Egy napfényes őszi délutánon lehetőségünk nyílt részt venni az Esernyős és az Imagine Budapest közös óbudai városnéző sétáján, melynek keretében a macskaköves Fő tér egy ikonikus épületének kalandos történetét vettük górcső alá.
Óbuda központjából árad a nyugodtság, ami talán a századeleji hangulatnak köszönhető. Van benne valami megkapó, kisvárosias báj, de ez közel sem jelenti, hogy eseménytelenül telnek ott a napok. A macskaköves Fő téren sosem áll meg az élet: telenként a karácsonyi vásár faházikói lakják be a területet, és jégpályát építenek a Gázlámpa KIOSZK mellé; a tavaszi Óbuda Napja alkalmából kézművesek települnek ki és könnyűzenei fellépésekhez építenek színpadot; nyáron komolyzenei koncerteknek ad helyet, majd jön az ősz, amikor a tér közepén óriás sakktáblát talál az arra járó.
A 3. kerületben rendszeresen szerveznek tematikus sétákat, amelyek közül szeptember végén a Fő térre fókuszálón vettünk részt. Sétálni jó, főleg nem céltalanul, ezért az Imagine Budapest és az 5 éves Esernyős közös tematikus túrájára neveztünk be.
Főtéri kirándulásunk első állomásaként Varga Imre egyik alkotását, az óbudai kulturális központ névadó szoborcsoportját vettük közelebbről szemügyre. Az esernyős lányokról hamar kiderült, hogy történetük egyáltalán nem olyan ártatlan, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk, hisz valójában (a készítő egyik párizsi emlékét megörökítve) nem a buszra, hanem kuncsaftokra várakoznak! Megdöbbenésünkből felocsúdva gyorsan továbbálltunk, hogy meglátogassuk Budapest legkisebb kávézóját, a Gázlámpa KIOSZK épületét, mely korábban az Óbudai Gázgyár egyik átadó állomásaként működött. Az apró házikó előtt állva idegenvezetőnk érdekes részleteket árult el Gróf Széchenyi István első a gázzal, mint világítóeszközzel való találkozásáról, valamint az épület kissé hányattatott sorsának alakulásáról.
Közeledve az Esernyős főhadiszállásához, csapatunk még megtorpant Óbuda leghíresebb szülötte, Krúdy Gyula főtéri szobra előtt is, mely tökéletes fotóhelyszínül szolgálhat mindazoknak, akik közös képet készítenének a Szindbád meséjét regényformába öntő legendás íróval. Ezután viszont már a Fő tér 2. szám alatt álló házra koncentráltunk, amelyet az óbudai városnéző sétának hála lehetőségünk nyílt pincétől a padlásig bejárni. A többszintes épület ma közösségi találkozópont, az Esernyős – Óbudai Kulturális, Turisztikai és Információs Pont otthona, és története sokkal színesebb, mint azt a titokzatos homlokzata alapján sejteni lehet. Megépülése után például egy ideig fűszerkereskedésként üzemelt; hangulata kis társaságunkat is átjárta, hála a kézről kézre adott, csinos kis szövetzsákokba bújtatott ételízesítőknek, melyeket a városnéző túra szervezői biztosítottak számunkra.
Sétánk során az Imagine Budapest lelkes idegenvezetője kísért végig minket a kulturális központon, és olyan nagy átéléssel mesélt az épületről, hogy egy picit mindannyiunk szívébe belopta magát a hely. Belopakodtunk a multifunkcionális intézmény közönség előtt egyébként rejtett színhelyeire, megnéztük a könyvtárból kiállítótérré avanzsált termet, továbbá átsétáltunk a nagyobb rendezvényeknek és borkóstolóknak helyszínt biztosító Szinbád Közösségi Irodán, ami alkalomadtán a helyi coworkerek rendelkezésére áll. A népszerű kulturális csomópont elhagyatottnak látszó pincéjében is szétnéztünk, ahol a látványosság egy korábbi kiállításra készült installáció és a hatalmas, színes betűkből álló Óbuda felirat volt. Sokkal kevésbé mozgalmas tehát ott az élet, mint régen, amikor borospince és óvóhely is volt. Végezetül meghallgattuk az Esernyős épületében korábban működő Postakocsi étterem történetét, mely még a külföldről érkező turisták körében is nagy népszerűségnek örvendett.
Az 1 órás séta gyorsan a végéhez ért, és eljött az idő, hogy átadjuk a terepet az esti programokra érkező vendégeknek. A hangulatos belső udvarban búcsút vettünk egymástól és mosolygós idegenvezetőnktől, azzal az ígérettel, hogy még visszatérünk.
Szerzők: Németh Sári & Szerencsi Évi