Panyi Zita kutyatréner, terápiáskutya-kiképző és állatorvosi asszisztens hazánkban az elsők között indította el saját állat és ember közti kommunikációs programját, melynek sok éves gyakorlati tapasztalatait azóta is a harmonikus kutya-gazdi viszony kialakításának szenteli. Soron következő cikkünkben Zita megosztja velünk gondolatait arról, hogyan lehet a home office miatt kutyusoknál kialakult szeparációs szorongás tünetein enyhíteni.
A szigorú korlátozások és a rendszeres home office idején sok kutyus szokott hozzá, hogy napjai java részét a gazdival tölti, így nehézséget jelenthet számukra a korábbi munka- és időrendhez való visszatérés. Kitartó sírás, vagyis vokalizáció, a tárgyak szétrágása, illetve a már kialakult szobatisztaság ellenére a lakásban történő ürítés árulkodhat arról, ha a kutyus szeparációs szorongást él meg, miután egyedül marad. Túl azon, hogy ettől szenved, mindez bosszúságot okozhat akár a szűkebb lakókörnyezetünknek is.
Különösen fontos szakember segítségét kérni a diagnosztizálásban, hogy valóban szeparációs szorongásról van-e szó vagy ezek pusztán az unalomra, például a gazdi sok gép előtti munkájára adott válaszreakciók a kutya részéről. Nem beszélve arról, a hiperaktivitás némely esetében ugyanezen jelek mutatkoznak, ám ebben az esetben a kezelési metódus teljesen más.
Amennyiben tényleges pánik megélésével járó szeparációs szorongás esete áll fenn, érdemes megérteni ennek hátterét és egy kicsit kutyául gondolkozni: tisztázatlan vezető-követő viszonynál, másként fogalmazva instabil otthoni hierarchikus rangsorrendnél a kutya magát véli vezetőnek és a gazdit követőnek. Az ő meglátásában a követő nem tud magára vigyázni, így abban sem lehet biztos, épségben hazaér-e az általa szeretett személy. Az efölött érzett aggodalom váltja ki nála a szorongást.
A probléma megoldását mindenképp e hierarchikus viszonyok rendezésénél kell kezdeni, így ha a gazdi felépül kutyusa vezetőjeként, ráadásul napi szintem leköti őt mentálisan és fizikálisan, úgy a szeparációs szorongás tünetei is enyhülni fognak. Addig is érdemes kipróbálni ezeket a gyakorlatokat:
#1 Ne engedd, hogy kutyád kövessen a lakásban. Ha kimész a szobából és ő felpattan, jelölj ki számára egy tartózkodási helyet. Rakj oda neki finom falatokat és ha ott marad, dicsérd, simogasd őt. Hadd szokja a mikro-elválásokat!
#2 Csinálj játékot az elválásból! Küldd őt helyére. Add ki a „Marad!” vezényszót, mutasd is a kezeddel. Hátrálj pár lépést, ám mielőtt felkelne, menj vissza hozzá, dicséred és jutalmazd. Ezt ismételd és növeld apránként a távolságot! Átmehetsz később a lakás egy másik szobájába, a lépcsőházba, majd zárd be a bejárati ajtót. Ha pár héten át napi szinten gyakoroljátok ezt, kutyusod tudni fogja, mindig visszamész hozzá és ilyenkor szeretgetés, játékok várják.
#3 Segítséget hozhat még az ellenérzékenyítés. Ha kutyusod szenzitíven reagál utcai ruhád és cipőd felvételére, például idegessé válik, nyüszíteni és toporogni kezd, mikor öltözöl, segítsd őt azzal, hogy csökkented ezen érzékenységét. Törd meg e fura rítust! Mutasd meg neki, öltözéked cseréje nem mindig jár elválással. Váratlan időpontokban válts ruhát, mintha indulnál. Ám maradj a lakásban, készíts egy limonádét, intézz egy telefonhívást és öltözz vissza. Máskor otthoni ruhában ugorj ki a lépcsőházba mondjuk növényeket locsolni, hisz a világ legtermészetesebb dolga, hogy jössz-mész a saját területeden. Ha szorgosan gyakoroltok, kutyusod rá fog unni, hogy jelentőséget tulajdonítson mindennek – ez a cél!
#4 Séta után indíts meditatív zenét vagy mielőtt távozol, a fekhelyén hagyhatod a sálad is az illatoddal. Így nyugodtabban telnek majd az órák.
