Interjú Dés Lászlóval

Dés László a magyar zenei élet meghatározó alakja, immáron több mint 40 éve, aki minden hazai zenei elismerést magáénak tudhat már. Olyan filmzenék köthetők a nevéhez, mint a Szerelem első vérig, az Üvegtigris vagy a Sose halunk meg, de A dzsungel könyve, a Valahol Európában vagy A Pál utcai fiúk musicalek zenéjét is ő szerezte. A szakma legnagyobbjaival dolgozott együtt, a kritikusok és a közönség egyaránt tiszteli, emellett pedig Budapest szülötte, így kézenfekvő volt, hogy augusztusi számunkban őt választottuk a My Budapest rovatunk arcának, akit legközelebb augusztus 5-én láthat a közönség a Paloznaki Jazzpikniken Balatonfüred mellett.

Mit tekint a pályafutása kezdetéhez képest a legnagyobb változásnak, ami a hazai zeneipart jellemzi?

Nem tudok jó hírrel szolgálni. A lemezipar összeomlását. És persze ennek sok következményét. Az „egydalos” zenekarok elszaporodását és a stúdiók nehéz helyzetét. Hiszen egyre kevesebb lemez készül professzionális stúdióban, de ha mégis, akkor többnyire kis költségvetésűek.

A Paloznaki Jazzpikniken a Random Trip fő fellépőjeként áll majd színpadra. Hogyan jött létre az együttműködés?

Tavaly Delov Jávor elhívott egy nagy, reprezentatív koncertjükre, amit nagyon nagy örömmel vállaltam. Jól sikerült, és azóta már több fellépésen vagyunk túl.

Ezen kívül milyen aktuális projekteken dolgozik?

Szeretnék egy kis levegőt venni A Pál utcai fiúk és A vágy villamosa balettdráma megírása után. De olyan nagyot nem fogok tudni, mert hozzákezdek a saját dalkoncertturném kitalálásához, zenei felépítéséhez, új dalokat is komponálok.

Van olyan szakmai elismerés, amit még nem szerzett meg, de nagy álma?

Nincs nagyon, de persze sok mindenre lehet vágyakozni. Például a darabjaim külföldi bemutatására.

Kinek a kritikája számít önnek?

Mivel az erős kritikai mezőny igencsak hiányzik, inkább a közönség véleménye számomra a meghatározó, és persze a zenészkollégáimé.

Részt vesz bármelyik nyári fesztiválon, mint látogató?

Ebben az évben ez kimarad, a fent említett okok miatt, kivéve persze a Paloznaki Jazz Fesztivált.

Mi a kedvenc helye Budapesten?

Nagyon szeretem a MÜPA-t és a Zeneakadémiát, mert ragyogó az akusztikájuk, és a BMC-t, de legjobban szabadtéren szeretek játszani, ha méltóak a körülmények.

Pest vagy inkább Buda?

Mindkettő. De alapvetően Budán élek születésemtől fogva.

Ha nem Budapesten, hol élne szívesen?

Toscanában.

Ha egyetlen dolgot változtathatna meg Budapesten, mi lenne az?

Az idegbajt.