A Titanic tragédiáját mindenki jól ismeri, arról azonban már kevesebben tudnak, hogy rövid, csupán négynapos útja során milyen elképesztő fényűzést élvezhettek az utasok. A hajón található első-, másod- és harmadosztály kinézete és az utasok számára elérhető szolgáltatások minősége miatt a luxusgőzös toronymagasan leelőzte versenytársait, és méltán vívta ki magának az “álmok hajója” címet. Utánajártunk, milyen volt a fedélzeten zajló élet, mielőtt a hajó 1912. április 15-én este örökre elmerült az Atlanti-óceánban.
Az első osztály és a fényűző luxus
A hajó első osztályán 330 ember utazott, többek között a kor legnagyobb befolyással bíró milliárdosai, leggazdagabb üzletemberei és leghíresebb sportolói szerepeltek az utaslistán.
A kifejezetten az arisztokrácia krémének kialakított lakosztályok elsődleges célja az volt, hogy a vendégek számára megteremtsék azt a kényelmet és elképesztő luxust, amit saját otthonaikban is élvezhettek. A valódi lakásnak mondható 39 rezidencia az óceánjáró legfelső emeletén helyezkedett el és két hálószobát, két nagy gardróbszobát, egy fürdőszobát és egy óriási nappalit tartalmazott. A lakosztályok felszerelése és mérete szerint változó volt áruk is: a legkisebbek is jelentős összegbe kerültek, a hajón található legpompásabb lakosztályok pedig a mai árak szerint 30 millió forintnál kezdődtek.
A Titanic nem csak grandiózus kinézetével és “elsüllyeszthetetlenségével” lett beharangozva: a vendégek szálláshelyei messze felülmúlták a más hajókon található osztályok minőségét, a szórakozási lehetőségek színvonalát pedig egy konkurens hajótársaság hajója sem közelítette meg.
Ebből kifolyólag minden egyes kis részletre óriási hangsúlyt fektettek: a mahagónibútorok kidolgozásától, az étteremben található porcelánokon át a textíliák minőségéig mindent egyedileg a hajóra terveztek.
Éppen ezért az sem meglepő, hogy a Titanic büszkélkedhetett a legnagyobb, hajón található étteremmel is, a legelőkelőbb utasok számára elérhető á la carte étterem 13 fogásos vacsorát kínált a vendégeknek, amit minden este élő zene mellett fogyaszthattak el. A vacsora során minden egyes asztaltársaságnak külön pincére volt, emellett stewardok és inasok is lesték az utasok óhajait.
A menün gyakorlatilag bármit meg lehetett találni, ami szem-szájnak ingere: a szakácsok gondoskodtak arról, hogy az aktuális kulináris trendek mellett a nemzetközi konyha remekműveiből is inspirálódjanak.
Kikapcsolódásra és szórakozásra is bőven volt lehetőség: a sportolni vágyókat nyílt ajtókkal várta a tornaterem, a fallabdapálya és a 10 sávos uszoda, volt lehetőség elvonulni a tömeg elől a könyvtárba, és a korban nagyon népszerű fürdőzés hódolói is örülhettek, a fedélzeten két török fürdő is üzemelt.
A fő étkezések helyszínéül szolgáló á la carte étterem mellett számos más étterem és bár is működött, illetve a fedélzeten hatalmas sétatér állt a vendégek rendelkezésére, ahol a hajóra felhozott kisállatok is megmozgathatták magukat.
Elsőrangú körülmények a másodosztályon
A másodosztályon utazó 550 utasnak sem kellett semmiben hiányt szenvednie: a kabinok minősége és a számukra elérhető szolgáltatások messze meghaladták más hajók első osztályának színvonalát.
Egyetemi oktatók, egyházfők és az első osztály utasainak személyzete szerepelt a vendéglistán, akiket két- vagy négyfős szobákban szállásoltak el. A szoba emeletes ágyai mellett csak egy tükör és kézmosó állt rendelkezésre, külön fürdő csak a folyosó végén volt, de az ágyneműket a személyzet naponta szorgosan cserélte.
Az étkezde színvonala és hangulata itt sem okozott csalódást, a négyfogásos vacsorák alatt zongorista játszott az utasoknak, a reggeli választéka pedig túlszárnyalta a mai brunchozókét is.
Ezek mellett, a mai árfolyam szerint 2 millió forintnak megfelelő, a másodosztályra érvényes jegy számos kikapcsolódási lehetőséget is kínált: több társalgó és bár üzemelt az utasok számára, emellett itt is volt könyvtár, a férfiak pedig a borbélyhoz is betérhettek.
A kártyázásnak nagy hagyománya volt az utasok körében, amit a kor híres hamiskártyásai ki is használtak: sokan csak azért szálltak álnéven az óceánjáróra, hogy pénzt csaljanak ki a tehetős utasoktól.
A levegőzésre és sétálásra is volt lehetőség: az utasok számára elérhető volt a tágas csónakfedélzet, aminek ugyan az út alatt nagy sikere volt, sok ember halálát is okozta, hiszen egy biztonságos hajón itt helyezkedtek volna el a mentőcsónakok.
A megfelelően kényelmes harmadosztály
A legtöbbekben a hajó harmadosztályáról az a túldramatizált kép él, amit az 1997-es, James Cameron által rendezett Titanic című film mutat, ám valójában más hajók harmadosztályához képest itt is luxuskörülmények uralkodtak, és ez meg is mutatkozott a jegy borsos árában.
A hajó összes utasának fele, 700 fő utazott a harmadosztályon, a legtöbbjük emigráns, aki a jobb élet reményében vágott neki az Atlanti-óceánnak. A vegyes nemzetiségű utasok között voltak írek, angolok, kelet-európai zsidók és libanoniak is, akik mind új életet akartak kezdeni Amerikában.
A harmadosztályra szóló jegyek ma kb. 300.000 forintnak felelnének meg, ami akkor egy itt utazó háromhavi bére volt, ez pedig egy 5-6 fős család esetében óriási kiadást jelentett.
Az utasok a hajó aljában kialakított, a közeli hajómotorok miatt nagyon zajos szobákban voltak elszállásolva: az egyedül utazó hölgyek a tatnál kialakított kabinokban, a családok a hajó közepén lévő szobákban, az egyedül utazó férfiak pedig a hajó végén lévő hálótermekben hajthatták álomra fejüket. A motorok hangja mellett kihívást jelentett a tisztálkodás megoldása is: a 700 utas számára összesen két nagy fürdő (egy női és egy férfi) állt rendelkezésre.
Az ebből adódó kellemetlenségeket az utasok számára elérhető szolgáltatások kárpótolták: míg más hajók harmadosztályán az utasok az egész útra maguknak vittek élelmet, itt étterem várta őket, ahol minden étkezés alkalmával 5-6 fogásból is lehetett választani, általában a másodosztályon felszolgált ételek leegyszerűsített változatait készítették a szakácsok.
Az étterem mellett a tölgyfalambériás közösségi teremben múlatták az időt, esténként hajnalig nótáztak és táncoltak, napközben pedig a társalgóban kártyáztak és beszélgettek. Számukra is elérhető volt a nyitott fedélzet leghátsó része, ahol ugyan nagy szél süvített és a kéményekből áramló fekete füst is ideszállt, valódi felüdülés volt a lent nyomorgó utasok számára.