Bármennyire is ciki bevallani, de abba a korosztályba tartozom, akik életük legelső horrorfilmjeit még a videotékából vették ki. Az én első horrorom az 1999-es Az átok című film volt, melyről nemrég tudtam meg, hogy Shirley Jackson: Hill House szelleme című könyv alapján készült, melyet nemrégen újra kiadtak. Az pedig még frissebben begyűjtött információm, hogy a könyvből a Netflix tízrészes sorozatot készített. Bár ne tette volna.
Maga a sztori 1959-ben született meg, Shirley Jackson tollából és megjelenése után hamar belopta magát a horrorrajongók szívébe. A történet a kísérteties Hill House-ban játszódik, ahol a tudós dr. Montague egy kísérletet szervez. Maga köré gyűjt néhány olyan embert, akik korábban már tapasztaltak paranormális jelenségeket, annak reményében, hogy a rettegett Hill House-ban is kamatoztathatják különleges képességüket. Így gyűlik össze a zavaros alaprajzú, megmagyarázhatatlan jelenségeket produkáló házban Montague társaként Luke, a birtok örököse, az élénk és megbízhatatlan Theodora és zaklatott lelkű, nincstelen Eleanor.
Szóval a regény alapfelállása ígéretesen indul, aztán valami mégis elbicsaklik, a feszültség eléggé drasztikus módon illan el a könyvből, a kezdetben sok lehetőséget felkínáló szereplőgárdából végül egy unalmas és hisztérikus embertömeg válik, akikkel lényegében semmi érdemleges nem történik. Főleg, ha belegondolunk, hogy ami talán még a ’60-as években hátborzongatónak számított, 2018-ban már jórészt semmilyen hatást nem vált ki az olvasókból vagy nézőkből (köszi, King!).
A sorozat langymeleg borzongását tökéletesen hozza a netflixes sorozat is, ám itt véget is ér a könyv és film közös metszete.
Mivel a két alkotásnak egymáshoz semmi köze, kivéve, hogy mindkét műben Hill House-nak hívják a kísértetjárta kúriát. A sorozatban nincs semmilyen kísérlet: itt egy család veszi birtokba a házat, hogy felújítsa, majd jó pénzért továbbadja. Ez persze nem jön össze, mert az anyuka idő előtt megőrül és rejtélyes körülmények között meghal, miközben az apuka kimenekíti a gyerekeket a házból, amit teljesen elleptek a szellemek.
Majd ugrunk az időben úgy bő másfél évtizednyit: a gyerekek felnőttek, de életükre a mai napig hatással van a gyerekkorukban Hill House-ban átélt események. A sorozatban mindegyik testvérnek megvan a saját része, amikor a visszaemlékezésein keresztül a néző megismerheti a szereplő múltját és jelenét. Meg kell jegyezni, nemcsak az „félelmetes” részeknél lövik el az összes létező közhelyet, a karakterek megalkotásakor is kétségkívül híján volt a képzelőerőnek a Netflix. Az egyik testvér kontrollmániás, a másik leszbikus, az egyik fivér pénzéhes, a másik meg drogos. Jellemfejlődésre, mély karakterábrázolásra, vagy egyáltalán, bármilyen eredeti megoldásra ne számíts.
Lehet, hogy első blikkre izgalmasnak tűnik az idősíkok között ugráló elbeszélés (én is beleestem abba a csapdába, hogy azt hittem, ez akár még működhet is), de a második rész után már lapossá és vontatottá válik az egész, és igen, később ez csak még rosszabbá válik.
Ahogy a könyv sem adott átfogó magyarázatot a történekre, úgy a Netflix sem akart bármi értelmet adni a sorozatnak, amiben az volt a legfélelmetesebb, hogy felébresztette a nézőkben azt a horrorisztikus gondolatot, hogy esetleg egy második évadot is terveznek a sztoriból, ami már így is jócskán túl van pörgetve.
Valljuk be őszintén, a Hill House-tól biztosan nem lesznek álmatlan éjszakáink, éppen ellenkezőleg: ennél jobb esti altatót el sem tudnánk képzelni.