A címbéli állítás nem a mi véleményünk, hanem annak a könyvnek a központi gondolata, melyet nemrég olvastunk és ajánlunk nektek.
Vannak, akik szerint a homoszexualitással nincs semmi gond, mások szerint viszont aberrációról, betegségről van szó. Az utóbbi csoportba tartozók nem elfogadni, hanem meggyógyítani szeretnék a melegeket. Ilyen emberekről szól Garrard Conley Eltörölt fiú című könyve is.
Az Eltörölt fiú egyfajta terápia, melyben a szerző, Garrard saját történetét meséli el. A szerző tizennyolc éves korában ébredt rá, hogy meleg. Ekkor jött el számára az a pont, amikor nem tudta tovább titkolni sem maga, sem (a körülmények kellemetlen alakulása végett) a családja előtt, hogy a férfiakhoz vonzódik.
Garrard apja baptista lelkész, akinek a világába nem illik bele a homoszexualitás, különösképpen akkor, ha a saját fia vonatkozásában van erről szó. Ezért mindent megtesz, hogy korrigálja fiának eme erkölcsi elhajlását és elküldi a Love in Action nevű „átnevelőtáborba”, melynek célja, hogy Isten segítségével egészségessé, vagyis heteroszexuálissá tegye a homoszexuálisokat.
De mit tehet egy tinédzser, akinek az apja át akarja formálni az identitását?
Kevés dolog van a világon, amiben 100 százalékosan biztosak vagyunk. A legtöbb ember számára talán ezek közé tartoznak a szülői tanácsok, mivel bíznak abban, hogy tőlük csakis önzetlenül meghozott, és a mi javunkat szolgáló javaslatokat kapunk. Garrard is így gondolja, ezért amikor a szülei azt mondják, hogy homoszexuálisnak lenni nemcsak, hogy rossz, hanem bűn is, mindent megtesz, hogy kitörölje magából az Isten szemeinek nem kedves érzéseket.
Ám a feladat nehéznek látszik, de nem megoldhatatlannak. A homoszexualitása Káin bélyegeként taszítja ki Garrardot abból a világból, amihez tartozni szeretne. A szégyen és az öngyűlölet távol sodorja az isteni megvilágosodástól, és ahelyett, hogy heteroszexuális identitást növesztene, inkább elsüllyed az apátiában.
Hogyan is tudna kivetkőzni magából, hogy olyan emberré váljon, akit nem is ismer?
Hogyan élhetne tovább a jelenlegi bűnös állapotában, Istennek nem tetsző életformát követve?
Garrard anyja támogatásával aláveti magát a Love in Action bizarr kezelésének, bármennyire érzi úgy, hogy az intézményben sokkal többet ártanak neki, semmint segítenének.
Mielőtt azt hinnénk, hogy ehhez hasonló történetek ma biztosan nem fordulhatnak elő, eláruljuk, hogy a történet legmegdöbbentőbb adaléka, hogy a szerzővel mindez alig másfél évtizede, 2004-ben megtörtént, és sok idő kellett ahhoz, hogy a Love in Actionhoz hasonló szervezetek „kimenjenek a divatból”.
A könyv azért talált be annyira, mert nem is lehetne aktuálisabb ez a téma, mint most. Elég, ha belegondolunk, milyen „objektív” vitaműsorokat készítenek a kulturálisnak mondott tévécsatornák.
Bár a bigottan konzervatívok aligha gondolnak bele, de a homoszexualitás nemcsak a szexualitásról szól, hanem a szeretetről, szerelemről is, mint ahogy jobb esetben egy párkapcsolat sem csupán a testiségről, hanem a lelkiségről is szól. Azok pedig, akik a melegeket meg akarják „gyógyítani” nemcsak a szexuális preferenciájukat írnák újra, de az érzéseiket is kitörölnék belőlük – azt feltételezvén, hogy létezik a szeretetnek olyan formája, ami tévedésnek minősíthető.
Az Eltörölt fiú egy mélyen felkavaró történet, melyben egy zilált identitású fiatal felnőtt ellen követnek el szellemi erőszakot. A Love in Action „kezelései” örökre megváltoztattak valamit a résztvevőkben, bűnök nélküli bűnössé tették őket, mert elhitették velük, hogy Isten tévedései.
Az átnevelőtáborok „oktatóinak” fejében meg sem fordult, hogy az érzéseink és múltunk kitörlésével saját magunkból radírozunk ki valami létfontosságút, ami nélkül már nem leszünk azok, akik voltunk – és azok sem, akik lehettünk volna.
A könyvből Lucas Hedges és Nicole Kidman főszereplésével film készült, melyet a magyar moziban nem játszottak.