Idén 75 éve halt meg a magyar irodalom egyik legüdébb színfoltja, Piszkos Fred és Fülig Jimmy megalkotója, Rejtő Jenő. Az írónak nemcsak a történetei voltak kalandosak, hanem az élete is. Azt például tudtad róla, hogy az egyik tanárát megverte, vagy hogy a halálát egy rosszindulatú cikknek köszönheti.
Rejtő Jenő 1905-ben, Reich Jenő néven született. Ahogy családnevéből kiderül, zsidó származású volt, apja kereskedőként, majd tisztviselőként dolgozott. Az író Budapest VII. kerületében, a Hevesi Sándor téren született, mely ma már az ő nevét viseli. Talán kevesen tudják, de Rejtőt először nem is az írás, hanem az ökölvívás, majd a színjátszás világa vonta bűvkörébe. Az iskolában nem jeleskedett: a kiskereskedelmi iskolából ki is rúgták, amiért arcon ütötte az egyik tanárát, annak antiszemita megjegyzése miatt. Ezután vette kezdetét a boksz iránti rajongása, majd rövid színházi pályája, melynek nem halovány tehetsége vetett véget, hanem az, hogy a kor egyik elismert színészét, Törzs Jenőt, akit a színdarab szerint egy hordágyban kellett volna cipelnie, leejtette.
Vándorévek
Rejtő Jenő ezt követő éveiről nincs sok adatunk, az azonban biztos, hogy körbeutazta Európát. Hamburgban dokkmunkásként dolgozott, Prágában és Bécsben is megfordult, ahol különböző alkalmi munkákat vállalt el, havat lapátolt, kábelt fektetett, Franciaországban még cirkuszban is dolgozott. Bár az kijelenthető, hogy az akkor még francia fennhatóság alatt álló Észak-Afrikában is megfordult, azok a pletykák már kevésbé állják meg a helyüket, mely szerint a francia idegenlégióban is szolgált. Bár Rejtő sokat kalandozott külföldön, már 18 éves korában megjelentek az első írásai, hamar öszszebarátkozott írótársaival, Karinthyval például különösen jó kapcsolatot ápolt.
Kabaré és szomorúság
Hiába vált Rejtő az egyik legsikeresebb kabarészerzővé, volt oka a búskomorságra. Bár komikus műveiben és zenés színdarabjaiban a kor legnagyobb sztárjai (például a Latabár fivérek vagy Kabos Gyula) játszottak, munkabírása pedig hihetetlen volt (egy rövidebb ponyvát akár két nap alatt is megírt), folyamatosan anyagi gondokkal küszködött, mivel pénzét gyakorta elkártyázta. Életvitele is kicsapongó volt: nem elég, hogy rengeteget dohányzott és kávézott, a korban legálisan beszerezhető, amfetaminszármazékkal felturbózott gyógyszerrel stimulálta magát, a szerkesztője kritikáját pedig egyre rosszabbul viselte.
P. Howard és a néger
Rejtő Jenő műveinek jelentős részét P. Howard írói álnéven jelentette meg. Ennek meglehetősen prózai oka volt: az író könyveit a Nova kiadó publikálta, mely kizárólag külföldi művekkel foglalkozott, vagyis ahhoz, hogy Rejtő regényeit is kiadhassák, az írónak nevet kellett változtatnia. A második világháború idején a zsidótörvények után Rejtő „kényes származású” szerzőnek számított, akinek a műveit nem publikálhatták, már csak azért sem, mert 1942-ben papírhiányra hivatkozva a kiadók nem adhattak ki olcsóbb regényeket. A zsidó származású írók, többek között Rejtő is, álnéven vagy segédszerzőként dolgozhattak, a legnagyobb titokban, mindenféle nyilvánosságról lemondva, úgynevezett „négerként”.
A végzetes cikk
A szélsőjobboldali Egyedül vagyunk folyóiratnak 1942. októberében megjelent számában az egyik cikk gúnyos és rágalmazó hangvétellel ír Rejtő Jenőről. A folyóirat arra hívta fel olvasói figyelmét, hogy bár a szerző zsidó származású, minden korlátozás nélkül dolgozhat. Rejtőt a cikk hatására nem sokkal később behívták munkaszolgálatra, és még abban az évben a -40 fokos hidegben Jevdakovóba vezérelték, ahol a következő év első napján meghalt. A második világháborút követő években Rejtő néhány könyvét ugyan kiadták, egy évtizedig, egészen 1957-ig a neve a tiltott szerzők listáján szerepelt. Műveit a hatvanas évektől olvashatta ismét a magyar olvasóközönség, akiknek körében a mai napig nagy népszerűségnek örvend az író.