Se nem kastély, se nem egyszerű családi ház: egy városi térbe átírt udvarház a villa, amelyben a kastélyhoz hasonlóan szinte minden megvan, csak kicsiben. Ezen különleges épületformák a XIX. század közepén jelentek meg a nagyvárosok peremvidékén, s váltak a polgárok otthonaivá. A fővárosban először a Svábhegyen és Zugligetben tűntek fel, majd az 1870-es évektől kezdve a Városligetben és környékén is egyre többen lettek. Most ezek közül hoztunk el párat nektek a XIX. század végéről és a XX. század elejéről.
Lipták Villa, Hermina út 3.
Az 1924–1925-ben emelt házat dr. Lipták Pál építési vállalkozó saját magának tervezett. Lipták elsőként szerzett az országban műszaki doktori címet, egy ideig kereskedelmi államtitkárként volt ismert, s mindemellett nevéhez fűződik a Párisi Udvar, a Hazai Takarékpénztár és a Hitelbank épülete. A korabeli fényképek szerint az elegancia saját villájának belső tereiből sem hiányzott, ugyanis csodás faragott bútorok, selyem- és bőrtapétával fedett falak várták a – szalonban vagy a téli kertben megtartott események vendégeit.
Az impozáns épület kényelmét azonban nem sokáig élvezhette tervezője, ugyanis 1926-ban, 52 évesen elhunyt. Ezt követően, a harmincas években Kaszner János csempe- és műkőgyáros kezébe került a villa, majd 1940 és 1944 között a Magyar–Angol Leánynevelő Intézetnek (későbbi nevén Magyar Zsidó Leánynevelő Intézet) adott otthont az épület. Jelenleg a Zuglói Cserepes Kulturális Non-profit Kft. tagintézménye, ahol számtalan felnőtt- és gyermekprogramot, tanfolyamot szerveznek.
Malonyai-villa, Izsó u. 5.
Magyaros stílust és az angol kényelmet ötvöző, „kicsi, csendes ház, káposztaszag és gyereksírás nélkül” – így képzelte el a gyümölcsfákkal teli pesti telkének leendő családi házát Malonyai Dezső író, tanár, néprajzkutató, Munkácsy egykori titkára. Malonyai a 20. század kiemelkedő tehetségű építészével, Lajta Bélával álmodta meg a napjainkban is látható villát, amelynek végleges tervei 1906-ra készültek el.
Végül azonban a ház felülmúlta az író elképzeléseit, és egy két különálló szárnnyal, két szinttel, emeletenként 6-6 szobával, tetején tágas terasszal rendelkező, igencsak villára hajazó épületet húztak fel a telkére. Ha méretében nem is, stílusjegyeiben visszatükrözi az eredeti terveket, ugyanis az erdélyi paraszti építészet hagyományai és az angol Free Style is megfigyelhető az épületen.
A homlokzat friss vakolatába pedig az „Eb ura fakó” felirat került, ami nem véletlen, hisz ugyanezzel a címmel írt novellát Malonyai az építkezés kalandjairól.
Ám alighogy berendezkedhetett az író a házába, 1909-ben már túl is adott rajta, s gróf Haller Györgyné, Bethlen István húga lett az új tulajdonosa. Így az államosításig a grófné, valamint a leszármazottjai éltek itt, majd a villa a Német Szövetségi Köztársaság Nagykövetségéé lett, jelenleg pedig a Román Kultúra Háza.
Róna-villa, Szabó József u. 12.
Az elegáns, kupolás villára a József nádor fiáról elnevezett, egykori istvánmezei nyaralónegyedben találhatunk rá. Hajdanán, valószínűleg a millennium évkörében építtette fel Róna József, akinek leghíresebb alkotásai között tartják számon a Budavári Palotában elhelyezett, Savoyai Jenőt formáló, illetve Zrínyi Miklóst megörökítő köröndi szobrát.
A kor elismert művésze pár éven belül, pontosan 1910-ben adott tovább a házon, így Menhold Kornél, a Telefongyár főigazgatója költözhetett a villába. Plusz érdekességként pedig azt is tudhatjuk az egykori Róna-villáról, hogy egy ideig itt működött a Hungária szoboröntöde, vagyis a Zala György-féle millenniumi szoborcsoport bronzalakjai innen kerültek ki a Hősök terére.
Zala-villa, Ajtósi Dürer sor 25.
A századforduló leghíresebb szobrászművészeként tartják számon Zala Györgyöt, akinek a nevéhez fűződik többek között Jókai Mór, gróf Károlyi Gyula, Batthyány Lajosné mellszobra, valamint Erzsébet királyné és Tisza István szobra is.
Az ismert szobrász mindezeken felül a Hősök téri Millenniumi emlékmű szoborkompozíciójának megalkotásban is részt vett, aminek az előlegéből vette meg a Stefánia utca sarkán álló telket. Itt építtette fel a Lechner Ödön által tervezett villáját, illetve a hozzá tartozó két műtermét is.
A villával összeépült, 15 méter magas, üvegfallal és részben üvegezett tetővel ellátott nagyobb műtermében felvonó és központi fűtés is helyet kapott. A művész azonban nem igazán bánt jól a pénzzel, így 15 év után Horváth Ákos fonal- és csipkekereskedőnek adta el ingatlanát, majd éveken keresztül bérlőként lakta.
Napjainkban sajnos a híres-neves nagy műtermet már nem láthatjuk, viszont a ház többi része egészen jól őrzi eredeti mivoltát. Sőt, immáron több mint 120 éve díszíti a villa homlokzatát a Zsolnay kerámiából öntött, 10 hölgyet ábrázoló dombormű: középen Vénusszal, körülötte pedig a jóság, kreativitás és termékenység jelképét megtestesítő gráciákkal és mellettük Pallasz Athénével.
Ha a budai oldalon barangolnátok, akkor a Gellért-hegy villái között napjainkban is rábukkanhattok egy hajdani műteremre:
FunzineRóheim-villa, Hermina út 45.
A Herminamező ékköveként magasodik felénk Róheim Sámuel fakereskedő nagyvállalkozó villája, amelyen a historizáló jellemvonások mellett a neobarokk és a francia reneszánsz elemeit is felfedezhetjük. A Pollák Manó tervei alapján 1900-ra felhúzott ház gazdagon díszített, az Andrássy úti villáknál is nagyobb méretű szobáiban a kültéri stílusjegyek köszönnek vissza.
Ezen szobák közül kiemelkedik az arab, vagy más források szerint mór szoba, ahol Róheim rendszeresen tartott üzleti tárgyalásokat mit sem sejtő partnereivel. Ugyanis ezen megbeszélések során a rafinált kereskedő inasa mondvacsinált ürüggyel szólította ki Róheimet, aki a szoba falába épített rejtekhelyről hallgatta ki partnerei üzleti titkait és stratégiáit.
E megtévesztő cselen túl sötétebb történeteket is rejtenek a Róheim-villa falai, hisz 1918 októberében itt esett áldozatául egy végzetes merényletnek Tisza István a családja szeme láttára.
A történtek után a freudi elveken nyugvó pszichoanalitikus etnográfia kutatója, Róheim Géza (Sámuel fia) élt a házban 1938-ig, majd az USA-ba menekült. 1945 után újra sötét felhők gyűltek össze a villa felett, hiszen a Rákosi-diktatúra ideje alatt az ÁVH használta az épületet. 1956-tól vált a Mozgássérültek Állami Intézetének otthonává, egészen a 2000-es évek elejéig. A villát az elmúlt években újították fel.