2018 őszén a budapesti Lovast Leonardo és kortársai külföldi gyűjteményekből kölcsönzött, itthon először látható remekműveinek társaságában mutatjuk be.
Leonardo tíz rajza, valamint az általa inspirált pályatársak szobrai hűen idézik fel azt a reneszánszban megoldatlan problémát, amellyel Leonardo bő négy évtizeden át igyekezett megbirkózni: a szabadon álló, ágaskodó lovas szobor megalkotását. A budapesti kiállítás a Leonardo halálának ötszázadik évfordulóját kísérő nemzetközi megemlékezés-sorozat részeként kerül bemutatásra.
A számos rövid karriert befutott Leonardo-szoborral ellentétben az ágaskodó lovat és lovasát ábrázoló budapesti kisbronz már egy évszázada tartja izgalomban a téma szakértőit. Tanulóévei a 15. század második felének legkiválóbb szobrásza, Andrea del Verrocchio műhelyében, kortárs beszámolók sora és mindenekelőtt saját kezű rajzai arról tanúskodnak, hogy Leonardo szobrászként is dolgozott. Ennek dacára egyetlen biztosan neki tulajdonítható szobrászati alkotása sem maradt ránk. Bár Leonardo szobrainak hiányában a budapesti Lovas saját kezűségéről nehéz biztosat mondani, a kérdés, miszerint a kisbronz mindössze Leonardo hatásáról tanúskodik vagy esetleg a mester eredeti alkotása, a mai napig élénk vita tárgya.
