Pizzával fogadnak, és pizzát rendelünk a búcsúestémen is, mielőtt hazautazom Olaszországból, a mediterrán országban viszont annyi a megkóstolandó étel, hogy kár lenne csak a vékony lepénykenyéren élni.
Bár imádom Olaszország keskeny utcácskáit, a part menti kastélyokat, és a tenger látványát, legutóbbi calabriai látogatásomkor igyekeztem minden figyelmemet az ételek irányába fordítani. Meg is lett az eredménye: nápolyival megtömött bőröndömön kívül deréktájékon pluszkilókkal tértem vissza.
Ma világszerte imádják, a mindennapok népszerű fogásainak alapja, de sok évvel ezelőtt egyedül az olasz nemeseknek juthatott belőle, mi az? Természetesen a tészta! Az amerikaiak csupán a 20. században kóstolták meg, míg a mediterrán országban már 14. századi források is megemlítették. Amikor az olasz gasztronómia kerül szóba, az emberek a pizza után a tésztaételekre asszociálnak, ám annak sokkal több variációja létezik, mint a menzakoszton edzett magyar gondolná. Jöjjön három kedvencemmé vált tésztás fogás!
Pesto trofie pasta
Az olaszok számára az étel vallás. Amilyen szenvedéllyel esznek, épp olyan szenvedéllyel készítik el otthon az ételeket; délen például azért hosszabb a munkaidő, mert az emberek hosszabbra nyújtják az ebédszünetet. Szívüket-lelküket beleteszik, ezért mindegy, hogy éttermi ételt vagy házilag készített fogásokat kóstol az ember, mennyei ízekre lehet számítani. Ott van például a nagyon egyszerű pestro trofie pasta, ami számomra azért különleges, mert friss tésztával készül. (A szupermarketekben a hűtött áruk között lehet megtalálni.) A főtt tésztához különféle típusú pesto közül választhatunk, a klasszikus (zöld és vörös) lehetőségen kívül létezik például diós, (noci) és padlizsános opció is. Parmezán sajttal meghintve az igazi!
Spaghetti all’amatriciana
Az olasz gasztronómia olyan lenne paradicsomszósz nélkül, mint az indiai konyha curry nélkül. Az alap hozzávalók egyike, amelyről tésztaételként már az 1800-as években beszámoltak. Akkor íródhatott az első recept, amely egy nápolyi szakácshoz köthető. Azóta számos paradicsomszószos ételt kreáltak meg, ott van például a pasta all’amatriciana, ami még egy ok a listámon, amiért sosem lennék vegetáriánus. A szósz és a spéci Guanciale nevű szalonna (helyettesíthető baconnel) ízei remekül passzolnak, az étel egy kis reszelt sajttal (eredetileg pecorinóval készül, de a parmezán is megbocsájtható) megbolondítva felejthetetlenül finom.
Linguine pasta alle vongole
A tenger gyümölcseit, azok között is a kagylót sokoldalúan fel lehet használni, például a linguine tészta feltétjeként. Először egy étteremben kóstoltam meg, de később a házilag készült verziót is volt szerencsém kipróbálni: mindkettő nagyon nagyon finom volt. Az étel jól mutat a tányéron, és az illatát tekintve is ínycsiklandozó, főbb hozzávalói a friss kagyló, fokhagyma, fehérbor, oliva olaj, és a finomra vágott petrezselyem. A tengerek mennyei eledeleként emlegetett kagyló miatt nem kell aggódni, semmilyen különleges képességet nem igényel az elfogyasztása.
+1: Gnocchi alla sorrentina
Aki Olaszországban jár, annak a gnocchi-ételekkel is meg kell ismerkednie. A burgonyából és szemolinából (vagy lisztből) készülő olasz krumplinudli “alla sorrentina” módra paradicsomszósszal, sütőben készül, bazsalikom levelekkel és reszelt parmezánnal, továbbá könnyű és krémes mozzarella sajttal megspékelve kerámiaedényben sül. Ezeket az ízeket nem érdemes kihagyni.
Ha szereted Olaszországot, olvasd el ezt a cikkünket is!