A Kossuth-díjas előadóművész napra pontosan ma 10 éve, 2009. augusztus 7-én távozott az élők sorából.
1943. január 22-én látta meg a napvilágot Budapesten Cseh Tamás, a magyar zenei élet egyik legnagyobb hatású, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjjal is kitüntetett előadóművésze.
Az alkotó különös módon kezdetben a képzőművészetben jeleskedett, sőt főiskolai tanulmányokat is folytatott Egerben, illetve a fővárosi Képzőművészeti Főiskolán, melyek eredményeként 1967-től hét éven keresztül rajzot tanított egy budapesti általános iskolában.
Bár már kisgyermekként foglalkozott zenével, hivatásszerűen csupán 1970-től vetette bele magát a muzsika világába, méghozzá a Bereményi Gézával való találkozásának köszönhetően.
Ketten együtt egy teljes nemzedék életérzését öntötték zenés formába, így válva a Kádár korban élők szócsövévé és talán egyfajta reménysugarává. A duó első slágere az 1971-es Az ócska cipő volt, melyet a következő négy évtized alatt mintegy húsz albumnyi remek szerzemény követett.
Cseh Tamás pályája során több alkalommal adott önálló estet hazánk neves színházaiban, de a lámpaláz állandó kísérője volt koncertjeinek. Ennek ellenére mégis valódi kultusz épült köré, hisz olyan gondolatokat osztott meg dal formájában a közönséggel, melyeket a Kádár-korszakban csak nagyon kevesen mertek a zászlójukra tűzni.
Több alkalommal láthattuk mozivásznon, vezetett tévéműsort, dalaiból készült tévéfilm (Utóirat címmel 1988-ban), és regényt is írt, melyben az indián kultúra iránti vonzódását öntötte történet formájába, saját kezű illusztrációkkal ékesítve a művet.
Utolsó koncertjét 2006-ban, szülőházának közelében, a Bakáts téren adta, nem sokkal a gyógyíthatatlan betegségével kapcsolatos hírek napvilágra kerülése után.
A legendás művész 2009-ben bekövetkezett halálának 10. évfordulója alkalmából – a múlt heti Ördögkatlan fesztiválos programok után – több megemlékezésre is sor kerül a következő napokban.
