Megszűnt a Földön az élet. Legalábbis az a formája, amit mi ismerünk biztosan. 2033-at írunk, egy világégés után járunk, a túlélők a moszkvai metrójáratokban élnek. Minden állomás egy külön világ, kifacsart és elsorvadt értékrenddel, melyek egymással harcban állnak. Ilyen rendhagyó körülmények között kell Artyomnak végrehajtania egy Hunter nevű harcos által rábízott feladatot: a cél egy üzenet célba juttatása.
Dmitry Glukhovsky az egyik legeredetibb kortárs orosz író, akinek a regényeit olvasva az írással kacérkodók a fejüket üthetik, miért nem jutott nekik eszükbe korábban az, ami Glukhovskynak. A szerző hol finom gúnnyal, hol maró iróniával megírt történetei látszólag csak az orosz társadalomnak és politikának mutat görbe tükröt, távolabbról szemlélve azonban mindenki magához közelinek érezheti a regényekben megelevenedő fonák szituációkat.
A Metró 2033 a Metró-trilógia első része, melyet most az Európa Kiadónak köszönhetően egy igencsak vaskos (1200 oldalas) kötetben is megvásárolhatunk. A regény néhány évvel a mi időnk után játszódik, amikor a Föld tisztázatlan körülmények között elpusztult, a túlélők pedig a moszkvai metrójáratokban találtak menedéket. Furcsa élet az ottani: gombából készített teát isznak, az égboltról sokan csak hallomásból értesültek, és mindennapi harcot vívnak a patkányok és egymás ellen is. A felszínen élő „feketékről” nem is beszélve, akiket a földfelszínen lévő veszélyes sugárzások mutánsokká torzítottak.
Ahány metróállomás, annyi ideológiai rendszer és minihadsereg van a föld alatt. Vannak kommunisták, neonácik, Jehova tanúi, egy bizarr szekta hívői és teljesen hitehagyottak is. A történet főhőse Artyom, aki bár a földfelszínen született, korán árvává vált, és a szövevényes metróhálózat sötétjében mostohaapja nevelte fel. Egy vándor különös feladattal bízza meg: egy üzenetet kell eljuttatnia egy messzi állomáson élő idegennek, amit Artyom egyből magáénak érez. Végre egy cél, ami értelemmel tölti fel csüggedt hétköznapjait.
A könyvből videójáték is készült, ami teljesen érthető, ugyanis a fiatal fiú útja olyan kalandos, ami virtuális formában simán megállja a helyét. Minden állomáson új szereplők és új veszélyforrások tűnnek fel, akadályok jelentkeznek, melyeket le kell győzni. Ám a történetnek ennél van egy mélyebb, sokkal izgalmasabb síkja is. A metróhálózatban tengődő embercsoportok tökéletesen párhuzamba állíthatóak azokkal a konfliktusokkal és 20. századi ideológiákkal, melyek véres háborúkban csúcsosodtak ki, felhívva arra az olvasó figyelmét, hogy a történelem olykor megismétli önmagát.
A naiv és tapasztalatlan Artyom a maga szűz szemével ismeri meg a különböző embereket és azok számára teljesen idegen eszméit, jogos kérdéseket tesz fel, amire nehezen, és sokszor csak falsan tudnak válaszolni. A Metró 2033 kicsit olyan, mintha Az ember tragédiájának orosz változatát olvasnánk, a mottója is lehetne az a könyvnek, hogy „küzdj és bízva bízzál”. A magyar klasszikusnál azonban bizonyos szempontból mégis több, mivel egyszerre izgalmas és vicces, szórakoztató és elgondolkodtató, az író különleges témaválasztásának és stílusának köszönhetően pedig nevezhetjük akár sci-finek, kalandregénynek, vagy szépirodalmi alkotásnak, de legfőképpen egy olyan könyvnek, amit ha egyszer elolvastunk, sosem fogjuk elfelejteni.
Szerző: Tegdes Péter
