A hazai komolyzenei élet két meghatározó szereplője, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar mindennapi működésének biztosítása Herboly Domonkos kezében összpontosul. A Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója a küldetés-meghatározáson és a stratégiai tervezésen túl a közönséggel való kapcsolattartás hátterébe is beavatott bennünket.
Milyen jellegű feladatai vannak vezetőként a Nemzeti Filharmonikusoknál?
Nekem van a szervezetben talán a legösszetettebb munkám, mivel tulajdonképpen minden hozzám tartozik, ám gyakran hálátlan is a feladatom. A két művészeti vezetőnknek, Hamar Zsoltnak és Somos Csabának igyekszem a lehető legnagyobb mértékben megadni az önmegvalósítás szabadságát, még ha időnként sajnos le is kell őket rángatnom a földre, amennyiben egy-egy ötletük realizálása komoly akadályokba ütközik. Ráadásul mind a 220 munkavállalónk adminisztratív és gazdasági ügyeiért is én vagyok a felelős. Ezen felül biztosítanom kell a megfelelő munkaeszközöket, például a megfelelő hangszereket a kollégák számára, gondoskodnom kell a színpadi ruházatukról, sőt a kottatárunk állománya is állandó frissítést igényel. Ez így elég sötéten hangozhat, de az a szerencsém, hogy nagyszerű csapat dolgozik nálunk.
Az évadtervezés is az Ön felelősségi körébe tartozik?
Igen, bár mindezt a két művészeti vezetővel és a menedzsmenttel közösen végezzük. Azt gondolom, hogy a Nemzeti Filharmonikusok irányításában ez a legkomplexebb feladat, amin szervezeten belül és azon kívül is nagyon sok ember munkálkodik. A tervezés kezdeti szakaszában a művészeti vezetők megalkotják az együttesek szezontervét, ezután kollegáim segítségével kiszámoljuk, mire van keretünk, illetve be kell osztanunk az emberi erőforrásokat, amikor pedig ezzel elkészülünk, az évadterv átkerül a marketing- és értékesítési osztály asztalaira. Az ottani munkatársaknak a feladatuk, hogy az évadtervet megismertessék a közönséggel és elérjék, hogy a hallgatóságunk felkeressen bennünket és megvásárolja hangversenyjegyeinket vagy bérleteinket. Szerencsére az utóbbi időben ezen a téren nagyon sokat léptünk előre, de akárcsak egy technológiai vállalatnál, a Nemzeti Filharmonikusoknál sem állhatunk meg, hiszen folyamatos fejlesztésekre van szükség.
A műsorterv összeállításánál a közönség igényeit is figyelembe veszik?
Természetesen a közönség visszajelzése nagyon fontos számunkra, de a tervezésnél nem csak erre építünk. Örök vita, hogy populárisabb műsort érdemes-e játszani, vagy inkább edukálni kell a hallgatóságot. Ebben a kérdésben mindig keressük az egyensúlyt.
A Nemzeti Filharmonikusok szervezetén belül két együttes, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar működik. Hogyan lehet a két társulat életét összehangolni?
Mivel egészen más a technikai és az érzelmi működése egy zenekarnak és egy kórusnak, ez nehéz feladat. A két együttesnek alapvetően két különálló élete van, hiszen más-más szakmai fejlődésen mennek keresztül, más-más feladatoknak tesznek eleget. Ugyanakkor egy intézmény vagyunk, így a küldetése nagyon hasonló a társulatoknak, és számos ponton együtt is kell működniük, például oratóriumok bemutatása alkalmával. De eltérő próbastruktúrában dolgoznak és máshogy osztják el maguk között a munkaterheket is.
Említette, hogy a két társulat küldetése hasonló. Hogyan fogalmazhatnánk meg ezt a missziót?
Mi úgy gondolkodunk, hogy Magyarország első számú zenekara a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a kórus pedig hazánk első számú és egyben legnagyobb professzionális vegyes kara. A zenekar esetében abból kell kiindulnunk, hogy az együttes közel 100 éves hagyományokkal rendelkezik, ráadásul állami fenntartású társulatként nagyon széles spektrumon kell helytállnia, mégpedig olyan színvonalon, ami nemzetközi viszonylatban is megállja a helyét. Továbbá azért is felelünk, hogy magyar zenét vigyünk a határon túli területekre, és foglalkozzunk a kortárs zeneszerzők bemutatásával. Az énekkar esetében az a legfontosabb, hogy az ország legnagyobb professzionális vegyes karaként nagy létszámigényű oratóriumokat is elő tudnak adni, mégpedig olyan minőségben, ami viszonyítási alapként szolgál minden más hazai kórus számára, ugyanakkor speciális, rendkívül aprólékos felkészülést igénylő műfajokban is nagyszerűen teljesítenek a kollégák, mint például a skandináv kortárs a capella zene.
A Nemzeti Filharmonikusok számtalan bérletsorozatot tart fenn, különböző korosztályoknak illetve közönségrétegeknek.
