A Gundel élmény

Valószínűleg mindenki számára ismerősen cseng a név, amely ugyanolyan fogalom Budapest kapcsán, mint a Gerbeaud, a New York Kávéház vagy a Városliget. A Gundel hallatán azonnal valami kellemes, századfordulós nosztalgia önt el bennünket, azonban a legtöbb esetben itt meg is áll a gondolatunk. Pedig a legendás hely nem csupán a múlt dicsősége, hanem élő, virágzó jelen is.  

1894-es alapítása óta sok dolgot látott már a neves étterem és át is vészelte a 20. század nagy viharait. Sőt, ma is megállja a helyét és felveszi a versenyt a modern kor kihívásaival. Az elmúlt években megindult budapesti gasztroforradalom lehetőséget teremtett a klasszikus, komoly történelemmel bíró helyeknek is saját pozíciójuk újraértelmezésére és az újbóli nyitásra a hazai közönség felé. Sajnos általános jelenség, hogy olyan prekoncepciók élnek a magyarok fejében, ami miatt nehezen indulnak el egy-egy ilyen színvonalú helyre vacsorázni, mondván, hogy túl drága, kimért, és amúgy is csak külföldiek járnak oda. Igazából, csak egyszer kell átlépnünk saját korlátainkat, és rájövünk, hogy a Gundel se nem drága saját kategóriájában, se nem feszengős – hiszen kihez is állna közelebb a cigányzene és a századfordulós hangulat, mint a magyar lélekhez, és az, hogy ne csak külföldiek járjanak oda, kizárólag rajtunk múlik.


Az étterembe lépve sok minden eszembe jut, de egyik sem a feszélyezettség vagy a hivalkodó pompa. A környezet otthonos, a fények barátságosak, a cigányzene pedig azonnal valahol mélyen, zsigerben nyugtat meg. Az asztalok ízlésesen és elegánsan terítve, kellő távolságban egymástól ahhoz, hogy kényelmesen elférjünk és beszélgessünk. A személyzet azt a kihalóban lévő klasszikus vendéglátást képviseli, ami nem tolakodóan, de folyamatosan körülölel: nem üres a pohár, nem marad előttünk a már befejezett fogás és egy szemrebbenéssel jelezhetünk a felszolgálónak, ha szükségünk van valamire. Mi az étterem egyik speciális ajánlatát, az Ünnepi vacsoramenüt kóstoltuk, mely 4 fogásból, a ház sommelier-je által választott borokból és ásványvízből áll. Az ételsort jól átgondolt koncepció alapján alkották meg, az összeállítások szépen egészítik ki egymást. Kezdetnek a séf meglepetéseként Serrano sonkát és fügelekvárt kaptunk, majd valódi előételként fésűkagyló Cevice daikonsalátával és szarvasgombával került az asztalunkra – nem túl hivalkodó, tökéletes indítás. Mellé Etyeki Zöld Veltelinit (2014) kortyolgattunk, a Gervai Pincészettől. Ezt követte a „leves”, amely tulajdonképp illatos gombahab volt konyakkal ízesítve. Az erdei gombák aromája már önmagában is élmény, a bársonyos hab pedig szépen kiemeli mindezt. Csodálatos folytatásként érkezett a főétel: párolt vaddisznó vadgombákkal és szalvétagombóccal. A hús omlós volt és ízletes, a gombák pedig kiegészítették a vad ízét, míg a szalvétagombóc finoman, a háttérből kísérte az ételszimfóniát. A főfogás mellé a Dula Pincészet különleges, hosszan fahordóban érlelt 2006-os Egri Bikavérét kínálták. Az intenzív illata ellenére nem túl testes, könnyen iható bor szép levezetésnek bizonyult. Desszertnek sült meggyparfait szolgáltak fel, ami szerencsére nem túl édes, és kiváló lezárása volt az estének.


Az ételek minősége kifogástalan, ami egy Gundel nívójú helyen alapelvárás. Mégis, mindezek mellett a hangulat volt az, ami miatt biztosan többször visszatérek még. Az a miliő, ami tényleg különlegessé teszi az éttermet anélkül, hogy egy pillanatra is soknak vagy tolakodónak éreznénk. Aki szereti a századfordulós Budapest hangulatát, annak kötelező ellátogatni a Gundelbe.

Az Ünnepi vacsoramenü minden második héten cserélődik, így a visszatérő vendégek is újabb és újabb szeletkét fedezhetnek fel a kínálatból. A menü ára a 4 fogással, a 2 pohár borral és az ásványvízzel kísérve 9500 Ft / fő, ami minden kétséget kizárólag a város egyik legjobb ár/érték arányú ajánlata – vétek lenne kihagyni! Március 7. és 20. között a húsvétra készülve az alábbiakat érdemes megkóstolni a Gundelben: előételnek főtt sonka tejszínes tormával és mustáros tojással, tésztaétel pappardelle lazaccal mellé Kunsági Kékfrankos Rozé 2015 –Frittmann János, a főétel sült borjú párolt zöldségekkel, lila törtburgonyával és saját levével mellé Szekszárdi Bikavér 2012 –Takler Ferenc Pincészet és végül a desszert,  csokoládé-royal.