Aki volt kolis, az tudja: a kollégiumi élet semmihez sem hasonlítható, életre szóló élményekkel és igaz barátságokkal gazdagodhatunk, és a sokadik öregdiák-találkozón is örök témát szolgáltatnak az itt szerzett élmények.
Mielőtt elfoglaltam volna a nyíregyházi kollégiumi szobámat, azt hittem, borzalmas lehet ilyen helyen lakni (főleg a pörgő és színes Budapest után), és sajnáltam mindenkit, aki ilyen helyzetbe kényszerül. De egy tanév alatt sok minden megváltozott.
Nagyszülői félelmek
Emlékszem, szegény nagyszüleim nagyon féltettek, vajon mit fogok én itt csinálni teljesen egyedül, elhagyatottan, valószínűleg éhen is fogok halni. Azóta ők is rájöttek, nem vagyok egyedül, mert szuper közösségbe kerültem, otthonról viszek házi kosztot, és rendelni is lehet, meg persze főzni, amire ugyan még nem sikerült rászánnom magam, de majd eljön annak is az ideje. Hamar megtanultam fejből, melyik pizzériánál, ételszállító cégnél meddig lehet rendelni és mennyiért. A rengeteg kalóriadús gyorskaja ellenére minden alkalommal, amikor meglátnak a nagyszüleim, megjegyzik, milyen sovány és sápadt vagyok, de azt hiszem, ilyen megjegyzések nélkül egy nagyit sem lehet elképzelni.
A szobatárs réme
Az első kérdés, ami megfordult a fejemben, amikor megtudtam, hogy kollégista leszek: Vajon kivel fogok osztozkodni a szobán? Nagy előnyben van, aki eleve a barátjával/barátnőjével jön, és egy szobába kérik magukat, de én nem voltam ebben a helyzetben. Van olyan barátom, aki gólyatáborban talált magának szobatársat. Odament a szakos csoportban egy fiúhoz, hogy lenne-e a szobatársa, ő rávágta, hogy igen, és azóta legjobb barátok. Olyan kollégista is akad, aki felárért van egyedül egy szobában, de szerintem jobb a társaság, kell valaki, akihez hozzá tudsz szólni egy nehéz és hosszú nap után, és ha a helyzet úgy hozza, tanácsot, segítséget is tudsz tőle kérni. Ahhoz is sok idő kellett, hogy le tudjam írni a fenti mondatot. Amikor megtudtam, hogy nem egyágyas szobában leszek a koliból hazafele jövet zokogtam a vonaton, azt hittem, itt a világ vége. Nem fogok tudni alkalmazkodni egy ismeretlen és egyértelműen szörnyű szobatárshoz, gondoltam magamban. Aztán megkaptam (túlzás nélkül) a világ legjobb szobatársát, akivel nagyon jó barátnők lettünk. Az egyetlen bajom vele, hogy korábban véget fog érni a képzése, mint nekem, így hamarabb hagyja majd el a kollégiumot, mint én.
A vidéki kollégium előnyei
Kezdetben nagyon tiltakoztam a koli ellen, mondván, otthon a legjobb aludni, a saját ágyamban. Ám hamar rájöttem, hogy a 300 km-es Budapest-Nyíregyháza távot nem egy leányálom mindennap leutazni. Abban, hogy vidéki kollégista vagyok, az egyik legjobb dolog, hogy az egyetem szomszédságában élek, ezért nem kell korán kelnem, hamar visszaérek órák után, és az előadások között is fel tudok szaladni egy kicsit pihenni, ebédelni, vagy megnézni még egy részt a sorozatomból a lyukas óráimban.
Összecsiszolódni a környezettel
Korábban nem tartottam magam kimondottan toleránsnak, és attól is féltem, hogy a reggeli rutinom nem lesz összeegyeztethető a kollégiumi fürdőszoba-beosztással. Mára mindkét tévhitemre rácáfoltam, hiszen egy-két szemöldökráncolás kíséretében mára azt is el tudom viselni, ha a szomszéd szoba lakosai akkora zajt csapnak, mintha az elveszett lakberendező kívánna kitörni belőlük, és össze-vissza húzogatják a bútoraikat. A reggeli zuhanyzást pedig 3 percre redukáltam az otthoni 15 helyett. Ezen a csúcsteljesítményemen a mai napig elcsodálkozom. Sőt, bár sajnos rossz alvó vagyok, mostanra már az sem zavar, ha lefekvés után a szomszédból még átszűrődik a meccsnézés és szurkolás zaja, vagy a közösségi szobából felhallatszik a dübörgő zene. Az eltelt tanév legnagyobb tanulsága talán nem is az iskolapadban, hanem a kollégiumban keresendő: minden új helyzet, kihívás megoldható és túlélhető. Sőt, még élvezhető is.
Szerző: Janurik Timi