A klasszikus bérletsorozataink közül jelenleg kettő fut az otthonunkként szolgáló Művészetek Palotájában, egy pedig a Zeneakadémián. Emellett egyedülálló módon már a Nemzeti Énekkar is rendelkezik önálló bérlettel, melyben zenekarral közös illetve zenekari kíséret nélküli, tisztán vokális műsorokat is találunk. Érdekes módon ezeknek az esteknek jellemzően más a közönsége, mint a klasszikus bérletes műsoroknak. Továbbá a zenekarnak van egy olyan bérletsorozata is, melyben az együttes egy-egy tagja szólistaként áll színpadra, a társulat többi tagja pedig őt kíséri. A „Próbatermi vendégség” című műhely-estjein maguk a zenész és énekes kollégák beszélnek az általuk választott műsorral kapcsolatban stílusról, szerzőről, darabról, miközben kisebb kamaraformációkban bemutatják kedvenc műveiket. Ezt egyébként a közönség nagyon szereti, mert fizikailag is közelebb kerülhetnek a művészekhez. Végezetül vannak kifejezetten ismeretterjesztő, úgynevezett beavató előadássorozataink is a Müpa Fesztivál Színházában, amelyeken a résztvevők rengeteg háttér-információt kapnak egy-egy zeneszerzőről például azzal kapcsolatban, hogy miért egy adott zeneszerzői megoldást alkalmaz a műveiben, illetve a kollégáink az elhangzottakat rögtön élő zenével is tudják illusztrálni. A Nemzeti Filharmonikusokkal összességében titkos vágyunk, hogy a komolyzene beivódjon a zenekedvelő emberek hétköznapjaiba.
A klasszikus műfajok hazai terjesztése érdekében 2015 óta működtetik az „Úton a zene” sorozatukat.
Ez részünkről elsősorban nem koncertsorozat, sokkal inkább társadalmi szerepvállalás, hisz’ az ország legtávolabbi zugaiba is ellátogatunk, hogy beszéljünk a zenéről, a hangszerekről, illetve kisebb kamaraprodukciókat mutassunk be a diákoknak. Természetesen ezeken a részvétel mindig díjmentes. Ha pedig olyan településre utazunk, ahol működik zeneiskola, úgynevezett kismesterkurzusokat szervezünk, melyeken a gyerekeknek arra is van lehetőségük, hogy a professzionális zenészek előtt megmutassák, mit tanultak éppen. Mivel a társulatunk tagjai között számos zeneakadémiai tanár is van, ez kiváló lehetőség a tanulóknak, hisz tőlük akár olyan instrukciókat, tanácsokat is kaphatnak, melyek az egész életükre kihatnak. Tudunk olyan gyermekről, aki részben az „Úton a zene” programsorozat hatására határozta el, hogy zenészpályára lép.
A tapasztalatai alapján érdeklődik a mai fiatalság a komolyzene iránt?
A komolyzenei szakma évtizedek óta hangoztatja, hogy csak a legidősebb generáció jár klasszikus koncertekre, és hamarosan el fog fogyni a közönség. Ehhez képest én egyre többször látom, hogy a fiatalságot igenis érdekli a műfaj, amit mi képviselünk. Nemrégiben például levelet kaptam egy fiatalembertől, akinek a barátnője vásárolt jegyet a Zenemánia című beavatósorozatunk egyik előadására. Az úriembernek nem sok kedve volt eljönni, de a koncertet végighallgatva elkezdett érdeklődni a komolyzene iránt és lelkesen kért tőlünk információkat további előadásainkról is.
Mi a véleménye a hazai komolyzenei életről?
A magyar komolyzenei élet rendkívül gazdag, kívülálló szemmel talán indokolatlanul is, hiszen ha Budapestet összehasonlítjuk egy nálunk jóval kedvezőbb anyagi helyzetben lévő nyugat-európai fővárossal, látható, hogy itthon több mint 10 professzionális szimfonikus zenekar működik, és minden napra jut legalább egy minőségi koncert. A muzsikához nagyon erős kötődése van hazánknak, páratlanul színes a népzenei kultúránk, mivel a Kárpát-medencében a történelem folyamán rengeteg nép keveredhetett össze, így számtalan hatás ért bennünket a zene területén is.
Milyen tervekkel vág neki a Nemzeti Filharmonikusok társasága a 2020-as esztendőnek?
Januárban a Zeneakadémián Mozarttal jelentkezünk, míg a Müpában a híres Maisky-család három tagja koncertezik. A 2020-as nyári időszakban pedig bő 60 éves hagyományunkhoz híven újra zenélünk a martonvásári Brunszvik-kastély botanikus kertjében, azonban a Beethoven-évfordulóra való tekintettel ezúttal a mester mind a 9 szimfóniáját előadjuk, egy kicsit más struktúrában, mint ahogyan azt megszokhatták tőlünk. Úgyhogy izgalmas évad elé nézünk.