Március 15-én a lelkes, hazaszerető fiatalok, a bátor katonák és bölcs politikusok tetteiről szoktunk megemlékezni. A szabadságharc bukásáról, kudarcának okairól már annál kevésbé szeretünk beszélni. Mi sem a történelmünk szépséghibáival szeretnénk foglalkozni, hanem azzal a minden budapesti által ismert épületről, mely az 1848-as forradalom leverése után épült, és a legyőzhetetlen osztrák császárt hatalmát szimbolizálta. Ez a Citadella.
A Gellért-hegy tetején magasodó Citadellát nemcsak a budaiak, de a turisták is gyakran felkeresik, ha sétálni támad kedvük, örömmel másznak fel a hegy tetejére, és gyönyörködnek a panorámában. Mindeközben alig akad közöttük valaki, aki tudná, hogy az építményt az 1848-as forradalom leverése után, 1854-ben építtetett a bresciai hiéna, Haynau, hogy innen tartsa megfigyelés alatt a gaz, lázadó pest-budaiakat, hogy nehogy még egyszer eszükbe jusson fellázadni az Habsburg uralkodó ellen.
Julius Jacob von Haynau volt az az osztrák hadvezér, aki leverte a magyar szabadságharcot, és azt a feladatot kapta az osztrák császártól, Ferenc Józseftől, hogy teremtsen rendet az országban és Pest-Budán. Haynau nagy „lelkesedéssel” vettette bele magát a feladatba. Ő végeztette ki az aradi vértanúkat, ahogy Batthiány Lajost is, több száz, a magyar függetlenségért harcoló katonát záratott börtönbe, a magyar hadsereg másik jelentős részét pedig beolvasztotta az osztrák hadseregbe. Arról is gondoskodott, hogy emlékét biztosan örökre megőrizze a pestiek, méghozzá úgy, hogy megépítette a Citadellát.
A bukás ékes jelképe
Bár az esetek többségében a városok legmagasabb pontjára azért építettek erődítményt, hogy megvédjék a várost, Haynau ennek pont az ellenkezőjét akarta elérni a Citadellával: a pesti lakosságot kívánta állandó figyelem alatt tartani. A véreskezű hadvezér még ágyúállásokat is terveztetett az erődítményre, hogyha a helyzet úgy hozza, tüzelhessenek a város lakóira – szerencsére erre azonban soha nem került sor. A Habsburgok eredetileg egy sokkal hatalmasabb, 220 méter hosszú, 60 méter falvastagságú erődítményt akartak létrehozni, ám végül az 1850-ben elkezdett építkezés 1854-ig egy 20 méter hosszú, 12-16 méter magasságú fal megépítéséig jutott, tovább pedig már nem is folytatták munkálatokat. (Helyette inkább Komáromban húztak fel egy másik „védőbástyát” az osztrákok. )
Bár 1867-ben, a kiegyezéskor Ausztria és Magyarország viszonya békésen rendeződött, és a Citadella elvesztette minden hadi funkcióját, az utolsó osztrák katonák csak 1899-ben vonultak ki az épületből.
A magyaroknak is értettek a fricskához
Pár évtizeddel később a magyarok bosszút állhattak rossz emlékű Citadelláért. Egyes pletykák szerint az Országház a 19. század végén azért épült éppen a Duna pesti oldalára, a Budai Várral majdnem szemközt, hogy az első dolog, melyet a Várból kilépő király (alias Ferenc József, aki a valóságban Bécsből, és nem Budapestről kormányzott) meglát, az alkotmányos rendszer szimbóluma, a Parlament legyen, mely arra emlékezteti őt, hogy csak a nép akaratával összhangban kormányozhatja az országot.
A sors fintora
Bár Citadellát utálták a pestiek, az osztrák császár elnyomó, abszolutista rendszerének a szimbólumává nőtte ki magát az épület a szemükben, megálmodója, Haynau egy másik történelmi fontosságú épület, pontosabban híd történetében is kulcspozíciót töltött be. A Széchényi kezdeményezésére megépített első dunai kőhidat, a Lánchidat Haynau adta át 1849 novemberében.
Az is a történelem fonák sztorijai közé tartozik, hogy régen Haynaut Budapest megválasztotta a díszpolgárává, mely kitüntetéstől csak 2011-ben fosztotta meg a Fővárosi Közgyűlés.
Ha a Gellért-hegy másik híres látnivalójára, a Szabadság-szoborra is kíváncsi vagy, olvasd el az erről szóló cikkünket.
