Mindannyian vágyunk az önmegvalósításra, és nagyon szerencsésnek tartjuk azokat, akiknek megadatik, hogy a napi munkájukra hobbijukként tekintsenek. Az alkotói stílusát szürrealistaként jellemző Taylor Dániel esetében pontosan ez a helyzet. 14 évesen elhatározta, a művészetből fog megélni, és ma már elmondhatja magáról, hogy az Adobe-nak is dolgozott.
Hogyan indult a karriered?
14 évesen még csak inkább hobbiszinten foglalkoztam a művészettel, és főleg grafitrajzokat készítettem, minimális Photoshop-tudással. Digitális művészettel először 16-17 évesen próbálkoztam, de csak egy rövidebb ideig, aztán főiskolásként tértem vissza erre a területre. 2015-ben volt a nagy fordulópont, ekkor döntöttem úgy, hogy megpróbálok ebből élni, és mindent beleadtam. Majdnem minden nap csináltam egy képet, kb. 250-et egy év alatt. Szerencsém volt, mert viszonylag nagy ismertségre sikerült szert tennem a képeimmel külföldön, és emiatt főállásban foglalkozhattam a művészettel. Önmagamat képeztem. Sokat kell gyakorolni, nincs rövidebb út és “csalás”.
Az önképzés mellett mi a legfontosabb?
Hogy ne egy stílusban vagy ugyanazokkal az eszközökkel dolgozz, különben egy helyben toporogsz, és nem igazán fejlődsz. Én 2 éve tanultam csak meg a 3D programok használatát, ami az egyik legjobb döntésem volt, mert óriási segítség abban, hogy profibb képeket tudjak készíteni, viszonylag gyorsan. A Skillshare nevű oktató weboldal olcsó, és szerintem ott bőven van olyan tartalom, amiből tanulni lehet. Ha nem szeretsz gépen olvasni, mint ahogy sokszor én sem, akkor rengeteg könyv áll rendelkezésre, amelyek nagyon hasznosak lehetnek. Itt viszont szerintem érdemes bizonyos témakörökre leszűkítve választani, mert amiben minden benne van, az tapasztalataim szerint csak részlegesen merül bele egy-egy témába, és ez általában nem elég.
Szerinted miként lehet érvényesülni, kitűnni a szakmádban?
Ha vannak kedvenc művészeid, ne akard egy az egyben lemásolni a stílusukat, inkább ragadj ki több helyről egy-két dolgot, majd alakítsd ki a saját műfajod. Gyakran látom, hogy sokan nem visznek bele semmi egyénit a munkájukba. Egyébként nálam is előfordul, hogy olyan kommenteket kapok, “Ez a kép XY munkáira emlékeztet”, amit bókként is fel lehet fogni, másrészt jelezheti, hogy más irányba kell haladnod. Én az előbbit szoktam, mert szerintem manapság nagyon nehéz teljesen új ötlettel előállni. Szóval, ha én olyan visszajelzést kapok, hogy “ez olyasmi, mint Moebius”, akkor nagyon örülök, hogy hozzá hasonlítanak, mert ő az egyik kedvenc művészem.
Mennyire kötött az időbeosztásod?
9 körül indul a napon szakmai része, mert itthonról dolgozom. Általában 17:00-18:00-ig próbálom tartani a tempót, ezt egy ebédszünet, alkalomadtán edzés, nyomdába járás vagy egyéb teendők szakítják csak meg. Mivel a magam főnöke vagyok, elég rugalmas az időbeosztásom, tehát ha bármi közbejön, vagy nem érzem jól magam, “el tudom kérni magam”.
Többségében a saját ötleteidet valósítod meg?
Megrendeléseket csak azért kapok, mert a saját ötleteimet korábban megvalósítottam. Sokszor készítek személyes projekteket, gyakran különböző stílusban, ezzel egy nagyobb hálót vetek ki potenciális ügyfelek felé, mivel, ha valaki megkeres az általában egy korábbi képem miatt van és ahhoz hasonlót szeretnének. Szóval szerintem nagyon fontos a saját ötleteidet megvalósítani, még ha nem is kapsz érte pénzt, később jócskán megtérülhet.
Mire vagy a legbüszkébb?
Tavaly az Adobe megkeresett és az “Adobe MAX” nevű rendezvényükre csináltam egy képet, ami nagy meglepetésemre Borsi Flóra képe mellett volt egy óriási kivetítőn. Ők voltak az eddigi legnagyobb ügyfeleim, aminek különösen örültem, mivel már 12 éve használom a szoftverüket, és ezt egyfajta elismerésként értelmeztem.
Ha újrakezdhetnéd, mit javasolnál a 14 éves önmagadnak?
Semmit, ugyanazt az utat járnám be, amit korábban Ha szólhatnék előre magamnak, hogy nyugi, 10 év múlva már ezzel fogsz foglalkozni, akkor tuti elszállnék, és valamit teljesen elrontanék.
Hol találkozhatunk a munkáiddal?
Magazinok hasábjain, játékborítókon, néha kiállításokon, valamint egy-két helyen, amiről még nem beszélhetek. A külföldi közönség nyitottabb, itthon annyira nem vagyok ismert, sok ismerősöm nem is tudja, mit csinálok pontosan. Csak azt látják, hogy néha felrakok egy-két fura képet az Instagramra. Tavaly elkezdtem alternatív filmes posztereket csinálni, és az egyik legnagyobb cég, ami ezzel foglalkozik megkeresett nemrég, aminek nagyon örültem. Velük szeretnék még a jövőben dolgozni párszor, mert nagyon szeretem a képeimet jó minőségben, kinyomtatva látni, és ezt másoknak is megmutatni, nem csak pixelhalmazként különböző kijelzőkön.
Mit tanácsolnál azoknak, akik kreatív munkára vágynak?
Ne várj túl gyors sikert, mert nagyon hosszú folyamat, amíg egyáltalán elérsz egy olyan szintet, ahol versenybe tudsz szállni másokkal. Ne hasonlítsd magad nálad jobb művészekhez, legalábbis ne úgy, hogy te miért nem vagy olyan jó. Inkább inspiráljon, hogy te is lehetsz az ő szintjén, csak valószínűleg jó pár év előnyt élvez veled szemben.