Szabó Kimmel Tamás: „Fontosabb az, tükörbe tudok-e nézni”

Bár az Orlai Produkciós Iroda új előadásában, a Bagoly és Cicában egy kissé merev, szorongó karaktert fog alakítani, Szabó Kimmel Tamás már az interjú előtti első percekben bebizonyította, hogy tőle messze állnak ezek a jellemvonások. Csupán egy perc alatt kért egy kávét, felvetette az ötletet, hogy menjünk ki a szabad levegőre, ellőtt néhány poént, elmondta, hogy néhány kép nem tetszett neki a próbáról és várta is a kérdéseket. Ahogy láttam, nincs megállás.



Az első kérdésemet bizonyára már nagyon unod. Mennyire lett más az élet a The Voice után színészként? Mit szólt a szakma?

Szerencsére semennyire. A műsorral nem volt baj, amiért én félénkebben mondtam igent a tévés műsorvezetésre, az leginkább azért volt, mert láttam, milyen rosszul sülhet el egy színésznél. Féltem, kell-e ez nekem. De bíztam benne, hogy  sokat tudok majd belőle tanulni. Sokan nézték a kollégáim közül, sokan biztattak, gratuláltak.

Hogy a szakma mit szólt hozzá, az nem nagyon érdekel. Van persze pár ember, akinek számít a szakmai véleménye.  Nem úgy kell ezt elképzelni, hogy valaki csinál valamit, a szakma pedig egyöntetűen azt mondja, hogy ez jó vagy rossz.  Nekem fontosabb volt az, hogy utána tükörbe tudok-e nézni, belefér-e az imidzsembe. Miután vége lett a műsornak, természetesen összegeztem, hogy mennyit vett el, illetve mennyit adott hozzá a szakmaiságomhoz.

„Nem úgy kell ezt elképzelni, hogy valaki csinál valamit, a szakma pedig egyöntetűen azt mondja, hogy ez jó vagy rossz. „


A legtöbben a Made in Hungariából ismernek. Lesz a jövőben film amiben majd feltűnsz?

Nagyon jó, hogy most rengeteg új film készül és van egy új rendszer, amit korrektnek látok. Tervek vannak, de babonából nem szoktam róluk beszélni, illetve amíg nem írom alá a szerződést, és nem forgatom le az első napomat, addig semmi sem biztos. Illetve addig nem biztos semmi, amíg nem került dobozba a film .De mondom, van terv, egy nagyobb volumenű filmes projekt. De sajnos nem az van, hogy otthon ülök és 150 forgatókönyv közül válogatok. (Nevet)

 

Hogyan találtok meg egymást Orlaiékkal?

Mikor eljöttem a Nemzetiből – aminek borzalmasan örülök, mert bebizonyosodott, hogy életem egyik legjobb döntése volt –, akkor hívtak kőszínházba, de nem akartam menni, elegem volt, hogy a politikai ennyire beleszól a színházak mindennapjaiba. Nem láttam annak értelmét, hogy egy évre valahova leszerződök, ahonnan aztán újra tovább kell állni egy esetleges igazgató váltás miatt. Inkább vártam egy kicsit.

Aztán Mátyássy Bence,aki osztálytársam volt a főiskolán és kollégám volt a Nemzetiben, megkereste Tibort [Orlai Tibor, az Orlai Produkciós Iroda vezetője – a szer.] és megbeszélték, hogy a Tavaszi Fesztivál keretein belül készítünk egy előadást az első világháború évfordulójának emlékére. Ez volt a Katonák, az első projekt, mikor először találkoztam Tiborral. Akkor már jelezte, hogy örülne, ha más projektekben is számítana rám, én pedig mondtam neki, hogy nyitott vagyok a közös munkára. Aztán az ügynökömmel  megkerestük Tibort és kötöttünk egy hosszútávú megállapodást. Tehát nem csak a Katonákról és a Bagoly és Cicáról van szó.

