Vagyis az ExperiDance egy kissé újjáértelmezte magát, és egy táncművészeti előadás helyett egy sokkal komplexebb, összművészeti produkciót láthattunk, aminek az ára az volt, hogy a táncos részeknek kevésbé hangsúlyos szereppel kellett beérniük. Másrészről viszont a Cinderella nézőjeként egy olyan musicalt csodálhatunk meg, mely bővelkedik a viccekben, zenés betétekben és hihetetlenül látványos színpadi megoldásokban (hála a LED falnak).
Bár a Hamupipőke meséjét aligha kéne bemutatni bárkinek is, az experiDance-es előadás kicsit újraírta a történetet, de ezzel sincs semmi baj, sőt! Így legalább még több Disney-szereplővel és vicces jelenettel találkozhatunk (lényegében körülbelül az összessel) a közel kétórás előadáson, és humor szempontjából is toppon volt a darab.
Másképp és másnak szól a darab,
jöttem rá az előadás után. Elég volt a közönség sorain végignézni, hogy rájöjjek, az ExperiDance ezúttal a fiatalsághoz is szólni akart a táncukkal és számításaik be is jöttek: kétség sem fér hozzá, hogy a Cinderellát a gyerekek élvezhetik a legjobban, akiket a LED-falon megjelenő képek és vizuális effektek teljes mértékben elvarázsolnak.
A Cinderellát elsősorban családoknak ajánljuk, akik egy olyan szórakoztató darabra akarnak jegyet váltani, ahol nemcsak a kicsik, de a felnőttek is jól szórakozhatnak.
Bár teljesen másmilyennek képzeltem el az előadást, cseppet sem jöttem ki csalódottan a teremből, miután a LED-fal végleg elsötétült. Elvégre a tánc nemcsak a hagyományok ápolásáról, hanem a szórakoztatásról is szólhat. Utóbbiban pedig nem volt hiány.
