Eredetileg a magyar irodalmi kánonból akartunk kiemelni öt emlékezetes női főhőst, de rá kellett ébrednünk, hogy még ma is fájóan kevés ilyen létezik. A sokak által rajongott Szabó Magda viszont segítségünkre siet, hiszen gazdag életművének majd’ minden regényében pontosan kimunkált női karakterekre irányítja a figyelmet. Íme tehát öt halhatatlan női főhős Szabó Magda regényeiből!
Eszter
Az őz (1959)
Az őz egy szerelmi háromszög és egy élethosszig tartó, engesztelhetetlen bosszú kegyetlen története.
Graff Angéla és Encsy Eszter élete és sorsa oly szorosan tartozik össze, akár a nappal és az éjszaka s ők ketten éppen ennyire ellentétei is egymásnak. Komor korban töltik együtt gyermekéveiket, amelynek sötétségéről Angéla mit sem tud, s amely örökre feketére festi Eszter lelkét. Angéla gondtalan áhítattal mosolyog a hajnali fénybe, miközben széthulló családja életük romjait menekíti, Eszter pedig tehetetlen irigységgel zokog, amiért nem láthatja szenvedni ezt az ártatlan angyalt.
Évekkel később találkoznak ismét, a kapocs kettejük között egy férfi férj és szerető. Eszter ünnepelt színésznő, mégis boldogtalan: a lelkében izzó démoni gyűlölet lassan elpusztít mindent, ami boldoggá tehetné. Angéla örök gyermek, fogalma sincs a körülötte munkáló gyilkos indulatokról, emésztő szenvedélyekről. Nem sejti, hogy akiket a legjobban szeret, háta mögött megcsalják, élete fölforgatására készülnek.
Gina
Abigél (1970)
Gina, a regény hősnője 1943-ban elbúcsúzik otthonától és azoktól, akiket szeret, mert apja beadja a híres árkodi intézetbe. A kis ötödikes gimnazistát a rideg világ, a szokatlan, kegyetlen törvények lázadásra késztetik. Ám megtud valamit, ami maradásra bírja, és önként vállalja a rabságot.
Hogyan igazodik el egy tizenöt éves kislány ebben a felnőtt-titkoktól terhes világban? Vajon hihet-e a naiv diáklegendában, amelyet a kertben álló korsós leányt formázó szobor alakja köré sző a lányok képzelete? Írjon talán ő is levelet Abigélnek, aki mindig segít a bajbajutottakon?
Az Abigél az átalakulásról szól, nemcsak Gina válik kamaszlányból felnőtté, hanem az irodalmi műfaj is leányregényből történelmi regénnyé fejlődik, ahogy kibontakozik az írói kiválóságról árulkodó, komplex történet.
Jablonczay Lenke
Régimódi történet (1977)
A lélektan kivételes ismerőjeként Szabó Magda jó néhány olyan nagy ívű történettel ajándékozta meg az utókort, amelynek középpontjában olykor saját gyerekkori élményein, máskor a fennmaradt levéltári dokumentumokon keresztül a család és annak összetett kapcsolatrendszere bontakozik ki. A Régimódi történet egy óda az írónő édesanyjához, Jablonczay Lenkéhez: hosszú órákat töltött a rokonok felkutatásával, a velük való beszélgetéssel, hogy felgöngyölítse imádott szülője életének minden apró részletét, ekképpen méltó emléket állítva a „fénynek, amelyet nem lehet megvilágítani”. A családtörténet ismertetésével nem állt meg itt Szabó Magda, egészen 2007-es haláláig folytatta a mesélést.
Emerenc
Az ajtó (1987)
Az 1987-es megjelenésű Az ajtó Szabó Magda talán legismertebb regénye, ami persze nem véletlen. Az írónő életének mozzanatai köszönnek vissza a jól ismert történetben, amelynek középpontjában egy középkorú írónő és idősödő háziasszonyának, Emerencnek kapcsolata áll. A kettejük közti szenvedélyes, mások által nehezen értelmezhető köteléken keresztül meséli el Szabó Magda, mi számított igazán a 20. századi emberek életében. Nem meglepő, sokan száz évvel később is éppen ugyanazokat az értékeket keressük a mindennapokban.
Cili
Für Elise (2002)
Szabó Magda elmúlt nyolcvanéves, amikor lánytestvére született: írt magának egyet. Mert bár a Für Elise önéletrajzi ihletésű mű, a regénybeli fogadott testvér, Bogdán Cecília korábban ismeretlen volt az olvasók előtt. Az író talán gyerekkori barátnőjét mintázta meg Cili alakjában, talán önmagát.
Cili trianoni árva, Zentáról származik, az árvaházból kerül Debrecenbe, négyévesen fogadja be új családja. Ő a bájos, szeretnivaló szőke gyermek, akit minden bajtól óvnak, akit dédelgetnek ismerősök, ismeretlenek és a tanárai is. Magdolna viszont okos, művelt már kisgyerekkorában is. Esti meseként bibliai történeteket hallgat édesapjától, még iskolába sem jár, de már latinul veszekszik nagybátyjával. Szülei nem korlátozzák, nem nevelik, csak ,,civilizálják”. Nyelveket tanul, olvas és ír, képzelete szárnyal, ,,olyan szabálytalan voltam, mint maga a szabálytalanság”, már akkor kilóg a sorból. A két lány nem lehetne különbözőbb, mégis életre szóló kötelék alakul ki közöttük.