A világ érintetlen, fekete-fehér fele – ahogy Sebastiao Salgado látja

Már egy hónapja megtekinthetjük a Műcsarnokban Sebastiao Salgado Genesis című kiállítását, mi azonban még csak most jutottunk el odáig, hogy megcsodáljuk a képeket.

8 év 32 expedíciójának eredménye az a közel 250 fotót prezentáló kiállítás, melyet szeptember 6. és november 12. között tekinthetünk meg a Műcsarnok falai között. Az egytől egyig fekete-fehér fotókat az a Sebastiao Salgado készítette, aki életét a Földön zajló történések vizuális közvetítésének szentelte.

Előző, nagyobb merítésű kiállításai a Földön zajló embertelen körülményekről szóltak, melyről egy mély behatású dokumentumfilm is készült, a Föld sója címmel. Salgado „véletlenül” lett fotós, majd az évek során az emberi nyomort, az éhínséget, a háborúkat fotózta, melynek során ő maga is megbetegedett lelkében. A mostani kiállításának témája viszont arról szól, hogy van a Földünknek még 46%-a, mely szinte érintetlen. Ennek a csodás természetét közvetíti felénk a Genesis című kiállítás képeivel.

Salgado 2004 és 2011 között járta be a világ civilizálatlan, ennél fogva még a globalizációtól mentes területeket. A hosszú utazások során feltérképezte az úgynevezett „teremtés idejét”, ahol a földi élet még most is sarjad, nem háborítja az emberiség okozta pusztítás.

A kiállításon a Turizmus Világnapján jártunk, ahol egy hosszú tárlatvezetéssel egybekötött megtekintést volt szerencsénk végigsétálni. Fontos tudni, hogy úgy volt jó elmenni a Genesis képeit megnézni, hogy előtte láttuk a Föld sóját, amiben teljes képet kaphatunk a brazíliai-francia fotográfus előéletéről. Ennek függvényében tudjuk csak értékelni igazán az új, Föld-barát projekt rögzített pillanatait.

Salgado 69 évesen fejezte be a Genesist. A munkához először a jól bevált filmre rögzítést használta, de az utazások során annyiszor sérültek meg fontos felvételek, hogy kénytelen volt a jelenbe költöztetni a 70-es években kiforrott fotós egyéniségét. Ezzel párhuzamosan a fotók előállítása a régi módon maradt, azaz ezüst zselatinra készülnek el a kinyomtatott fotók, melyek azért fontosak Salgado számára, mert a modern nyomtatási technológiák nem adják vissza oly mértékben a fotók mélységét, ahogy azt ő a fotózásnál rögzíti.

A Műcsarnok tökéletes helyszín ennek a csodás kiállításnak, melynek képei lenyűgözőek és kiváltképp filmes hatásúak, hiszen „költőjük” a mozgalmas pillanatokat szereti rögzíteni, hogy a képek szinte elevenen létezzenek előttünk. A nagyméretű képek 6 különböző teremben kaptak helyet, melybe a fotós felesége és egyben kurátora, Lélia Wanick Salgado válogatott ki.

Minden teremben más szín dominál, melyek különböző földrészeket szimbolizálnak. Például a lila Antarktisz, a vörös Afrika, a zöld pedig Amazónia színe, melyek külön izgalmat, látásmódot csempésznek a képekbe.

Sebastiao Salgado ezzel a sorozatával egyértelműen megérett arra a feladatra, hogy bemutassa nekünk bolygónk azon oldalát, melynek szépsége mindenkit elkápráztat, és hisz abban, hogy van rá mód, hogy az egész Földünk egy olyan csodálatos  hellyé alakuljon, mint amilyen az ő képein ölt formát.

A kiállítás gondolatébresztő,  a képek hatása maradandó, ráadásul belépő baráti ára  sem tud elriasztani attól, hogy átéld ezt az élményt.

Ím még néhány kép, amit a Genesis csodájából merítettünk a nagy online készletből: