Lassan végéhez közeledik az év, ezért itt az ideje, hogy megnézzük, mely könyveket szerettük idén a legjobban. Egy év végi válogatás helyett azonban most csak egy történetet ajánlunk, ami viszont annál izgalmasabb. Egyrészt azért, mert csak néhány nap múlva fog megjelenni, másrészt pedig azért, mert egy olyan ember kalandos életét mutatja be, akinek a nevével a legtöbben már találkoztak.
Elvégre könnyen lehet, hogy egy londoni, bécsi, vagy éppen berlini kirándulás alkalmával bakancslistánk első helyei között szerepelt, hogy megnézzük a Madame Tussaud panoptikumot. A híres viaszszobor-gyűjteményt szinte mindenki ismeri, de a névadóját, az 1761-ben született Anna Maria Grosholtz-t ennél jóval kevesebben. Az ő izgalmakban és fordulatokban gazdag életét mutatja be Edward Carey: Kicsi című műve, melynek lapjain nemcsak egy rendhagyó élet, hanem a 18. század nagy társadalmi átalakulása, megmozdulása, a francia forradalom is megelevenedik.
Edward Carey stílusát leginkább Charles Dickenshez lehetne hasonlítani. Egyszerre szívmelengető és mesés, megható és izgalmas. A brit szerző illusztrátorként, dramaturgként is dolgozott, de ami ennél is fontosabb: a londoni Madame Tussaud panoptikum alkalmazásában is állt, ekkor fogant meg benne az ötlet, hogy megírja a híres, mégis ismeretlen nő életét. Anna Maria Grosholtz hórihorgas orral és méretes állal született. Egyiket anyjától, másikat apjától örökölte. Azoktól a szülőktől, akik Anna Maria fiatalkorában meghaltak, a lány pedig egy viaszszobrász mellett találta magát, aki a helyi kórház számára készített emberi szerveket, viaszból. Kettejük élete különös módon fonódott össze, hamarosan Párizsba kerültek és egy mogorva özvegyasszony unszolására kibéreltek egy düledező házat a bulvárdon, hogy megnyissák saját viaszmúzeumukat, ahol különböző híres emberek fejét lehetett látni.
Egy újabb fordulatnak köszönhetően Anna Maria, vagy ahogy az özvegy hívta, Kicsi, Versailles-ban találra magát, ahol Erzsébet királyné tanára lett. Rajzolásra és viaszfigurák készítésére tanította. A történetben megelevenedik a francia forradalom is, annak minden kiszámíthatatlan rezdülésével és agressziójával. Mondani sem kell, Franciaország felbolydulása Anna Maria életébe is közbeszólt, börtönbe került, elveszítette a szeretteit, de aztán sikerült talpra állnia, hogy immár Madame Tussaudként, két gyermek anyjaként szerencsét próbáljon Angliában.
Edward Carey könyve azért nyerte el ennyire a tetszésünket, mert már a témaválasztását is fantasztikusnak találjuk, elvégre egy olyan ember történetét mesélte el (néhány fiktív elemmel tarkítva), akinek a nevét már mindenki hallotta, de szinte senki nem tudja, ki is volt ő valójában. Könnyed stílusa, a könyv illusztrációi és tagoltsága miatt egy igazán könnyen emészthető könyvről van szó, kissé egysíkú, szerethető/utálható karakterei pedig nemcsak Dickenst, hanem talán kicsit Jókai figuráit is megidézik. Azontúl, hogy egy szórakoztató könyv, okulni is lehet belőle. Olyan szemszögből ábrázolja a francia forradalmat (egy felkapaszkodott, módos kereskedő nézőpontjából), amit általában a történelemtankönyvekből kihagynak.
Vannak ugyan fejek, amelyek örökké tartanak, de ez ritka. Franklint például sohasem olvasztottuk be, sem Voltaire-t. Ám az emberek még a gyilkos Derues-t is elfelejtették. Ezt sosem lehet előre tudni, nincs garancia. (…) mindig vannak, akik megmintázandók, és mindig vannak, akik megolvasztandók.
A történetből kiderül, hogy sokszor milyen közvetett dolgok irányítják az ember életét és terelik merőben más irányba, és azt a tanulságot is levonhatjuk belőle, hogy a szélsőség általában egy másik szélsőséghez vezet, és amiért vagy akiért az emberek egyik nap még rajongtak, a rá következő nap már könnyen gyűlöletük tárgya lehet. A Kicsi egy olyan könyv, amit bátran tudunk ajánlani ajándékötletnek, ha még nem tudod, mit vegyél a szeretteidnek karácsonyra, legyen szó akár a szüleidről vagy a kistestvéredről.
Szerző: Tegdes Péter
