Egy könyvkiadó sajtótájékoztatóján lepték meg az újságírókat egy könyvcsomaggal, mely többek között Fiona Gibson: Anya randizni kezd című könyvét rejtette. A rágógumi színű borító, melyen egy retró hűtőszekrény díszelgett, rajta gyermeteg post-itokkal nem fogott meg túlzottan, no de egy újságíró mérhetetlen kíváncsiságáról ismerszik meg, úgyhogy nem lehetett mást tenni: belekezdtem a könyvbe.
… és meglepődtem, milyen történetet rejtenek a lapok.
A sztoriban egy kétgyermekes anyuka, Alice életét ismerhetjük meg. A főszereplő egy elvált nő, aki ráadásul két tinédzser fiú anyja, egy iskolában dolgozik, mellékállásként pedig habcsókokat készít és árul. A történet ott kezd izgalmassá válni, amikor barátnői elhatározzák, hogy pasit fognak neki. Három barátnő három jelöltje versenyez Alice szívének meghódításáért, így találkozik az egyedülálló anyuka egy elvált, gyerekes fogorvossal, egy nála 9 évvel fiatalabb gyakornokkal és egy korban hozzá passzoló étteremkritikussal, akivel még Párizsba is elrepül – természetesen csakis munkaügyben.
A könyv legnagyobb pozitívuma a humora, és mivel könyvről, nem pedig filmről van szó, sokkal jobban bele tudunk helyezkedni a szereplők lelkivilágába, a kialakult szituációkba, konfliktusokba és természetesen a vicces helyzetekbe is, amiből akad jó pár az oldalakon. Valószínű, hogy a történet filmen nem is működhetne annyira jól, mivel akkor kicsit olyan érzésünk lehetne, mintha a Szex és New York szinglijei és a szintén híresen szingli Bridget Jones keresztezték volna egymást.
Ahelyett azonban, hogy más könyvekhez hasonlítanám az Anyu randizni kezd című könyvet inkább azt tanácsolom mindenkinek, hogy olvassa el a könyvet. A nőknek érthető okokból: bebizonyosodik, hogy a 4. X felé közeledve is lehet randizni, és kétgyerekes anyukaként is tartogathat még a sors meglepetéseket.
Férfitársaimnak pedig azért, mert akár feministák, akár nem, akár bele akarnak látni a középkorú nők lelkivilágába, akár nem, vicces és hasznos olvasmány lehet számukra Gibson története.
Az én számomra az volt benne a tanulság (bármennyire fáj is leírni), hogy a nőknek (elsősorban az édesanyáknak) sokkal nehezebb a dolguk, mint gondolnánk, sőt, tulajdonképpen férfiaggyal elképzelni is elég nehéz, mennyi mindent kell egyszerre kézben tartania a nőknek – és nem(csak) a férfiakra gondolunk.
Hölgyeim, jó szórakozást, férfiak, jó tanulást kívánok a könyvhöz.
