Gyakorlatilag belénk van kódolva, hogy éjjel és kora délután is aludjunk.
Matthew Walker brit alváskutatással foglalkozó professzor Miért alszunk? c. könyve került a kezembe a minap, amely a legtöbb, alvással és álmodással kapcsolatos közkérdést tudományosan megmagyarázza, többek között az is kiderül a 2017-es bestsellerből, miért tör ránk egy szinte ellenállhatatlan szundizási vágy ebéd után.
Ahogy Walker írja, a modern ember egy úgynevezett monofázisos rendszerben alszik, azaz éjjel, egyhuzamban igyekszünk kielégíteni az alvás iránti belső késztetésünket, átlagosan kevesebb mint hét óra leforgása alatt.
Ezzel szemben, ha górcső alá vesszük az elektromosságot nem ismerő, vadászó-gyűjtögető életmódot folytató törzseket, amilyen például a Kalahári-sivatagban élő szan népcsoport, azt fogjuk látni, hogy az emberek kétfázisú rendszerben alszanak: éjjel hét-nyolc órát, míg délután 30-60 percet töltenek alvással.
A törzs tagjai naplemente után két-három órával térnek nyugovóra és pirkadatkor ébrednek, akárcsak a legtöbb ember az iparosodás előtt. Többek között ez az alvási szokás inspirálta az éjfél szóösszetételt is, hiszen éjjel 12 egykor azt jelezte, letelt az éjszaka, egyben az alvással töltött idő fele. Ma, éjjel 12 a legtöbbünknek annyit jelent, ideje ágyba bújni, még akkor is, ha sokan, őseinkhez hasonlóan, a nappal kelünk.
Walker kihangsúlyozza, a kétfázisú alvás eredete nem kulturális, csakis biológiai:
Minden ember, kultúrától és földrajzi helytől függetlenül, úgy van genetikailag kódolva, hogy a délután közepén hirtelen zuhanást tapasztaljon éberségi szintjében.
Ha körülnéztek az ebéd utáni (online) meetingen körülöttetek ülőkön, azt fogjátok látni, hogy nemcsak ti vívtok élet-halál harcot az álmossággal, hanem bizony, sokak feje le-lecsuklik az asztalnál.
Mindannyian egy, az evolúció során kialakult, délutáni alvás utáni vágynak vagyunk az áldozatai, aminek még neve is van: post-prandial alertness dip, vagyis étkezés utáni éberségcsökkenés. Konkrétan biológiai késztetést érzünk tehát egy kellemes ebéd utáni szundira, amely, ahogy Walker is alátámasztja, még ma is hozzátartozik a hétköznapi életritmusunkhoz.