A belváros központi részeit képezik, nap mint nap végigsétálunk rajtuk, halljuk a BKV hangosbemondójában őket, és elhadarjuk, ha egy esti találkozó helyszínének megbeszéléséről van szó: mégsem tudjuk pontosan, hogy kikről vagy mikről kapták Erzsébetváros utcái a nevüket. Utánajártunk, milyen személyeket, helyeket vagy történelmi eseményeket rejtenek a VII. kerület épületein díszelgő utcatáblák.
Bajza utca
A középkorban kaszálónak, majd a 18. század során gyümölcsösnek használt Bajza utcát az 1800-as évek végén betöltött szerepe után Hajtsár útnak, majd Marhahajtó útnak is nevezték, mai nevét pedig 1878-ban kapta, az akkor 20 éve elhunyt Bajza Józsefről. Bajza József (1804-1858) költőként és színigazgatóként is tevékenykedett, tekintélyét kihasználva pedig a politikában is aktív szerepet töltött be. A versek írása mellett az Aurora, a Kritikai Lapok és az Athenaeum folyóiratok szerkesztője is volt, illetve az 1830-as években a Pesti Magyar Színház igazgatójaként jelentős befolyással bírt a magyar játéknyelvű színházak működési szabályzatára. Politikai véleményét sem rejtette véka alá: a kibontakozó szabadságharcban végig Kossuth eszméit osztotta, amiket az általa alapított Kossuth Hírlapja című forradalmi napilapban is hirdetett.
Csengery utca
A reformkor idején egy óriási árok húzódott a Podmaniczky utca és a Király utca között, így az 1882-ben Csengery utcára keresztelt területet előtte Rákosárok utcának hívták. A névadó Csengery Antal (1822-1880) reformkori politikus, országgyűlési képviselő és közgazdász volt, illetve többek között a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöki és a Magyar Földhitelintézet igazgatói posztját is ő töltötte be. Határozott személyisége, európai gondolkodásmódja és kiváló stílusérzéke mind hozzájárult ahhoz, hogy 1844-től a Pesti Hírlap egyik legnépszerűbb szerkesztője, majd főszerkesztője lett, a politikai tudósítások mellett pedig irodalmi értesítőket és színi kritikákat is publikált. Az 1848-as márciusi események alatt a Batthyány-kormány szócsövévé alakult újságot és vele együtt politikai karrierjét még ebben az évben otthagyta, és vidékre költözött. Ezután a növénytannak, földtannak és vegytannak szentelte az idejét, kertészettani órákat adott és élete végéig foglalkozott nagy szenvedélyével: az irodalommal.
Király utca
Erzsébetváros egyik legismertebb és legfrekventáltabb utcája nem kevés névváltoztatáson esett át, de mostanra visszakapta eredeti nevét. 1786 körül kapta az Englische Gasse, vagyis az Angol utca nevet, aminek névadója az Országút sarkán álló Angol királyhoz cégérezett fogadó volt. Egy félrefordítás következtében átkeresztelték Engelische König Gassénak, vagyis Angyali Király utcának, majd 1810-ben ezt korrigálva 1874-ig Drei Könige Gasse, vagyis Három király volt az utca neve. Később, amikor magyarosították az utcaneveket, elhagyták a számnevet és így nyerte el a Király utca nevet. Csakúgy, mint annyi más közteret, a Király utcát is érintette a szocializmus alatti névváltozások sora: 1950-ben Majakovszkij utcára cserélték a névtáblát, ezzel tisztelegve a szovjet-orosz költő iránt. Végül, 1990-ben kapta vissza mai nevét.
Nagydiófa utca, Kisdiófa utca, Kertész utca, Akácfa utca
A négy utcát nyugodtan vehetjük egy csokorba, hiszen a szemfüleseknek feltűnhet, hogy mind kertészkedéssel kapcsolatos utcanevekről van szó. Ez természetesen nem véletlen: a török hódoltság utáni időkben a városfalak a Kiskörút mentén húzódtak, a mai Erzsébetváros ezen részén pedig kertek és tanyák álltak. A homokos talaj különösen kedvezett az akácfáknak: a 18. század végére a ma belvárosként ismert területet gyakorlatilag ellepték az illatozó, virágzó fák.
Rottenbiller utca
A pesti polgárok korábbi szőlőskertjeit átszelő út helyén lévő Rottenbiller utca szintén egy reformkori hősről, Pest városának korábbi polgármesteréről, Rottenbiller Lipótról kapta a nevét 1873-ban. A filozófiát és jogot végzett Rottenbiller (1806-1870) nevéhez kötődik az 1838-as pesti árvíz után az osztrák nemzeti banktól felvett hitel kidolgozása, így nagy részben neki köszönhető, hogy az árvíz pusztította terület helyreállításához szükséges összeg minimálisra csökkent. Főpolgármesteri feladatai mellett aktív tagja volt a Nemzeti körnek, 1848. március 15-én Jókai Mórral karöltve tartott buzdító beszédet a tömegnek, és ő írta alá elsőként a tanács elé terjesztett 12 pontot. A szabadságharc leverése után fogságba került, majd rövid visszavonulás után visszatért a közéletbe: 1864-ben megalapította az Iparbankot és a Takarékpénztárt, illetve szorgalmazta a város vízművének kiépítését is.
Rumbach Sebestyén utca
Az utca az egykori lakosáról, Rumbach Sebestyén (1764-1844) orvosról kapta a nevét, aki az akkori Országút (ma Károly körút) 9. szám alatti átjáróházban élt. A Németországból származó család sarját 1788-ban Bécsben avatták doktorrá, majd rögtön ezután Terézvárosban kezdte el orvosi praxisát. A háziorvosként tevékenykedő doktor hamar kivívta a szakma elismerését és a betegek tiszteletét: nemcsak a szegényeket kezelte ingyen, hanem a katonai kórházakban tett munkájáért sem fogadott el tiszteletdíjat. A páciensek gyógyítása mellett ő létesítette Pest első gyógyfürdőjét is, ami a Podmaniczky és a Munkácsy utca találkozásánál kapott helyet. Önzetlensége és alázatos munkája miatt tiszti orvos nemesi címmel tüntette ki az uralkodó.