Az 1960-as években úgy gondolták, egy nő képtelen egy maraton lefutni. Kathrine Switzer azonban kihasználva a versenyszabályzat hiányosságát rajthoz állt, és lefutotta az 1967-es Boston Maratont. Tettével nők millióit inspirált világszerte.
Készült egy kép 1967. április 19-én, ami már világhírűvé vált. A felvételen Kathrine Switzer látható, amint éppen megtámadja őt egy férfi. A kép a Boston Maratonon készült, és manapság felháborítónak tűnik, akkoriban még sem volt „annyira” az. A Boston Maraton versenyigazgatója, Jock Semple futott oda Switzerhez, azt ordítva neki, hogy: „tűnj el a versenyemről, és add oda a rajtszámodat!” Az amerikai futballista Tom Miller azonban közbelépett, és Switzer futhatott tovább, ezzel ő lett, aki 1967. április 19-én, első nőként hivatalosan lefutotta a Boston Maratont.
„Hirtelen oldalra fordítottam a fejem, és egyenesen a leggonoszabb arcba néztem, amit valaha láttam. Egy nagydarab, hatalmas férfi, kivert fogakkal, készen állt arra, hogy lecsapjon rám, és mielőtt reagálhattam volna, megragadta a vállamat, és azt kiabálta, hogy tűnjek el a versenyéből, és adjam oda a rajtszámomat. Tudtam, ha kiszállok, senki sem fogja elhinni, hogy a nők is le te tudnak futni egy maratont, és, hogy megérdemlik a részvételt a Boston Maratonon. Csak azt gondolnák, hogy bohóc vagyok, és hogy a nők csak berontanak olyan eseményekre, amelyekhez nincs is meg a képességük” – írta könyvében Switzer.
„A leggonoszabb arcba néztem, amit valaha láttam”
Hogy miért „érthető” az, amit a versenyigazgató tett? Azért, mert a Boston Maratonon az 1967-es versenyig csak férfiak futottak. Egyszerűen ugyanis akkoriban, és persze előtte is az volt a közvélekedés, hogy egy nő egyáltalán ekkora távot nem képes lefutni. Ha mégis, akkor az rosszat tesz a szervezetének. Még szerencse, hogy ma már ez a felfogás eltűnt, és futóversenyeken akár nőkre is lehet fogadni a betfair oldalon. De korábban olyan elméletek láttak napvilágot, miszerint a nők hosszútávfutásra „vetemednének”, elmozdulhat a méhük vagy szőrös lehet a mellkasuk.
A 19 éves Switzer azonban nagyon szeretett futni, ráadásul tudta magáról, hogy képes lefutni egy maratont. Tovább növelte benne a vágyat az egyetemen a férfi terepfutó csapatnál önkénteskedő edző, korábbi maratonista, Arnie Briggs történetei. Fogadást is kötöttek, ha a lány versenyen kívül teljesíti a távot, akkor Briggs nemcsak segít, de el is megy vele a versenyre. A Boston Maraton előtt három héttel meg is történt a főpróba. Végül 31 mérföldet (49,8 km-t) futottak. A táv végén Briggs elájult.
A szabályok kijátszása
A próbafutás után Arnie ragaszkodott, hogy Kathrine hivatalosan is nevezzen a versenyre. És mivel sem a szabálykönyv és sem a nevezési lap nem tiltotta, hogy nő nevezzen a Boston Maratonra – nem kellett ugyanis a lapon az ember nemét feltüntetni –, így a fiatal lány K. V. Switzer néven regisztrált. Az egyetemi gyengélkedőn pedig megszerezte az alkalmassági igazolást.
Persze utóhatása is volt a történteknek. Switzer rengeteg negatív és pozitív hangvételű levelet kapott. Harca pedig végül olyan sikeres lett, hogy 1972-ben az őt megtámadó Jock Semple belátta, a nők nemcsak komolyan gondolják a futást, de jók is benne, ettől az évtől kezdve hivatalosan hölgyek is részt vehetnek a Boston Maratonon. Switzer tehát teljesítményével, munkásságával nők százait inspirálta. Ráadásul sokáig aktív maradt: több mint 30 maratonon vett részt, később kommentátorként dolgozott. Munkájáért Emmy-díjat kapott, és 2011-ben felvették a Női hírességek csarnokába. Bár elmondása szerint igazából nem tett mást, „csak” azt csinálta, amit imád: futni.