Nagyon örülök, hogy itt dolgozhatok. Sose tapasztaltam még ilyen szintű profizmust színházban. Mindenre odafigyelnek. Az olvasópróba előtt már tudtam mikor kell játszanom, kinek hol kell interjút adnom. Minden korrekt és emberi. Mindig így képzeltem el egy színházi közeget. A zajos Nemzetiben töltött öt év után ez nekem a legjobb.

„…sajnos nem az van, hogy otthon ülök és 150 forgatókönyv közül válogatok.”


Keresztes Tamás a Belvárosi Színházat bulvárszínházként jellemezte. Mit szólsz ehhez a megnevezéshez?

Biztos jogos, hogy ez jutott eszébe. Mikor még nem ismertem Tibort és volt egy képem a budapesti színházakról, én nem is tudtam, hogy létezik a Belvárosi Színház. Egyszer mentem arra és akkor néztem meg a kint lógó plakátokat. Nem feltétlenül volt az én ízlésemnek megfelelő minden darab, de volt olyan is, ami igen. Aztán hallottam az Orlai Produkciós Irodáról és hogy ott játszanak ők, akkor gondoltam, hogy ez egy befogadó színház.

Hogy mi a bulvár színház, nem egészen tudom. Nem feltétlenül a Belvárosi Színház jut róla eszembe, szerintem bulvár témájú darabok vannak, amiket befogadnak, de ennyi erővel a Thália és a Vidámszínpad is az.

A bulvárt lehet jól és szarul csinálni. Alapvetően az a baj, hogy a bulvárról már eszembe jut valamilyen olyan gyomorforgató, ami rendkívül zavar és undorodom tőle, és ez a mai magyar bulvár világnak köszönhető. Ettől mindig ódzkodtam és menekültem, de akaratomon kívül volt, hogy belerángattak.

Nem tudom Tomi hogy értette ezt…. De persze, ha a Belvárosi Színházról van szó, nem rögtön a Katona, a Vígszínház, az Örkény jut eszembe. Biztos erre gondolt.

Nem negatív értelemben mondta egyáltalán.

Akkor eddig össze-vissza magyaráztam? (Nevet)

Nem, dehogyis. Ez egy érdekes és izgalmas fogalom, amit megéri kifejteni szerintem, elgondolkodni rajta…

Bulvárszínház… Van rengeteg hülye celeb ebben az országban, ami megérne egy darabot. Erre valahogy lehetne reflektálni. Abból biztos valamilyen izgalmas dolgot lehetne csinálni, amit nevezhetnénk bulvárszínháznak. De nem hiszem, hogy ezekért az emberekért akár másfél órára is fel kellene áldozni a színház szent és sérthetetlen eszméjét.

„Sose tapasztaltam még ilyen szintű profizmust színházban. „


Megnézted a filmet?

Melyiket?

A Bagoly és Cicát.

Nem néztem meg. Nem tudom miért. Most találkoztam először a nyers szöveggel, aztán az olvasó próbán újra, folyamatosan formálódik a darab, megszületett a figura elég sok árnyalata és nem szeretném, ha bármilyen szinten bekavarna nekem a film. Majd ha játszottam belőle 30-50-et, akkor majd esetleg megnézem. De nem is igazán érdekel.

Réka [Pelsőczy Réka, a rendező – a szerk.] azt mondta az interjúban, hogy kicsit féltett ettől a szereptől, mert nagyon távol állt tőled a figura.

