Akinek a Vénusz egyik krátere is a nevét viseli: Ma 171 éve született Jászai Mari

Az arra járók minden nap hallják a február 24-én születésnapos Jászai Mari színésznőnek a nevét, amelyet a pesti hídfőhöz gördülő négyeshatos villamos is csilingelve kiált: a Jászai Mari tér következik. De azon túl, hogy színház és utca, de még közismert díj is viseli a nevét Petőfi legnagyobb rajongójának, azt már kevesen tudják, hogy a Vénuszon fellelhető 69 kilométer átmérőjű Jászai-kráter is emléke előtt tiszteleg.

Krippel Mari néven 1850-ben látta meg a napvilágot egy kicsiny, Komárom-Esztergom megyei településen, Ászáron. Mi sem mutathatná jobban, hogy mennyire nem szerette vezetéknevét: egy adandó alkalommal még a születési anyakönyvi kivonatából is kiégette azt. Viszontagságos gyerekkorát követően végül a könyvekben és az olvasásban lelt vigaszra.

A győri orsolyitáknál végezte az elemi iskolát, mellette egy úri család cselédjeként szolgált: az úriház egy magyar írók és művészek arcképeivel gazdagon kirakott folyosója volt, ahol először színészi bőrbe bújt. Mindössze 16 évesen, megannyi szolgálat, a königgrätzi csata pokla és a szülői házba való visszakerülését követően elszegődött egy társulathoz és statisztálni kezdett.

Fotó: Országos Széchényi Könyvtár

Néhány évbe telt csupán, hogy neves színházak világot jelentő deszkáin játszhasson és neve végérvényesen beivódjon a színházi köztudatba. Örök szerelméhez, már ha nevezhetjük így a Nemzeti Színházat, haláláig, kicsivel több mint 50 évig hűséges maradt, emellett minden idők legnagyobb Petőfi-interpretálójaként is emlegetik.

Színházi szerepei mellett az 1914-es évben két némafilmben is feltűnt, az első világháború alkalmával lakása a harcterekre szánt adományoktól roskadozott, de markáns szerepet vállalt a sebesült katonák ápolásában is. (Szemfülesek számára: Jászai Mari neve nem tévesztendő össze a kicsivel több mint negyed évszázaddal később született, csakugyan színésznő, Jászai Mariska nevével.)

Nem túlzás azt mondani, hogy egy egész ország gyászolta, halálát cukorbetegség okozta, és mi sem példázhatná jobban a Nemzeti Színház iránti elköteleződését, minthogy végső nyughelyét is a lebontott, régi Nemzeti köveivel rakatta ki.