Kevesen tudnak a permakultúra ismérveiről, pedig az ember természettel való együttműködését alapul vevő tervezői rendszer egy fenntarthatóbb jövőhöz is hozzásegíthet minket. Lőrinczi István kicsiben, a saját gangján fogott permakultúrás gazdálkodásba, jelenleg pedig tudását megosztva igyekszik népszerűsíteni a városi permakultúra fogalmát.
Lőrinczi István már gyerekkorában, az Erdélyben tett kirándulások alkalmával beleszerelmesedett a természetbe. Gyakorlatilag egész életét végigkísérték a hegyi túrák és a természetközeliség: fiatal felnőttként magashegyi túravezető és -instruktor képesítést szerzett, hegymászó szakosztályt alapított, de részt vett sivatagi- és dzsungeltúrákon is, utóbbin végig a hátán szemlélődő, másfél éves kislányával. Mindennapjainak másik vezető ereje a közösségépítés, amelyet jelenleg környezetvédelmi ismeretterjesztés formájában gyakorol, többek között egy fenntarthatósági diákrendezvény és nyári táborok szervezőjeként.
István jelenleg permakultúra-tervezőként dolgozik, ami a legtöbbünknek valószínűleg nem sokat mond. Ez azért van, mert a permakultúra egy, Magyarországon csupán néhány évtizede jelen lévő tervezői rendszert takar. Ahogy ő mondja, az egész lényege a természettel való együttműködés, ezen kívül pedig a permakultúra három alapelvvel bír: a bioszféra védelme, az emberek védelme és a méltányos megosztás, más szóval a természetbe való visszaforgatás. István egy éve végezte el Márkuly István, a terület egyik legismertebb hazai szakértőjének képzését, amely elmondása szerint strukturálta addigi tapasztalatait, valamint ihletet adott saját permakultúrás rendszerének kialakításához az otthonául szolgáló belvárosi bérház 6 nm-es gangján, így született meg a Perma Gang Project.
A tervezői munkába 2020 márciusában vágott bele, feltérképezte a helyszín klimatikus viszonyait, illetve megfigyelte a mikroklímát, elsősorban a fény- és szélviszonyokat, a páratartalmat, a szennyeződéseket, a vízfogási lehetőségeket, illetve az eddig a területen élő állatok és növények fajtáját. Ezután következett a kreatív tervezői rész, amelynek legfontosabb ismérve a rendszerben gondolkodás. „A városi permakultúra esetében, főként a helyhiány miatt elengedhetetlen, hogy a kert egyes elemeinek, így minden növényfajnak, több funkciója legyen. Az eper mellé például zöldborsót ültettem, mivel utóbbi megköti a levegő nitrogénjét és beviszi a talajba, így az epernek is lesz miből táplálkoznia,” magyarázza István.
Emellett a természet főbb mintázatait (spirál-, hullám-, mag-, háló- és ágminta) igyekezett átültetni a városi környezetbe, így a rizsföldekre emlékeztető, napelemmel hajtott automata öntözőrendszer például a hullámmintát hivatott másolni. Szintén a hullám adta a tökfélék ültetésének ötletét: egy bohócsapkaformájú, alul lyukas, vízálló anyagba tervezi a karógyökerű növény ültetését, amely a hullámzás miatt képes lesz a gangon is hosszú gyökeret növeszteni.
A helyhiány mellett István a kártevőket emeli ki a városi permakultúra másik nagy kihívásaként, hiszen az épített környezetben nem jelennek meg azok természetes ellenségei, mint például a zengőlégy vagy a katicabogár, amelyeket így kemény munkával kell a területre vonzani.
A Perma Gang Project keretein belül helyet kapott a gangon két, gazdag élővilággal rendelkező dézsató, melyekben rákok, orsócsigák, vízi bolhák és szúnyoglárvák is élnek. Van itt még méhecskehotel és két, saját kezűleg eszkábált Wicking-ágyás, amely István szerint a világ leginkább vízbiztos konténerkertészeti eszköze. Működésének lényege, hogy tárolóedényének 25%-ában áll a víz, amelybe folyami kavicsok, rájuk pedig komposztos talaj, valamint az azt nedvesen tartó széna került, így amikor fentről locsolunk, az ágyás napokig megtartja a vizet.
Az erkélykertben egyébként körülbelül 80 fajta növény található, melyekből 50 ehető, úgymint a négytagú család tavaly nyári fogyasztását teljesen fedező paradicsom vagy az interjú alatt is fölénk tornyosuló, kis túlzással égig érő mángold. István idén kísérleti jelleggel krumplitermesztésbe fogott másfél négyzetméteren, egy nagy zsákban, 30 cm-es földbe rejtettek 5 db krumplit, amelyre még 10 cm föld jött. Amint kibújik a földből a zöld, újra befedi, így próbálja „pániknövekedésre” sarkallni a növényt, amely akár 5 kg burgonyát is hozhat.
A család gangkertjének fejlesztgetése mellett több zöld projekten is dolgozik permakultúra-tervezőként. Az egyik ilyen az Erkel utcai Kicsi Bocs Óvodában valósul meg, ahol permakultúrás képzést tart a pedagógusoknak, valamint segít megtervezni és kialakítani az intézmény hátsó udvarának új kertjét. A régi, kevés hozamot hozó magaságyások helyén, a területi adottságok figyelembevételével dombágyásokat és fűszerspirált építettek, míg a homokozó helyén tó került kialakításra.
„A fűszerspirál a permakultúra atyja, az ausztrál Bill Mollison által megálmodott rendszer, amelynek lényege az egyes fűszernövények igényeinek szem előtt tartása. A spirálalaknak köszönhetően egyszerre különböző igényű növények nevelése válik lehetségessé a különböző égtájakat használva, így tehát alulra a nagy nedvességigényű, felülre pedig a szárazságtűrő fajtákat kell ültetni, amilyen például a rozmaring,” meséli István.
A színes kerítéssel határolt kertben komposztáló, madárodú és méhecskehotel is segíti majd a gyermekek érzékenyítését, akik az óvónőkkel közösen fogják gondozni a növényeket. A kertről és annak élővilágáról mesét is írtak a pedagógusok, akik így játékosan mesélhetnek az óvodásoknak a természet körforgásáról, de még egy interaktív tanösvény megtervezése is hátra van.
István a Terézvárosi Önkormányzattal is együtt dolgozik, legutóbb például lehetőséget kapott egy permakultúrás képzés megszervezésére a VI. kerületi lakosok számára. A pozitív visszajelzéseknek hála ősszel is induló tanfolyam segítségével István igyekszik megértetni a permakultúrát és annak városi létjogosultságát az emberekkel, akik gyakorlati tanácsokat tanulhatnak az urbánus kertépítésről és -ápolásról. Utóbbi során az elsődleges cél az ökológiai rendszer feltételeinek megteremtése, valamint a természettel való együttélés az épített környezetben. Budapest zöldülése és a városi permakultúra terjedése az élhető jövő érdekében is elengedhetetlen, ami épp elég indok István számára ahhoz, hogy szívesen adjon ehhez hasonló riportokat, teszi hozzá végül mosolyogva.