Igen ettől én is nagyon féltem. Egy próbafolyamat során sok időnk van minden kipróbálni. Ezt jobban szeretem a színházban mint a filmben. Mi is csináltuk úgy, hogy nagyon idegen volt tőlem Félix, karaktert próbáltam játszani, nem volt jó, próbáltam nagyon természetesen játszani, az se volt jó. Most valahol a kettő között járunk. Jó úton haladunk. Réka nagyon jó szemű rendező és nagyon tehetséges, egyszerűen bízom benne, hogy úgy is szól, ha valami rossz, ha valami nem áll jól. Kicsit idegen is tőlem, de nyilván magamból  kell előhúznom azokat a frusztrációkat, szorongásokat, amik ebben a figurában vannak. De sose tudtam a szerepekről beszélni… (Nevet)

„Van rengeteg hülye celeb ebben az országban, ami megérne egy darabot. „


Réka elmondása szerint azért szeret veled dolgozni ebben a darabban, mert ugyanúgy gondolkodsz a színészetről, mint ő. Hogyan gondolkodsz te a színészetről?

Egyszerűen szeretem a színházat. Szeretem a színház szagát, a próbatermet, a kollégákat. Szeretem, ha nehézkesen is, de meg tud születni a végére valami. Mikor lehet, hogy három órán át tévúton voltunk, de az utolsó tíz percben megtaláljuk a megoldást. Szeretem a játékot, hogy magamat is megismerem közben. Hogy olyan dolgaim kerülnek elő, amiket észre sem vettem. Például egy szerep kapcsán, hogy valamiben én is szorongok, mint például Félix ebben az előadásban. Szeretem a csapatjátékot. Néha nyilván nem szeretek dolgozni, de ezzel ki ne lenne így… (Nevet) De közben azt is szeretem, mikor nincs kedvem dolgozni, de aztán mégis lesz kedvem dolgozni. (Nevet)

Vagy ha rossz képek kerülnek ki rólad…

Azt nagyon nem szeretem, igen. (Nevet)

Milyen Adéllal játszani? Egy ilyen darabban nagyon egymásra kell támaszkodnia két színésznek…

Szerintem alapvetően minden darabban, egymásra kell támaszkodni. Az egy borzasztó nagy tévút, ha egy színész úgy gondolja, hogy egyedül van, miközben van körülötte akár egy vagy akár öt színész. Ez csapatjáték. Olyan nincs, hogy egyedül vagy. Minden mondatot a másikból és magadból kell szülnöd. Ez egy párbeszéd, muszáj meghallanod, amit a másik mond, megérezni, amit a másik érez. Reagálni rá.

Adéllal fantasztikus játszani. Kiváló partner. Nyilván mi is most ismerkedünk. Nem voltunk barátok előtte, tudtam, hogy ki ő és ő is tudta, hogy én ki vagyok.  Nagyon jól gondolkozik a színházról, jól építi a szerepet, türelmes, sokat tanulok az egészből. Lehet vele őszintének lenni, ami sokszor ritka a színházi közegben.

Örülök ennek a hármas találkozásnak. Réka és Adél személyében két olyan tehetséges embert ismertem meg, akiket vétek lett volna nem megismerni. Nagyon bizakodó vagyok a közös munkát illetően.

„…magamból  kell előhúznom azokat a frusztrációkat, szorongásokat, amik ebben a figurában vannak. „


Szabadtéren lesz a bemutató. Mit ad ez hozzá a darabhoz?

Sok szúnyogot. (Nevet) Pont ezt mondtam ma Adélnak, hogy tudja-e, hogy lesznek reflektorok, amiktől jönnek majd a bogarak és egyéb lények, amiket nagyon utálok.

Biztos, hogy más atmoszférája lesz így az előadásnak.A darab egy lakásban játszódik, furcsa lesz játék közben hallani a madarakat és a szelet, amiket egy zárt lakásban nem hallanál.

De játszottam már szabadtéren, tudom, milyen jó hangulata van, milyen jó dolog. Izgalmas lesz,már nagyon várom.

További interjúinkat ITT olvashatod el!


Bagoly és Cica

Bemutató:  Június 28. Szombat 20:30

Kultkikötő, Balatonföldvár

Bemutató után:  Belvárosi Színház

1075 Budapest, Károly körút 3/A

Tel.:  +36 1 266 7130

Első előadás: Július 2. 20:00

További információk ITT!