“Óriási dolognak tartom, hogy az első magyar tenisz világelső lehetek” – Interjú Babos Tímeával

Babos Timi nemrég történelmet írt: első magyar teniszezőként átvette a világelső helyét párosban a Women’s Tennis Association (WTA) listáján. A sikerhez hosszú út vezetett, ezzel kapcsolatban kérdeztük a jelenleg Kanadában versenyző teniszcsillagot.

Az élen állsz a WTA páros ranglistáján. Mit éreztél a győzelem pillanatában?

A világelsőség nem csak egy mérkőzés eredménye, hanem egy rendkívül hosszú folyamat megkoronázása. Mindig is tudtam, hogy nemcsak szeretem a párost, hanem érzékem is van hozzá, ezért döntöttünk úgy tavaly év végén az edzőmmel, hogy kicsit nagyobb hangsúlyt fogok fektetni a párosjátékra, illetve annak gyakorlására, és akkor fogalmazódott meg bennem az elhatározás, hogy mihamarabb világelső szeretnék lenni. Természetesen nagyon boldog vagyok, kislánykori álmom vált ezzel valóra, és óriási dolognak tartom, hogy az első magyar tenisz világelső lehetek. A helyet már megszerezni sem volt könnyű, de megtartani még nehezebb lesz, sok a nagyszerű párosjátékos.

Hogyan befolyásolja az életed ez az eredmény?

Gyerekként gyakran álmodoztam arról, hogy egyszer első leszek; bevallom, megkönnyeztem a dolgot, főleg, amikor láttam a világelsőknek járó trófeán a névsort, akik előttem ültek a trónon… Nagyon jó érzés, hogy a belefektetett munka, energia és a sok lemondás meghozta a gyümölcsét, de tudom, lehet még innen is feljebb; ezért dolgozom nap mint nap.

Édesapád maga is teniszező volt, sokáig ő edzett téged, sőt, ő fedezett fel, így a családi támogatás adott. Volt valaha bárki, aki le akart beszélni a versenysportról?

Érdekes helyzet volt a miénk, ugyanis a nővérem is teniszezett. Én kisebb koromban úsztam, nem is rosszul, de nem igazán szerettem a dolgot. Megesett, hogy Anyával elindultunk otthonról úszóedzésre, de annyira nem szerettem, hogy a Mamánál kötöttünk ki, ott kissé bevizeztem a hajam, és úgy mentem haza, mintha tényleg leúsztam volna a napi távot. Persze ez nem tartott sokáig, megmondtam Apukámnak, hogy én teniszezni szeretnék. Hát, mit ne mondjak, Anyukám nem örült, mert látta, hogy a nővérem és Apa mennyit güriztek már akkor is, ezért kategorikusan kijelentette, hogy a kisebbik lánya nem fog teniszezni. Szerencsére azóta megenyhült.

Forrás: WTA

Miből merítesz motivációt, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnéd?

Sajnos a sportban benne van, hogy egyszer fent, másszor lent, harmadszor pedig nagyon lent vagy. Nem mondom, hogy egyszerű túltennem magam egy-egy vereségen, de hiszek benne, hogy a befektetett munka és a hozzáállásom túllendít a nehezebb időszakokon is. Szerencsére, amikor padlón vagyok, mindig számíthatok a családomra és a hozzám közelebb álló barátokra is, ők jelentik a biztos hátteret.

Rengeteget utazol. Hol érzed magad otthon? Kihívás összeegyeztetned a szakmai és a magánéleted?

Kétlakinak vallom magam most már évek óta, Sopronban és Pesten is van otthonom; mindkettőt nagyon szeretem. Mivel rengeteget utazom, nehéz állandó kapcsolatban maradni az itthoniakkal, de igyekszem magam olyan emberekkel körül venni, akik pozitívan hatnak rám. Nem egyszerű a barátságokat, esetleg egy romantikus kapcsolatot fenntartani ilyen életvitel mellett, de szerencsésnek érzem magam ebben a tekintetben.

Egy korábbi interjúban említetted, hogy napi 7-8 órádat elviszi a tenisz. Mit csinálsz a szabadidődben?

7-8 óra a minimum, igen. A tenisz csak nagyon kis része a napi rutinomnak, a bemelegítés, a kondizás, a masszázs és a fizió mind-mind plusz elfoglaltságot jelent. Egy kívülálló ezeket nem látja, a legfontosabb dolgok sokszor a háttérben zajlanak. Ha éppen szabad vagyok, szeretek olvasni, franciául tanulok és néha azért egy kis shopping is belefér.

Hol töltöd legszívesebben az időd, ha Magyarországon vagy? Van esetleg kedvenc budapesti helyed?

Sopronban él a családom, ott nőttem fel, ezért szívesen járok haza, míg Budán nemrégiben készült el a lakásom, amit imádok. Igazi kis ékszerdoboz lett, nagyon otthonos. A fővárosban szeretem az Állatkertet, a különböző kiülős helyeket és a Budai Várat. Sok külföldi barátom megfordult már Budapesten és mindenki el van ragadtatva a város hangulatától, a látnivalóktól, én pedig szívből ajánlom nekik az én kedvenc helyeimet is.

Mi a következő kitűzött cél, ami szerepel a terveid között?

A világelsőség megtartása nehéz feladat lesz, de bízom benne, hogy sikerül egy darabig. Egyéniben is jó lenne minél előbbre lépni a ranglistán, szerintem van még bennem jó pár szép győzelem. Számszerűleg nem szoktam gondolkodni, de ha jól játszom és fejlődöm még, a top 20 sem marad álom.

Mit tanácsolnál azoknak, akik profi sportolói babérokra törnének?

Évekkel ezelőtt kitaláltam egy mottót magamnak: DWP (Discipline, Work, Patience), azaz fegyelem, munka és türelem. Ehhez hozzátenném még az alázatot és a hitet. Azt hiszem, ez nagyjából összefoglalja azt, ami ahhoz kell, hogy valaki profi sportolói pályára léphessen. Nem mondom, hogy minden nap szívesen kelek fel hajnalban és megyek edzésre, de minden nap hálát adok azért, hogy azt csinálom, amit imádok!

További szép sikereket kívánunk, Timi!