Adattárolás régen és most

Amikor a rohamtempóban fejlődő technológia életünkre gyakorolt hatásáról van szó, két nosztalgikus sóhaj között gyakran emlegetjük a régi szép időket. Emlékeinkben őrizzük a jó öreg flopilemezt és a könnyen karcolódó CD-ket is, amelyekkel szerencsére ma már nem kell bajlódnunk.

1969-től az 1990-es évek végéig a floppy, azaz a hajlékonylemez volt a hordozható adattárolók ásza, melynek mérete csökkenésével egyenes arányban növekedett a tárhelykapacitása. Kezdetben maximum 1-2 kisebb méretű dokumentum fért el egy flopilemezen, később viszont 2,88 MiB-ig szárnyalhatott a képzeletünk, ha lementettünk volna valamit. Nehéz elhinni, de a 2000-es évek elejére teljesen eltűnő floppy időszakában tényleg ez volt a maximum, amivel az átlagember kalkulálhatott. Azután átvették az uralmat az optikai és flashmeghajtók.

floppy

Miközben idehaza VHS-kazettán cserélgettük egymás között a filmeket, Délkelet-Ázsiában és Japánban elterjedt a méretében bakelit lemezre emlékeztető LaserDisc (az első, kereskedelmi forgalomban is kapható optikai adathordozó), ami a képek és videók magasabb minőségű tárolását tette lehetővé. Kedvenc előadóink dalait 1982 után CD-n hallgattuk, ha volt arra alkalmas lejátszónk, adatot rámásolni viszont csak akkor tudtunk, ha rendelkeztünk CD-íróval. A ma is előszeretettel használt DVD 1995-ben érkezett; érdekes tény, hogy napjainkban egy Dual-Layer lemez akár 8,5 GB-nyi adatot is képes tárolni.

A flash drive-nak vagy pendrive-nak nevezett, USB-csatlakozóval egybeépített flash memória a 2000-es évek eleje óta életünk része, bár eleinte „csak” 64 MB-nyi adat fért el rajta. Vittük magunkkal mindenhová, könnyűszerrel fel-le másoltuk róla a legfontosabb dokumentumainkat, na meg a Portable MSN-t, hogy az egyetemi könyvtárban is tudjunk chatelni az ismerősökkel. A költségesebb Blue-ray lemezekkel 2006-ban találkozhattunk először, és tekintve, hogy sokkal nagyobb a kapacitásuk, mint bármilyen CD-nek vagy DVD-nek, nem csoda, hogy a mai napig töretlen a népszerűségük.

usb floppy

64 MB évtizedekkel ezelőtt hatalmas mennyiségnek tűnt, a mostani akár 2 terrabájthoz képest viszont elenyésző. A méret viszont már nem a leglényegesebb szempont. Hányszor felejtettük otthon, hagytuk el vagy a másik kabát zsebében az adathordozót pont akkor, amikor szükségünk lett volna rá? Ráadásul hiába a hatalmas tárhely, ha a fájlgyűjtemény mindenféle védelem nélkül mások birtokába juthat a figyelmetlenségünk miatt. Arról nem is beszélve, hogy a pendrive-val össze lehet szedni kártékony vírusokat, amelyekkel megfertőzhetjük saját és mások számítógépét is.

Jelen, jövő?

A 2010-es évek egyik fő számítástechnikai irányvonala felhőalapú megoldásokra, azaz afféle virtuális szerverekre épül. Az induló vállalkozásoktól a multinacionális vállalatokig mindenhol ebben látják a jövőt a modern szemléletű felhasználók. Ott van például a világ legjobb hardver és szoftverhálózataira támaszkodó Aruba Cloud. Használata pofonegyszerű, több mint elég tárhely áll rendelkezésre, és az adatok kizárólag a felhasználó számára érhetőek el, így teljesen biztonságos. Fotó, videó és adatfájl egyaránt lementhető, ráadásul pár kattintással meg is oszthatóak a tartalmak. Hordozóeszközre nincs szükség, csak az adatainkra, amelyekkel, amikor csak szeretnénk, hozzáférhetünk a fájlokhoz.

Felhőalapú

Régi szép idők ide vagy oda, ezúttal a modern világ javára billen a mérleg, hiszen ma sokkal könnyebb módjai vannak az adattárolásnak, mint alig két évtizede. Ha kíváncsi vagy a felhőszolgáltatások részleteire, nézz szét ezen a weboldalon; az Aruba Cloud szakemberei örömmel segítenek!

Hogyan „ne vessz el” a digitális világban!