Volom Sára: Amit az egyik percben megtanulok, azt a másik percben alkalmaznom kell
Interjú a Startup Safari legfiatalabb startupperével

Idén április 17-19. között rendezték meg a negyedik Startup Safarit, ahol három napon keresztül ismerkedhettek a startup és tech világ különböző szereplői workshopokon, beszélgetéseken és networking bulikon. Volom Sári, az esemény talán legfiatalabb startuppere, 2017-ben, érettségi után alapította meg saját vállalkozását, a Photont. Cégalapításról, a nehéz döntésekről, a női vállalkozói létről és az elmúlt két évről beszélgettünk.

Sári freelancer fotósként kezdte, amivel viszonylag hamar biztos lábakon állt: 18 éves korára a hvg-n és az Indexen is jelentek meg képei. Aztán érettségi előtt elment egy vállalkozói szemléletet oktató suliba, a USchoolba, ahol a diákprojekt olyan jó sikerült, hogy „az a hülye ötlete támadt”, továbbtanulás helyett céget alapít. Így indut a Photon.

Fotó: Oláh Attila

Rengeteg startup bukik el. Te miben látod az eddigi sikereteket?

Szerintem ez nagyon sok tényezőn múlik: az egyik a csapat, hogy az emberek motiváltak és szakmailag rendben legyenek. A másik a piac ismerete. Tudd, mire van igény és mire nincs, és az indulásnál kiemelten fontos, hogy kellően nagy networkkel rendelkezz, mind fotósok, mind megrendelők terén. Nálunk óriási előny volt, hogy rengeteg fotóst ismerek, az emberközpontúságom miatt ugyanakkor jól tudok a megrendelőkhöz is kapcsolódni, el tudom kapni, mire van szükségük. Emellett még fontos a minőségi szolgáltatás, ez a piacon egyáltalán nem evidens.

Van olyan személyes történeted, amiből sokat tanultál?

Sok van… Az üzlettársak kiválasztása egy kényes téma. Az ember sokszor csak túl akar lenni rajta. Én is így voltam ezzel, és rossz döntéseket hoztam az elején. Azt szokták mondani, tulajdonostársat olyan, mint házastársat választani. Nagyon fontos, hogy a személyes és a szakmai összhang is meglegyen, hogy azt tudja, amire valóban szükség van. Volt, akivel emberileg nem jött ki a lépés, volt, akinél rájöttünk, hogy full jófej, csak tök jó lenne, ha máshoz értene, mert arra a szaktudásra nem volt állandó jelleggel szükségünk. Ezeket a döntéseket volt a legszívszorítóbb meghozni.

Mekkora volt a saját kockázati tőkéd a kezdeti szakaszban?

Az indulótőke 3 millió forint volt. De nem is ez a combos rész, hanem hogy minden egyes bevételünket, például a saját független profitomat is fotósként, belerakom a cégbe. Ezt szerintem le kell tisztáznia az embernek az elején, hogy a kezdeti fázisban a prioritási sorrendben nem önmaga lesz elöl, hanem a cég. Az első időszakban minden startupper nagyon kicentizi a dolgait. Nekem ebből a szempontból szerencsém van, hogy elég erős családi támogatást kapok, de sokan enélkül csinálják. Az első pár év nem arról szól, hogy meggazdagodik az ember, hanem hogy folyamatosan a cégébe fektet, hogy az fejlődhessen. Aztán idővel ez megtérül.

blank
Fotó:

Vezetőként, hogy tudtál felnőni ehhez a feladathoz? Mennyit kellett változnod?

Rengeteget. Fotózással kezdtem, ami kifejezetten hasznosnak bizonyult, mert hozott magával piaci ismeretet és kreatív gondolkodásmódot. Amikor az ötletfázisban vagy, abszolút erre a kreatív énre van szükség; arra, hogy rugalmas legyél, ötletelj, rajzolj, stb. Az egész akkor kezd megváltoztatni, amikor mindez céggé alakul. Itt már nemcsak arról van szó, hogy kreatívak vagyunk és mosolygunk, hanem folyamatosan matekozni kell a pénzügyekkel. A legnagyobb pofonok mindig abból származtak, amikor nem akartam meghozni bizonyos döntéseket. Sok esetben ez azért fordult elő, mert nem volt semmi infó a kezemben. Itt jött be a képbe az, hogy minden egyes területtel meg kellett ismerkednem, hogy tudatos döntéseket hozhassak. Folyamatosan tanulnom kell, és sokkal gyorsabban és motiváltabban, mint a többieknek, mert amit az egyik percben megtanulok, azt már a másik percben alkalmaznom kell.

A Startup Safarin részt vettél egy kerekasztal beszélgetésen női vállalkozókról. Te személyesen hogyan éled meg ezt a mindennapjaidban?

Szerintem a startupos ökoszisztémában nem olyan erős a női/férfi különbség. Nekem itt a kihívás inkább abban rejlett, hogy fiatal vagyok. Nagyon sok piaci szereplő támogatja azt, hogy a nők ki tudjanak bontakozni és valóban meg tudják önmagukat találni. Itt nem arról van szó, hogy minél több női vállalkozó legyen, vagy még több női programozó, hanem arról, hogy ha egy nő megálmodik valamit – amit úgy tud megálmodni, hogy mindenféle területtel találkozik –, akkor azt meg tudja valósítani. És szerintem ez itthon lehetséges.

Amit mi, női vállalkozók mondani szoktunk az az, hogy a nagy szakadás ott kezdődik, mikor valaki elmegy szülni. Ezelőtt a nők tudása és fizetése is hasonlóan növekszik, mint a férfiaké. Viszont miután kiesik jó pár év, nagyon nehéz az ökoszisztémába visszailleszkedni. Nehéz azt látni, hogy mennyi önbizalmat elvesztenek ilyenkor az anyukák.

Te hogy látod a saját jövőd ebből a szempontból?

Én nagyon családcentrikus gondolkodású vagyok, biztos, hogy sok gyerekem lesz. De azt is fontosnak tartom, hogy ne csak az anyaságra koncentráljak.

Úgy képzelem, hogy anyaként az ember folytonosan értékeket és egy gondolkodásmódot közvetít a gyereke felé; egy folyamatos pozitív áramlás van felőle, ami viszont egy idő után elfogy, ha nem kap valahonnan tápláló energiákat. Ha az ember csak otthon van, sokkal nagyobb eséllyel megtörténik, hogy teljesen kiég. A diverzitás épít: anyaként nyilván átpriorizálódik az időd, de ez nem azt jelenti, hogy valaminek ki kell esni, hanem hogy bizonyos dolgok több figyelmet kapnak. Szerintem ez a legfontosabb, mert pont azok az anyukák illeszkednek vissza a legnehezebben, akik teljesen feladták a karrierjüket, ami nem is a karrierről szól, hanem arról, hogy közösségben legyen az ember.