Szabó Levente már gyerekkorában tudta, hogy grafikus szeretne lenni. Diplomája megszerzése után a reklámiparban dolgozott, storyboardokat, azaz képes forgatókönyveket készített, majd átpártolt a sokkal kreatívabb munkának számító könyvborítókhoz. Legismertebb munkája a Helikon zsebkönyvek-sorozat, mely megnyerő külsejével és gazdaságos árával hozza közelebb a klasszikusokat az olvasókhoz.
Hogyan kezdődött a történtedet a könyvborítókkal?
Volt egy olyan időszak az életemben, amikor időt tudtam szánni arra, hogy saját magam örömére készítsek néhány plakátot és könyvborítót. Ekkor csináltam például a Zabhegyező, a Legyek ura könyvborítóját és a Blöff-plakátot is. Feltöltöttem őket Behance-re, az embereknek pedig megtetszettek, hamarosan felkéréseket is kaptam. Azóta alapvetően külföldi megrendeléseim vannak, néhány hazai kivétellel.
Mindig elolvasod a könyveket, mielőtt elkészítenéd a borítójukat?
Nem. A könyv mondanivalóját, üzenetét kell ismernem. A Moby Dick esetében a borítón például nem azt kell illusztrálni, hogy a hajó orrán hogyan vannak megkötve a hajókötelek. A könyv egy férfiorientált eposz, az egész történet egy nagy allegória az életről, küzdelemről, célok eléréséről – ezt kell valahogyan ábrázolni a borítóján.
Mi a legnehezebb a munkádban?
Az emberek. Sokszor olyan emberekkel levelezem a borítóról, akikről kiderül, nem is ők a döntéshozók, máskor pedig azért kell többször is nekiugranom a feladatnak, mert a megrendelő sem tudja, mit akarnak pontosan. Az is gyakori eset, hogy egy meetingen aprólékosan megbeszélik, milyen borítót szeretnének, majd leírják nekem egy e-mailben az elképzeléseiket, amelyektől én a legkisebb mértékben sem térhetek el. Ilyenkor úgy érzem magam, mintha csak egy távkéz lennék.
Milyen trendek figyelhetőek meg a könyvborítóknál?
Nem hinném, hogy léteznének trendek, inkább egyedi példák vannak. Ha egy kiadó különelges arculatot tervez magának, és ebből profitálni is tud, akkor a többi kiadó is követni fogja a példáját, és a sikeres kiadóhoz hasonló stílusú borítókkal rukkolnak elő.
Levente kedvenc könyvborítói:
A Helikon zsebkönyv-sorozat
A sorozat kötetei nagyon szerteágazóak: van benne filozófia, Rejtő Jenő és japán költészet is, ezért muszáj volt kitalálni egy formát, melyhez minden borító igazodik. A zsebkönyvsorozat elején egy élére állított négyzet van, ez a kiindulópontja mindegyik borítónak. Az is szabály, hogy csak feketét, fehéret és egy pantone színt használok, ami nyáron általában egy világosabb, pasztellesebb árnyalat. Egy keretrendszer még izgalmasabbá teszi a tervezést, mert minden illusztrációt ehhez kell igazítani. Az ókori filozófusok művei például kihívást jelentenek, mert ezeknél a könyveknél általában megkeresik a filozófus leghíresebb szobrát, és azt teszik a borítóra, vagy valamilyen római kori freskóról egy fotót, én azonban ennél egyedibben akartam megoldani a feladatot.
Nick Hornby-sorozat
Nich Hornby stílusát nagyon nehéz megfogni. Mindegyik művében útjukat kereső felnőttek vannak, akik nem tudják, mihez kezdjenek magukkal. Az ő könyvei tipikusan olyanok, melyeket nem lehet egy mondatban összefoglalni. A borítókhoz pasztelles színeket választottam, melyeken csak az emberek sziluettjei láthatók.
Zabhegyező
A mű központi szimbóluma a zabmező: itt fogócskáznak a gyerekek, akik között van egy fogó is, akinek az a feladata, hogy megállítsa őket, mielőtt a szakadékba zuhannának. A könyv a felnőtté válás, a világ megismerésének története. A borítón egyszerre látható a zabmező, a városra utaló épület és a főszereplő, Holden is, a könyvből jól ismert piros sapkájával.