A krimi nem megy ki a divatból. Újabb és újabb szerzői állnak a műfaj szolgálatába, hogy az olvasók borzonghassanak, retteghessenek és megkönnyebbülhessenek, miközben kikapcsolódnak és jól szórakoznak.
Vajon mi a siker titka? Miért olvasunk krimit?
Pszichológiai vizsgálatok igazolják, hogy azok szeretik a bűnügyi történeteket és a thrillereket, akik maguk is félnek, szoronganak, s ezeket a félelmeiket tárgyhoz, eseményhez, személyhez köthetik.
Ha kiderül, hogy a történetben a nyomozók megtalálták a bűnelkövetőt, a rablót, a gyilkost, megkönnyebbülünk, hiszen ezáltal bizonyítást és megerősítést nyernek morális értékeink, a biztonságra és a boldogságra irányuló vágyaink.
Újra és újra tudatosodhat bennünk: szerencsések vagyunk, hogy élünk.
Az elbeszélő vagy a főszereplő nyomozó, aki lehet egy hétköznapi figura vagy akár egy különc zseni, olyan szituációkba kalauzolja az olvasót, amit többnyire csak a médiából ismer, és ez a bennfentesség élményét nyújtja számára.
Másrészt bárki lehetőséget kaphat arra is, hogy a nárcisztikus, hidegvérű gyilkos nézőpontjával átmenetileg azonosulva kiélje agresszív vágyait, amit a valódi életében sosem tenne meg, hiszen visszatartják a civilizált társadalmi élet szabályai, a vallási és kulturális determináltsága – a szerep és személyiség krimikben is fel-felbukkanó, izgalmas problémája!
S persze szeretjük a titkokat és a megfejtésüket, szomjazzuk a kibogozhatatlan problémák megoldásának örömét. Szeretnénk átélni, hogy képesek vagyunk megismerni a világot, amiben élünk, kompetensek abban, hogy érzékeljük a valóság, a bizonyosság és az igazság hétköznapi vagy akár metafizikus összefüggéseit.
A női olvasók különösen kedvelik, ha az áldozat és az elkövető is nő.
Az Illinoisi Egyetemen 2010-ben végzett kutatás látszólag logikus magyarázattal szolgál a jelenségre: kiderült, hogy a gyengébb nem képviselői önvédelmi megoldásokat várnak és kapnak ezektől a történetektől. Nem elhanyagolható szempont, hogy hasznos önvédelmi fegyverekké válhatnak a gyilkosok motivációjával és viselkedésével kapcsolatos ismeretek is.
A krimik olvasásakor a nem mindennapi személyiségek, szerepek és szituációk bemutatásával generált izgalom az olvasó részéről félelemmel párosul.
Mi mozgatja a cselekményszálakat? Személyiségzavar, pszichózis, családi vagy párkapcsolati drámák? Az individuum, a romboló egó vagy a nárcisztikus világmegváltók demonstrációi?
A hétköznapi ember is átélheti, vagy a környezetében felismerheti ezeket a helyzeteket, jelenségeket és karaktereket.
Vajon a bűnözők vagy a nyomozók állnak a történet fókuszában? Esetleg a saját félelmeink, szorongásaink? Netán a felfedező ember vágya arra, hogy elutazzon a sötét ismeretlenbe? Amiről persze gyakran kiderül: nem más, mint a saját személyisége.
Az utazás, az egzotikus tájak és kultúrák meghódítása, a földrajzi mobilitás
a modern kor nélkülözhetetlen princípiumai, így a krimiszerzők sem hagyhatják ki a történeteikből. Gondoljunk csak Agatha Christie-re vagy Stieg Larssonra és Jo Nesbora, a skandináv krimi kortárs sikerszerzőire!
A mai kémtörténetekben hasonló szerepet játszanak a tömegkommunikáció vagy akár a biológiai fegyverek és a hírszerzés technikái. (Ennek ékes példái Tom Clancy politikai krimijei.)
De lehet, hogy szívesebben kalandozunk a történelmi múltba, pl. a cári Oroszország társadalmának kulisszái közé és élvezzük a nyomozó főhős, Eraszt Fandorin kalandos történeteit meg a szerző, Borisz Akunyin pontos jellemrajzait.
Akadnak olyan olvasók, akik megszállottan falják a logikai játékokat is megszégyenítő bűnügyi történeteket. Nem a félelem, hanem a nyomozás izgalma hajtja őket a bonyolult cselekményszálak kibogozását és a bűntények megfejtését kínáló olvasói élmények világába.
Ha nem akarsz lemaradni a legjobb krimikről, kattints ide.