A Beyond Budapest legújabb sétája, az Évmilliók tanúi – Természetjáró séta a Mátyás-hegyen bepillantást enged egy erdő mindennapjaiba – és évmillióiba.
Mit jelent számodra az erdő?
Széchenyi Zsigmondnak például „testet-lelket újjáélesztő erdőzsongást! Fát jelent és vadvirágot, gombát és szamócát, iszalagot és tüskét, kígyót és békát, tücsköt és bogarat, hajnalt és napszálltát, esőt és havat, deret és harmatot, napsütést és égzörgést, hársfavirág szagát és harkálycsőr berregését… És szabadságot jelent és – magányt!”
Aki, ma élő emberként, a városból az erdőbe látogat – vendég. És mint vendég, kicsit idegenbe téved, noha a rengetegben látható sok-sok részlet, s az azokból kinek-kinek összeálló egész lehet ismeretlenül is ismerős. Az ember azonban kiszakította magát innen, és ha olykor vissza-visszatér is, az erdőben ma már csak vendégségben lehet, hiába törnek rá olykor otthonosan ismerős, kellemes érzések.
Ugyanakkor aki, ma élő emberként, a városból az erdőbe látogat, az elsősorban önmagával találkozhat. Többszörösen is, hiszen az erdőink nem őserdők: az erdészektől az erdőgazdálkodás keretében végzett művelést, tőlünk – vendégektől – pedig a vendégként elvárható körültekintést és tisztelettudó óvatosságot igényelnek. Erdeink jórésze parkerdő. S még ebben a minőségükben sem maradnak változatlanok, ezért ügyelnünk kell, hogy – amennyire lehet – maradhassanak: sértetlenek.
Beyond Budapest: Évmilliók tanúi – Természetjáró séta a Mátyás-hegyen
Budapesten belül is láthatók az egykor a városépítéshez szükséges kőfejtéssel bolygatott hegyek, a hegyoldalba vájt tájsebek, a telepített erdőkkel a szemnek kellemesebbé tett, hajdan kopár magaslatok, az évmilliós tájalakulásra emlékeztető kövületek, s az újonnan érkező inváziós fajok. Fekete fenyő és kocsányos tölgy, nőszirom és árvalányhaj. Magaslatok és barlangok.
Hogyan alakult ki ez a vidék, a hegyek és az alattuk húzódó, Magyarországon a leghosszabb összefüggő – 32 km-es – barlangrendszer?
A Mátyás-hegy déli és északi oldalát egyaránt bejáró túrán Kemenes Anna biológia és földrajz szakos tanár, tábor- és túravezető avat be imponáló magabiztossággal minden érdeklődőt az izgalmas részletekbe. Anna lelkes, elhivatott és szakszerű természetjáró egyben, aki nemcsak a tudományosan is helytálló magyarázatokat osztja meg az érdeklődőkkel, de hangjukról felismeri az erdei madarakat, és mindent megmutat az évmilliókkal ezelőtt elpusztult nummuliteszektől kezdve az óriási fekete harkályig, az úton látott rovarokat és bogarakat is beleértve. A szemfülesebbek még vaddisznót is láthatnak.
A legnagyobb élmény talán nem is csak a változatosság, hanem annak a közelsége. Ami nemcsak azt mutatja, hogy milyen jó dolgunk van, hanem arra is világosan felhívja a figyelmet, hogy milyen felelősséggel tartozunk. Hogy kiknek (hiszen, ahogyan Anna emlékeztet, az erdőket nem magunknak ültetjük)? Az utánunk jövőknek.
Ez a séta nemcsak szórakoztat, s nemcsak azzal, hogy a zajos városközpontból elkalauzol egy sokkal békésebb – a mindennapjainktól egyébként karnyújtásnyira lévő – másik világba (amely egyébként mindenkinek a sajátja is lehetne, aki szeretné megismerni és megérteni). Elsősorban tanít: figyelni. Arra a bizonyos erdőzsongásra.
A sétáról bővebb információt ITT találtok.