Az ország valaha volt legnagyobb gyára: A Csepel Művek kalandos története

A jelenleg kísértetváros hangulatát keltő gyártelep egykor a gépek zajától volt hangos, kalandos története és nagy sikerű termelése miatt pedig okkal írta bele magát a történelembe.

Konzervgyárból világhírű hadiüzem

A manapság Csepel Műveknek nevezett gyár elődje egy konzervgyár volt, amit a Weiss testvérek, Manfréd és Bertold nyitottak meg 1882-ben. A Weiss Bertold és Manfréd Első Magyar Conserv Gyár hamar kinőtte első telephelyét a VII. kerületi Lövölde téren, így átköltöztették a Soroksári útra, ahol 1886-tól már profilt váltva, elsősorban lőszerek és fegyverek gyártásával kezdtek el foglalkozni.

A jól menő vállalkozásnak hamarosan ez a helyszín is túl kicsinek bizonyult, így vették meg a gyár ma is ismert területét, ami nemcsak mérete és vízparti elhelyezkedése miatt volt kiváló, hanem mivel Csepel még nem tartozott Budapesthez, az ára is barátibb volt.

Fotó: Fortepan / Erdei Katalin

Az új üzem 1892. december 12-én nyílt meg a Csepel-szigeten, ahol kezdetben 25 munkás dolgozott, ez a szám pedig 1965-re 33 ezerre nőtt. Bertold a költözés után hamarosan kilépett a cégből, így az ipartelep az 1900-as évektől megkapta a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek nevet, amit jó pár évtizedig viselt.

A világháborúk pusztításai

Ugyan az egyre jobban menő gyárban a gombostűtől a tábori sütőkön át a lovaskocsikig mindent készítettek, a 20. század elejére az egyre feszültebbé váló politikai légkörben a fő megrendelő a hadsereg lett. Az első világháború alatt rengeteg fegyvert és hadieszközt állítottak itt elő, az itt dolgozó 28 ezer munkással pedig a gyár lett az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb hadiüzeme.

Fotó: Fortepan / Erdei Katalin

A háború után, a Tanácsköztársaság idején köztulajdonba került a telep, ami Weiss Manfrédot annyira megviselte, hogy öngyilkossági kísérletet hajtott végre, ám időben megmentették és kórházba szállították. Ugyan ezután életben maradt, a mérgezés miatt olyan szövődmények alakultak ki nála, amik 1922-es halálához vezettek, ami után fiai és egyik veje vették át a gyár irányítását.

Az 1920-as években leginkább teherautókat, mezőgazdasági gépeket és repülőtartozékokat gyártottak, de kisebb mennyiségben varrógépeket, tűzhelyeket és szerszámgépeket is készítettek. A világhírű Csepel bicikliket 1927-ben kezdték el gyártani, eredetileg egy osztrák cégtől vásárolt licensz alapján, majd később saját tervek szerint.

Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr

A második világháború kitörésekor a fókusz a harckocsik, terepjárók és repülőmotorok előállítására terelődött, ami nagy kihívás volt az akkor körülbelül 15 ezer itt dolgozó munkásnak.

A háború során 1944-ben négy hatalmas bombatámadás is érte az ipartelepet, amit a munkások nagy része az erre az esetre kijelölt óvóhelyekben és bunkerekben vészelt át, azonban az épületek több mint fele teljesen elpusztult.

A gyár életének aranykorszaka

Annak ellenére, hogy a második világháború óriási pusztítását sokan az ipartelep végének hitték, az igazi aranykor csak az újjáépítés során érkezett el, amikor egyszerre több mint 30 ezer munkás dolgozott a területen.

Míg a háború végén az SS kezébe került a gyár, 1948-ban államosították, majd az ekkor Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek névre keresztelt létesítmény igazgatói székébe Rákosi Mátyás öccse került. Későbbi, ma is ismert nevét, a Csepel Vas-és Fémműveket 1956-ban kapta.

Fotó: Wikipédia

A gyár területén kívüli és belüli szállítás is kifejezetten modernnek és hasznosnak bizonyult: több mint 2 km-es partszakaszán saját kikötővel rendelkezett, a belső vasúthálózata pedig 60 km hosszú volt. A jól teljesítő, nagy népszerűségre szert tevő gyár híre Moszkvát is elérte, a párt nagy büszkeségére pedig Brezsnyev, Nixon és Gagarin is Csepelre utazott, hogy élőben is megtekinthessék a híres létesítményt.

Az 1970-es évekre egy egész kis városka épült ki az ipartelep területén belül, míg a tisztviselők és vezetők számára villák épültek, a munkásszállások mellé egy kórházat és egy óvodát is építettek, illetve egy kantin és egy kaszinó gondoskodott az ott dolgozók kikapcsolódásáról.

A Csepel Művek ma

A gyár hanyatlása az 1980-as évek végére tehető, hiszen a szocialista gazdasági rendszer felbomlása miatt nagy része csődbe ment. Ezután még pár évig kiszolgálták a külföldi megrendelők kéréseit, többek között a Disneylandbe is szállítottak innen vidámparki berendezéseket.

Fotó: György Mária

Jelenleg a terület nagy része elhanyagolt, a pár ide bejelentett cég mellett a nagy hangárokban időnként zenekari próbákat és fellépéseket szerveznek, illetve néha művészeti programokat is rendeznek.

Így az egykor gépektől hangos, emberekkel teli iparterület mára már inkább egy kísértetvárosra hasonlít, azonban különleges hangulata miatt jó úti cél lehet egy múltidéző sétához.

Ismerd meg a Városmajor kalandos történetét is: